Salvatore Cantalupo: Meghúztuk a vészharangot

A Titanic filmfesztivál vendége volt Salvatore Cantalupo, a nápolyi maffia életét bemutató Gomorra egyik szereplője. A filmben a Pasquale nevű mesterszabót alakító színész az [origo] filmklub újságírójának mesélt arról, hogy kaptak-e fenyegetéseket a film forgatása során, beszélt az olasz újságírók ellen elkövetett gyilkosságokról és megemlítette, hogy ő is könnyedén lehetett volna a Camorra tagja. Cantalupo úr szerint nagyon rosszul állnak a dolgok: az emberek hamarabb várhatnak segítséget a maffiától, mint az államtól.

- Matteo Garronével már a Gomorra előtt is forgatott.

- A balzsamozó című filmben dolgoztunk együtt korábban. Az is nagyon jó film, szintén a Camorra a témája, érdekességét az adja, hogy van benne két Camorra-tag, két férfi, akik egymásba szeretnek. Ez abszolút elfogadhatatlan a Camorra világában. A film címe azért lett balzsamozó, mert a szereplők preparált állatokban csempészik a drogot.

- Olvasta a film alapjául szolgáló könyvet? Hogyan készült a szerepre?

- Nem, még nem olvastam végig a könyvet. Erre a szerepre nem volt nehéz készülnöm, mert véletlen szerencse volt, hogy a nagyszüleim, a nagybátyáim és a nagynénéim mind szabók voltak. Amikor ezt elmondtam Matteónak, nagyon örült neki.

- Ismerte közelről a Camorra világát?

- Nápoly egyik veszélyes környékén, a spanyol negyedben nőttem fel, a város történelmi központjában. Ott, ahol nevekedtem, a gyerekeket nagyon könnyedén beszippanthatta a maffia, gyerekként nagyon könnyedén kerülhettem volna hasonló helyzetbe, mint a film fiatal szereplői. Édesanyám távol tartott az utcától - hogy biztonságban legyek, délutánonként elvitt a helyi szabóműhelybe, ahol a rokonaim dolgoztak. Közelről ismertem azt a világot, amit a film is bemutat.

- Roberto Saviano, a könyv szerzője persona non grata lett, menekülnie kellett a maffia elől, el is hagyta Olaszországot. A forgatás alatt a szereplők éreztek hasonló fenyegetettséget?

- A Gomorra forgatásán semmilyen komoly helyzet nem volt, nem is voltak annyira jelen rendőrök, és nem is fenyegette meg senki a film szereplőit.

Nézz még több képet Salvatore Cantalupóról! | Fotó: Tuba Zoltán

- Pasquale alapvetően jó ember, de külső kényszer hatására veszélyes lépést tesz meg, elkezd dolgozni a konkurens ázsaiaiaknak. Érezte ezt az ellentmondást a szerepben?

- Nagyon sok ilyen ember van Nápolyban és a világban, akivel ez megtörténik. Most nagyon aggasztónak látom a helyzetet, ahogy ma áll a világ - nemcsak Olaszországban, hanem Európában is. Sokszor tapasztalható, hogy az állam nem tudja megóvni az embereket a bajtól. Nem tudják támogatni őket, sem pénzben, sem másmilyen módon. Az a furcsa helyzet áll elő, hogy az emberek azt érzik, hogy a Camorra áll mellettük az állam helyett. Sokan már nem is Camorrának hívják a maffiát, hanem úgy, hogy sistema, vagyis rendszer. Az állam bizonyos értelemben nem teljesíti azt, amit kellene neki, és a helyükbe lép ez a szervezet.

- A filmben is ez látható, hogy néhány szereplő alapvetően nem bűnöző, de rákényszerül arra, hogy az legyen a környezet hatására.

- Igen, ez így működik. Én is könnyedén válhattam volna camorristává. Volt egy osztálytársam, a legjobb tanuló, mindig róla másoltuk a leckét, és őbelőle is az lett. Így mennek a dolgok. Amikor az euró megérkezett Olaszországba, mindenki örült, hogy ez milyen remek dolog lesz, aztán az állam hagyta, hogy kicsússzanak a kezéből a dolgok. Megengedték, hogy tulajdonképpen megduplázódjanak az árak: ami ezer líra volt, annak 50 centnek kellett volna lennie, ehelyett egy euróra változtatták az árát, miközben a fizetéseket a rendes árfolyam szerint számolták ki.

A Gomorra előzetese

- A Gomorra nyilván nem változtathat a helyzeten nagymértékben, de van rá esély, hogy felhívja arra a figyelmet arra, hogy valami nincs rendben?

- Mindenképp lehet pozitív hatása. Amikor a nápolyiak elolvasták a könyvet, sokan magukra ismertek: atyaúristen, ez rólam szól, ez én vagyok! Például a hulladék-problémáról senki nem beszélt korábban. Egy kicsit talán felélesztettük ezt a témát a filmmel. Az állam egyszerűen nem foglalkozik a hulladék-kérdéssel, nem ellenőrzi azokat a vállalatokat, melyeknek vannak káros anyagai és hogy azok hova kerülnek. Korábban azt se tudtam, hogy rengeteg hajó van a világon, a nápolyi öbölben is, amelyet egyszerűen csak elsüllyesztenek tele hulladékkal. Ez nonszensz. Azt gondolom, hogy akinek hatalom van a kezében és a saját céljaira használja, az camorrista. Nemrég nyilvánosságra került, hogy a maffia az egyik afrikai országgal üzletelt - fegyvereket cseréltek drogra. Volt egy fiatal olasz újságíró, Illaria Alti, aki utánajárt ennek, és aztán az operatőrével együtt megölték. Azóta az se derült ki, hogy hogyan halt meg. "Nem tudjuk, ki ölte meg" - folyton ezt válaszolták.

- Olaszországból mintha több újságíró-gyilkosságról érkeznének hírek, mint más országokból...

- Igen, gondoljunk csak Giancarlo Siani fiatal nápolyi újságíróra, aki arra derített fényt, hogy a Camorra hogyan férkőzött be az önkormányzatokba. 1980-ban volt egy földrengés, pályázatokat írtak ki a házak rendbetételére, és belefolyt a Camorra. Siani erre derített fényt, őt is megölték. 26 éves volt. Persze a Camorra Nápolyban működik, de ezek a dolgok máshol is ugyanúgy zajlanak. Máshol is vannak maffiák. Az, amit elmondtunk most a Camorráról, azzal meghúztuk a vészharangot, hogy vigyázat, ez máshol is így megy. Én azokat a bankokat is camorristának tartom, melyek révén ez a világválság ránk zuhant. Nekem az az igazgatótanács-elnök is camorrista, aki belenyúl az alkotmányba azért, hogy ne kerüljön börtönbe.

Nézz még több képet Salvatore Cantalupóról! | Fotó: Tuba Zoltán

- A Gomorra nem idealizálja a maffiózókat, mint mondjuk az olyan klasszikus maffiafilmek, mint A keresztapa. Azzal, hogy ilyen realisztikusan vannak ábrázolva, hitelesebben kerülnek bemutatásra az alvilág tagjai?

- Abszolút. A keresztapa végére tulajdonképpen nagyon rokonszenvesek lesznek a főhősök, már-már szerethető figurák.

- Nem is szerette ezt a fajta ábrázolásmódot?

- Túlságosan távol áll a valóságtól. Az még egy fontos különbség a két film között, hogy Coppolánál csak a vezetőket látjuk, itt viszont a kiszolgálószemélyzetet, az alárendelteket. Eddig csak kevés film foglalkozott a maffia ezen oldalával.