Mickey Rourke: Inkább tízszer megdöglenék, mint hogy leírjanak

Mickey Rourke volt a nyolcvanas években az egyik legjóképűbb és legtehetségesebb amerikai férfiszínész. A kilencvenes évek közepére önpusztító életmódjával és a sok bokszolással tönkretette a külsejét, kibírhatatlan viselkedésével pedig hazavágta a karrierjét. Sok év kihagyás után A pankrátor című filmben újra lehetőséget kapott, hogy megcsillogtassa a tehetségét. Csillogtatta is, az alakítását Oscar-díjra jelölték. Az 52 éves filmsztárral A pankrátor világpremierje előtti napon beszélgettünk a tavalyi velencei filmfesztiválon. Az interjú egy kerekasztal-beszélgetés keretében zajlott, ahol nyolc másik újságíróval közösen faggattam Rourke-ot. Viráglelkű olvasóinkat figyelmeztetjük, hogy a magyar fordításban megpróbáltuk autentikusan reprezentálni Rourke beszédmódját, tehát sok trágár kifejezés van a szövegben.

- Mennyire személyes film az ön számára A pankrátor?

- Nagyon. Főleg ezért volt ijesztő elvállalni, mert túlságosan emlékeztetett a saját élményeimre. A rendező személye miatt viszont biztonságban éreztem magam. Nem akartam egy Rocky-filmet csinálni, de Darren (Aronofsky, a film rendezője - a szerk.) nagyon okos, bírom, ahogy gondolkodik. Nem szórakoztató filmet akart forgatni, hanem egy szubjektív dokumentumfilmet. Szerintem érdekes látni ezt a sok bensőséges pillanatot, mint egy házi készítésű videóban. Nagyon sok előkészület volt, három teljes hónapig csak pankrátorokkal beszélgettünk. Erről a sportról korábban semmit nem tudtam. Persze erre az emberek azt mondják, hogy "hé, de hát te is profi bunyós voltál", de igazából ég és föld a különbség. Tetszett, hogy tele van érzelmekkel, és hogy olyan partnerem volt benne, mint Evan Rachel Wood. Mert én azokkal szeretek dolgozni, akiket a legjobbnak tartok. Akik zseniálisak, akik hozzák a szerepet, és lenyűgözött, hogy itt van ez a húszéves lány és mennyire tehetséges már. A filmet nagyon kevés pénzből csináltuk, ezért felhívtam Axl Rose-t, és mondtam neki, "Hé Axl, csináljuk ezt a filmet, és kellene bele a Sweet Child O' Mine". Mert amikor bunyóztam, az volt a bevonulós számom. Aztán amikor befejeztük a filmet, írtam egy levelet Bruce Springsteennek. Ismerem vagy húsz éve. Írtam neki még egy levelet, mire ő válaszolt, hogy ha lesz ideje, talán tud írni a filmhez valami apróságot. Persze Bruce-nál nincs olyan, hogy apróság.

- Látta a filmet, mielőtt megírta a dalt?

- Nem látta. Elolvasta a forgatókönyvet és ismer húsz éve. Darren meg is kérdezte tőle: miért csinálta meg ingyen ezt a számot? Erre azt mondta, hogy "Mickey miatt írtam, mert azt akarom, hogy visszakerüljön oda, ahova tartozik". Na, akkor át kellett mennem a másik szobába sírni.

Mickey Rourke elérzékenyül A pankrátor című filmben

- Miért nem szerette korábban a pankrációt?

- Mert nagyon komolyan vettem a sportot, a bokszot, vállalva bizonyos fokú kockázatot, és magam mögött tudva bizonyos fokú felkészülést, a pankráció meg teljesen kamu, csak szórakoztatás, lószar. Azt, mondjuk korábban nem láttam, hogy ezek a srácok igazi színészek, ez is hozzátartozik a képhez. Meg az is, hogy ugyanúgy lesérülnek. Felpörgeti őket a nézők fanatizmusa, ezért dobálják magukat a szorítóban, vagy ki a szorítóból, és még ha meg is van rendezve az egész, akkor is kurvára fáj. A próbák alatt többet voltam kórházban, mint tizenöt évnyi boksz alatt.

- Volt egy csomó agyrázkódása...

- Egy csomó más sérülésem is volt. Két hónap alatt volt három MRI-vizsgálatom. A próbák három hónapja alatt alig tudtam járni. Volt egy edzőm, akinek minden nap három lépcsőfokkal lejjebbről kellett felpörgetnie, mert így jártam végig (togyogó öregembert játszik - a szerk.). Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz, szóval most már sokkal jobban tisztelem a pankrátorokat.

- Mi az, amit a saját tapasztalataiból gyúrt bele a filmbe?

- Mindent. Amikor bokszoltam, nagyon öregen kezdtem újra. Úgy tizenkét meccs után elmentem, hogy megvizsgáltassam a fejemet, és a doktor szólt, hogy "Mickey, nagyon csúnyán megbuktál a teszten. Harmincnyolc éves vagy, ki kell szállnod". "Még három meccs belefér?" - kérdeztem tőle. "Nem." "Kettő?" "Nem." "Lehetne egy utolsó?" Erre azt mondta: "Figyelj, mennyit kapsz egy meccsért?" Elmondtam neki mennyit. Erre ő: "A tesztből nem derül ki, hogy még egy ütést bírsz, kettőt vagy kétezret. Annyi biztos, hogy nem mentél át a teszten. Ha történik valami, arra sem leszel képes, hogy megszámold azt a kibaszott pénzt". Így hát ahelyett, hogy úgy végezzem, mint egy növény, inkább kiszálltam. Olyan agykárosodással, amit a bunyósok kapnak, már átkerülsz valahova máshová, ahonnan nincs visszaút. Kapsz ide egy kis legyintést (megüti a halántékát - a szekr.) és rögtön Sohaországban vagy.

Mickey Rourke A pankrátor című filmben

- Nehéz eljátszani egy lecsúszott legendát?

- Nem ez a nehéz. Valamit feladni, mert már túl öreg vagy hozzá, az a nehéz. Azt mondani, hogy bassza meg, ehhez már öreg vagyok. Nekem nem ment ilyen könnyen. Gyűlöltem, amikor abba kellett hagynom a bunyót, és Randy is abban a korban van, amikor már túl öreg hozzá. Ez fiatal srácoknak való dolog, Randyból meg már soha nem lesz akkora sztár, mint a nyolcvanas években. Soha nem kaphat egy második esélyt úgy, mint én most színészként. Sportolóként kurvára nincs második esély. Ha kénytelen vagy abbahagyni valamit, az megszégyenítő. Olyan, mintha nem állna fel többet a farkad, érted? És nem akarod, hogy a kiscsaj, akit éppen megbasznál, mindenkinek elmondja, hogy kurvára nem tudod megbaszni. Ezért inkább szégyelled magad. Randy folyamatos szégyenben él, és egy büszke ember számára ennél nincsen rosszabb Az is jobb, ha így csinálsz (mutatja, mintha főbelőné magát - a szerk.). A lánya egy leszbi drogos, a felesége lelépett, egy kibaszott lakókocsiban él és egész nap arról álmodozik, hogy egyszer majd visszatér. Azt írtam Springsteennek abban a levélben, hogy "Mickey most nagyon mákos, mert kapott egy második esélyt, de Randy-nek bizony nem lesz második esély, erről szól a film". Bruce akkor írta a számot, mikor leírtam neki, hogy mi a karakter lényege. És gyönyörű számot írt, pedig nem is látta a filmet.

- Mondaná azt, hogy ez a film a nagy visszatérése?

- Nem. Azt mondanám, hogy ez volt a legnehezebb film, amit valaha csináltam, és a legjobb film, amit valaha csináltam. Nem használnám azt a szót, hogy visszatérés. Nem kaptam munkát tizenöt kibaszott évig. Erre az emberek azt mondják, jé, visszatérés. Fogalmuk sincs, hogy én honnan térek vissza. Az emberek meg: "Nahát, visszatért". Persze, de lehet, hogy közben háborúban volt, és láb nélkül jött vissza. Vagy visszatért a kórházból, ahol meghalt a kisöccse. Könnyű szó, mindannyian használjuk, de annyira különböző dolgokat jelent.

Mickey Rourke-ot fotózzák a velencei filmfesztiválon tavaly ősszel

- Volt olyan szakasza az életének, amikor azt érezte, hogy vége mindennek, vagy mindig volt valami, ami hajtotta előre?

- Úgy hat éve meg voltam róla győződve, hogy innen már nincs tovább. És akkor nem is volt, gyakorlatilag levegőből éltem. Hat éve biztos nem gondoltam volna, hogy itt ülök majd.

- Mit jelent az, hogy levegőből élt?

- Azt jelenti, hogy semmiből éltem. Még csak nem is álmokból, mert álmokra gondolni sem tudtam. Néha az életben, ha elveszítesz valamit, az azt jelenti, hogy mindent elveszítesz, mert a siker sok mindennel jár: hírnévvel, pénzzel, hatalommal, emberekkel, akik körbevesznek. Amikor pedig elveszítesz mindent, az emberek körülötted már nem akarnak megismerni, mert vesztes vagy, le vagy írva. És annál nincsen rosszabb, mint amikor le vagy írva. Inkább tízszer megdöglenék, mint hogy leírjanak.

- Mi jelentette a fordulópontot?

- Nem volt ügynököm vagy két évig, és egy nő, a szomszédom egyszer csak megkérdezte, hogy van-e ügynököm. Mondtam, hogy nincs, mire ő: "Ismerek egy fazont, David Ungernek hívják. Találkozni akar veled". Úgyhogy találkoztunk, de persze nem tudtam felmutatni semmit, le voltam égve, a karrierem romokban. Amikor találkoztunk, megkérdezte, hogy mit szeretnék. Adta a szokásos dumát, hogy a szakmában mindenki fél tőlem, lehetett volna belőlem ez vagy az... aztán feltett egy fontos kérdést: "Mit akarsz?" Akkor megragadtam a karját így (ezen a ponton Mickey megragadja a karomat - V.F.), mélyen a szemébe néztem, és elmondtam neki, mit akarok. Erre azt válaszolta, hogy na remek, pont ezt akartam hallani.

- És mit mondott neki?

- Azt nem árulhatom el.

Mickey Rourke a velencei filmfesztiválon tavaly szeptember elején

- Bírtam a sleppjét, akikkel mindig lógott. Meglepően mások, mint a Törtetők című tévésorozatban.

- Már nincs sleppem.

- Pedig olyan színes egyéniségek voltak!

- Na ja. Régebben én is színes egyéniség voltam. Annak is meg volt az ára.

- Azt mondja, hogy most már megbékélt önmagával. És mi a helyzet az emberekkel a korábbi életéből? Kibékült azokkal, akiket megbántott?

- Igen, mert nagyon komoly terápián vettem részt, nem szégyellem bevallani. Az önpusztításom abból fakadt, hogy nem tudtam magamban elsimítani a fájdalmat, mert nem akartam, hogy megszégyenítsen a fájdalom, de a szégyen egy idő után haragba megy át, mert egyszerűbb dühösnek lenni, mint megélni a fájdalmat.

- Mondjuk azt, hogy holnap kap egy díjat. Mit jelentene ez a maga számára?

- Csak annyit mondanék, köszönöm Istenem a második esélyt. Azt mondanám, hogy ez a díj mindent jelképez, amiről az életem pillanatnyilag szól... amire törekszem. Hálás vagyok a második esélyért, ez a lényeg.

Darren Aronofsky és Mickey Rourke az Arany Oroszlánnal másnap

- Bizonyos értelemben ez egy vallásos történet, legalábbis lehet így is értelmezni. Maga vallásos?

- Aha.

- Keresztény?

- Igen.

- Katolikus?

- Igen. Minden nap imádkozom. Megtanultam, mert évekkel ezelőtt a kisöcsém beteg lett, és folyamatosan imádkoztam, hogy életben maradjon (elcsuklik a hangja - V.F.). Erről nem tudok beszélni, nagyon felzaklat. Kérem a következő kérdést, mert ettől túlságosan...

- Kanyarodjunk vissza akkor a zenéhez. Volt az a mondat Kurt Cobainról és a kilencvenes évekről ("Aztán jött az a puhapöcs Cobain és elbaszott mindent. A kilencvenes évek egy nagy szopás volt." - a szerk.). Osztja ebben a főhős véleményét?

- Naná, bébi! Én a Guns 'n' Rosest szeretem. És Bruce Springsteent.

- Melyik korszak a kedvence?

- Melyik korszak? A terapeutám valószínűleg azt mondaná, hogy a kőkorszak.

Mickey Rourke a velencei filmfesztiválon díjátadó gáláján

- Harminckilenc éves korában határozta el, hogy visszatér a profi bokszba...

- Nem, nem, az még előtte volt. Harminckilenc évesen hagytam abba.

- Akkor előtte. Miért kezdte újra?

- Elmondom hogy volt. Amikor amatőr bokszoló voltam, nagyon fiatalon Angelo Dundey termében edzettem, aztán jöttek az agyrázkódások, úgy három-négy, ekkor mondták, hogy legalább egy évre abba kell hagynom, pedig nagyon jó voltam, de hát abbahagytam, és iszonyatosan szégyelltem, hogy sosem kezdtem újra. Nem kezdtem újra, mert attól féltem, hogy már sosem leszek olyan jó, mint amilyen szerettem volna lenni, és tele voltam öngyűlölettel, mert félbehagytam valamit. Gyűlölök bármit is félbehagyni. Ez a szó nem szerepel a szótáramban.

- És amikor derékba tört a színészi karrierje, akkor is szégyellte magát?

- Nem, mert akkor minden egyszerre dőlt össze. A házasságom, a házam, a karrierem, és így tovább. Ha igazán beüt a szar, mindent elveszítesz, mindent egyszerre.

- Mi volt az, amit a boksz megadott, de a színészkedés nem?

- Imádtam a szigorú napirendet, és hogy konkrét céljaid vannak. Amikor bunyóztam, volt úgy, hogy három hónapig folyamatosan edzettem, de mint egy állat, összpontosítva. A színészkedésnél sohasem tudod, hogy mikor jön a következő meló. Kivéve, ha éppen forgatsz, de általában csak vársz arra, hogy forgathass. A boksz más, ott egy hajszálnyival jobban tudod irányítani a dolgokat.

- Volt olyan érzése a szorítóban, amit kamera előtt sosem élt meg?

- Persze.

- Mesélne erről?

- (itt Rourke nyolc másodperces szünetet tart - a szerk.). Leírhatatlan érzés. Húsz-harmincezer ember néz a stadionban,és jól megy a bunyó.... Ez olyan, mint amikor életed legjobb nőjét dugod. Elég érthető voltam?

Mickey Rourke A pankrátor című filmben

- Ma is bunyózott (volt egy seb a kezén - a szerk.)?

- Nem, ez csak a kutyám. Hat chivavám van. Lokit azért hoztam magammal, mert tizenhat éves, és legszívesebben minden időmet vele tölteném.

- Szerelmes az állatokba?

- Imádom a kutyáimat. Imádtam az apját. Amikor meghalt, beszélnem kellett a papommal, mert teljesen kikészültem.

- Amikor a szerepre készült, milyen filmeket nézetett meg magával Darren? Például nem látta A fiú-t a Dardenne testvérektől?

- A kiktől?

- A Dardenne testvérektől. Zseniális belga rendezőpáros.

- Nem. Csak pankrátor videókat néztem, de abból rengeteget, egészen a hatvanas évektől máig. Úgy gondoltam, hogy ha már egyszer egy ilyen ürgét játszom, akkor azt nem lehet fél seggel csinálni. Én találtam ki az öltözködését, a frizuráját, mindent.

- Gondolja, hogy lesz még igazán boldog és kiegyensúlyozott az életben? Vagy ez sosem fog bekövetkezni?

- Jól vagyok, tényleg. Bánni mindig lehet valamit Bánom, hogy nem tudtam uralkodni a szégyenemen és a haragomon, hogy egy csomó emberrel kicsesztem, mert nem tudtam, hogyan kell egyenesbe hozni a dolgokat. Aztán találkoztam olyan emberekkel, akik többet tudtak nálam. Mindent el kellett veszítenem ahhoz, hogy megtaláljam ezeket az embereket. Mert ahonnan én jövök, ott csak a gyogyósok járnak pszichiáterhez. Egy nap elmondtam a pszichiáteremnek, hogy miért vagyok én dilinyós, mire azt mondta, hogy hát ez az... És amikor ezt mondta, akkor gondoltam bele, hogy egy időben talán tényleg be voltam golyózva.

- Mi lesz most?

- Mi lesz most? Átmegyek hozzád és lezuhanyozok. Nem tudom, mi lesz. Számomra most az a legfontosabb, hogy megcsináltam a kedvenc filmemet, és ezért kibaszottul hálás és boldog vagyok.

A szöveget Krich Balázs fordította és Danyi Orsi tisztázta le. Nagy köszönet nekik ezért.