A tíz legviccesebb ember a világon

Kiválasztottuk azt a tíz embert, akik a leggyakrabban és a legintenzívebben nevettetnek meg minket. A humor szubjektív, ezért természetesen a lista is az, de azért sorrendbe már nem állítottuk őket, mert akkor egy hétig vitázhattunk volna.

Sacha Baron Cohen

Anglia a 90-es évek végén találkozott Cohen első alteregójával, Ali G-vel, akit aztán 2003-ban az HBO világszerte exportált. A nem teljesen tisztázott etnikai hovatartozású, de leginkább fehér angol srác két dologról nevezetes: egyrészt fekete gengszternek képzeli magát, másrészt igen keveset tud a világról. Cohen Ali G susogós-fukszos szerkójába bújva iszonyatos mennyiségű hírességet hozott kínos helyzetbe álinterjúival, melyekben teljes naivitással párosuló korlátolt, hímsoviniszta világképét villogtatta. A legendás nyelvésztől, Noam Chomskytól például megkérdezte, hogy hány szót ismer, David Beckhamtől pedig azt, hogy mielőtt személyesen megismerte volna Posh Spice-t, előfordult-e, hogy kiverte valamelyik fotójára.

Filmes munkásság: Ali G már 2002-ben megjelent a mozikban az Ali G Indahouse című filmben, ami koránt sem sikerült olyan viccesre, mint a figura tévés szereplései, és hamar el is felejtődött. 2006-ban viszont megjött Borat, és néhány dühöngő kazahsztáni politikus kivételével az egész világ betegre röhögte magát az amerikai álom nyomában koslató kazahsztáni riporteren, aki egyesült államokbeli útja során hülyét csinált számos bigott amerikai polgárból, akiknek a többsége aztán ügyvédi segítséggel igyekezett kikalapálni az egóján esett csorbát. Cohen időközben eljátszott néhány kisebb filmszerepet, így kiderült róla, hogy nem csak akkor vicces, amikor alteregói bőrébe bújik, hanem például francia autóversenyzőként (Taplógáz) és olasz borbélyként (Sweeney Todd) is. Cohen mostanra nyugdíjazta Ali G-t és Boratot, mert úgy érzi, elhasználta őket, hamarosan viszont támad harmadik énjével, a meleg osztrák divatriporterrel, Brünóval. A film előzetesén egyáltalán nem nevettünk annyit, mint a korábbi Cohen-inkarnációk fellépésein, de július 7-én majd kiderül, hogy az emberek kínos helyzetbe hozásán alapuló humorból lehet-e még újat kihozni.

Olvasnivaló: korábbi portrénk Sacha Baron Cohenről

Néznivaló: Ali G egy drogszakértővel beszélget a különböző illegális szerek hatásairól.

|||||||

Stephen Colbert

A Colbert Report műsorvezetőjének nevét akkor tanulta meg a magyar, amikor 2006 augusztusában megpróbálta magáról elneveztetni az északi M0-s összekötő hidat. Heti négy alkalommal késő este jelentkező műsorában Colbert egy agressziv, félinformált, nárcisztikus jobboldali véleményvezér paródiáját adja elő, és a meghívott vendégekkel is "karakterben" beszélget. Két és fél év alatt olyan kis finomságokkal cizellálta a Colbert-személyiséget, mint a medvéktől való beteges félelem, a látens homoszexualitás, valamint A Gyűrűk Ura és Doktor House iránti rajongás. Korábban visszatérő poén volt Colbert fiktív 1800 oldalas sci-fi kalandregénye, amiben Tek Jansen, a vakmerő pángalaktikus szívtipró kalandjait dolgozta fel.

Filmes munkásság: Annyira erős a műsorbéli Colbert-karakter, hogy nehéz lenne bármilyen drámai szerepben komolyan venni, de eddig nem is próbálkozott ilyesmivel. A félresikerült A stepfordi feleségek-ben és a közutálatnak örvendő Love Guru-ban láthattuk eddig, és állítólag nagyon vicces a most futó Szörnyek az űrlények ellen-ben, ahol az amerikai elnök hangját szolgáltatja.

Néznivaló: Sajnos nem tudunk beilleszteni videókat a The Colbert Report honlapjáról, mert bénák vagyunk, de ha tudnánk, akkor beraknánk ide a Sean Penn-nel készült interjút vagy a Judd Apatow-sat, de leginkább azt, amikor Neil Younggal beszélget, és még zenélnek is egy kicsit közösen.

|||||||

Larry David

Larry David volt a társ-alkotója és vezető írója a kilencvenes évek legnépszerűbb amerikai szituációs komédiájának. A Seinfeld-et nyolc évad után, a sikeressége csúcsán fejezték be, elég annyit megemlíteni, hogy az utolsó részt 70 millióan nézték meg (összehasonlításképpen: a Vészhelyzet záróepizódját a múlt héten csak 16,4 millióan látták). A Seinfeld-del David körülbelül 600 millió dollárt keresett, tehát vígan nyugdíjba is vonulhatott volna, ehelyett ő megcsinálta a hasonlóan zseniális Félig üres című sorozatot, amelyből idén sugározzák majd a hetedik, befejező évadot. A Félig üres-ben David saját magát alakítja, persze úgy, hogy jócskán eltúlozva ábrázolja a negatív jellemvonásait. A sorozat azt a kérdést veti fel, hogy miként funkcionál a világban egy olyan ember, akinek a pénzkereséssel már nem kell bajlódnia, cserébe viszont elviselhetetlenül neurotikus. A válasz pedig: úgy, hogy folyamatosan hülyét csinál magából.

Filmes munkásság: Mivel ő is csak ember, a Seinfeld sikere után tévedhetetlennek érezte magát, és megcsinálta a Félpénz beszél-t, amit minden idők egyik legkevésbé vicces filmjeként tartanak számon (a neves filmkritikus Roger Ebert például nulla csillagot adott rá), és a kutya sem nézte meg. Ezután érthető módon távolmaradt a filmvilágtól, és csak idén fog visszatérni Woody Allen Whatever Works című vígjátékának főszerepében. David egyébként két korábbi Allen-filmben is felbukkant, az egyik A rádió aranykora volt, a másik pedig a New York-i történetek záróepizódja. Ez utóbbiból meg is lehet nézni az egy jelenetre korlátozódó alakítását a YouTube-on.

Néznivaló: Larry nem akarja megérteni, hogy miért nem szabad telefonálnia az orvosi rendelőben lévő készülékről a Félig üres negyedik évadjának első részében.

|||||||

Zach Galifianakis

A tipikus színpadi komikust majd szétveti az energia, be nem áll a szája, folyton csak a közönség kegyeit keresi: szórakoztatni akar. Ezzel szemben itt van ez a depressziós mackó, akinél úgy néz ki egy poén, hogy szúrós tekintettel klimpírozik egy zongorán, feltűnően szenved, mintha a halálba kívánná az egész fellépést, és akkor benyög egy olyan sort, hogy "Aki olvassa a blogomat, az tudja, hogy mennyire odavagyok a pilatesért...", majd a kezébe temeti az arcát. Galifianakis az idegeinkkel játszik. Olyan feszültséget teremt, hogy muszáj odafigyelni rá, mintha folyamatosan az összeomlás határán lenne, és azon kapjuk magunkat, hogy azért szurkolunk, hogy csak ússza meg ezt az estét. A legnagyobb hülyeség azt elemezgetni, hogy valaki miért vicces, Galifianakis esetében pedig különösen az, mert a humornak egy annyira árnyalt formáját űzi, hogy azt képtelenség összetevőkre bontani. Miért vicces az, hogy bizonyos szavakat direkt hibásan ejt ki? Stage (sztéjdzs) helyett, azt mondja, hogy sztázs, az honest szó elején meg kiejti a h betűt. De miért csinálja ezt és miért röhögök rajta? Megfejthetetlen. Vagy amikor a produkció fináléjában egy tucat, egyforma fekete ruhába öltözött nőt szólít a színpadra, akiket az ex-barátnőiként mutat be, és miközben a csajok a capella éneklik az Eternal Flame-et a Banglestől, ő egy flipcharton vezeti le azt, hogy mennyire szerencsétlen a nőkkel.

Filmes munkásság: A Galifianakis művészetével való ismerkedést mindenképpen a Live at the Purple Onion című koncertfilmjével (egy komikus esetében koncertfilmen természetesen egy olyan élő fellépést felvételét értjük, amikor az ember áll a színpadon és vicceket mond - V. F.) kezdjük, amitől a kifinomult ízléssel rendelkezőknek garantáltan le fog esni az álluk. Kis szerepeket játszott egy csomó közepes vagy jelentéktelen komédiában, ezeket nyugodtan kihagyhatjuk, mert mi még azokból sem emlékszünk rá, amelyekben láttunk. A közeljövőben azonban érdemes lesz odafigyelni, mert egy csomó izgalmas filmje érkezik: a Lázongó ifjúság Michael Cerával, a teljesen kattantnak tűnő Visioneers, valamint a Gigantic, amelyben Paul Dano és Zooey Deschanel lesz a partnere. Főszerepet kapott a Cool túra rendezőjének The Hangover című új vígjátékában, amit csak egy hónap múlva mutatnak be Amerikában, de a stúdió annyira bízik a sikerében, hogy már meg is rendelték a folytatást.

Néznivaló: A Funny or Die nevű humorportálra csinált pár szándékosan kínos interjút színészekkel. Itt alább Michael Cerát próbálja zavarba hozni, de azt is kötelező megtekinteni, amikor Jon Hammet (Mad Men) tüsszenti le egymás után hatszor.

|||||||

Ricky Gervais

Ricky Gervais az elmúlt tíz év alatt harmadvonalbeli brit komikusból a világ egyik legsikeresebb előadóművésze lett. Szaladjunk gyorsan végig az érdemein: két tökéletes tévésorozat (A hivatal, Futottak még...), az előbbiből nyolc országban készült helyi változat (az amerikai verzió már az ötödik évadnál tart), egy hat nyelvre lefordított gyerekkönyv-sorozat (Zselények), valamint számos sikeres koncert-DVD és élő fellépés. Már ennyi is bőven elég lenne, de ha valóban meg akarunk döbbenni, elég egy pillantást vetni az iTunes hangoskönyv-eladási listáira. Durva, mi? A hangoskönyveiből, amelyeket Steve Merchant és Karl Pilkington közreműkődésével szokott felvenni, csak márciusban 6 millió példány fogyott. Ami pedig tényleg példátlan, hogy Gervis úgy érte el ezt a hatalmas népszerűséget, hogy sosem kellett kompromisszumot kötnie, és folyamatosan magas színvonalú produkciókkal tudott előállni. Majd elfelejtettük, hogy még jó hangja is van, itt például a Freelove Freeway című szerzeményt énekli A hivatal egyik részéből, a gitárszólót pedig maga Noel Gallagher szolgáltatja.

Filmes munkásság: Ha valami, akkor a mozik leigázása még hátra van. Igaz, több animációs kasszasikerhez adta a hangját, és nemsokára feltűnik az Éjszaka a múzeumban második részében, amit szintén mindenki megnéz majd, de az első olyan film, amelyet a nevével próbáltak eladni (Kísértetváros), egyrészt alulteljesített a pénztáraknál, másrészt meglehetősen vérszegényre sikeredett. Szerencsére a következő kettőt (This Side of the Truth, Cemetery Junction) már Gervais írja és rendezi is, valamint a Zselények-ből is készül az animációs tévésorozat.

Néznivaló: Andy Millman (Ricky Gervais) kínos esete David Bowie-val a Futottak még... második évadjának második részében.

Olvasnivaló: Statisztasors, Szex, drogok és tévé, Egy igazán abszurd munkahely