Mégis vicces a hányás

Aki szerint egy jól időzített hányás cseppet sem vicces, semmiképp se nézze meg a Másnaposok című vígjátékot. A haverkomédia tele van vulgáris, mégis jól ülő poénokkal és olyan arcokkal, akiket még nem volt időnk megunni a vásznon. Nyilvánvalóan az év egyik legviccesebb filmje.

A Las Vegasban játszódó filmeket szerintem lehetetlen megunni. A sivatag közepén felhúzott álomváros olyan abszurd, minden elképzelhető emberi gyarlóságot egy pontba sűrítő helyszín, ami szinte önmagában garancia arra, hogy az itt játszódó filmek beszippantsák a mozizót. A Las Vegas-i legénybúcsú utórezgéseiről szóló Másnaposok-ban gyarlóság aztán van bőven, és a hatás sem marad el.

A film alkotói csapatából nem feltétlenül lehetett kinézni, hogy egy emlékezetes komédiát hoznak össze: Todd Phillips (Cool túra, Starsky és Hutch, Balek-suli) rendező két olyan íróval dolgozott, akik még egy meggyőző forgatókönyvet sem tettek le az asztalra (Jon Lucas és Scott Moore, akik társírói voltak a Négy karácsony-nak és önállóan jegyzik a nálunk még csak ezután moziba kerülő, de azonnali felejtésre ítélt Excsajok szellemé-t). Úgy tűnik azonban, az alkotókra serkentő hatást gyakorolt, hogy ezúttal nem kellett gyerekbarát korhatár-besoroláshoz alkalmazkodniuk, szabadon ereszthették a bennük rejlő állatot, és jöhettek a csöcsök, a drogok, az alkohol és a káromkodás.

Galifianakis, Helms, Bartha és Cooper buli előtt a Másnaposok-ban

Hogy miért örülök annyira ezeknek a vulgáris dolgoknak? Mert egy - Las Vegas-i vagy bármilyen - legénybúcsúhoz többé-kevésbé elválaszthatatlanul hozzátartoznak. A Másnaposok tökéletesen érdektelen film lenne, ha egy távol-keleti úriember mikroméretű pénisze, a főhősök okádásai és egy sztriptíztáncosnő fenékbe vágó tangája helyett bugyuta, álszemérmes poénokkal jeleznék számunkra, hogy ez itt most mind hú, de durva. Ebben a filmben nincsenek ilyen félmegoldások, ezért attól eltekintve, hogy nem minden legénybúcsú végződik totális filmszakadással és nyolc napon túl gyógyuló sérülésekkel, akár el is hisszük a bulit.

Az ügyes forgatókönyv persze csak kiindulópont lehet, a film attól telik meg élettel, hogy Phillips a Jack Black, Ben Stiller, Matthew McConaughey hármas helyett Zach Galifianakist, Ed Helmst és Bradley Coopert választotta a buliban eltűnt vőlegényt (Justin Bartha) kereső trió szerepére. Könnyen el lehet képzelni a Másnaposok-at a fenti sztárhármassal is: hihetetlenül unalmas film lett volna. Kapunk ehelyett három viszonylag friss arcot, akik ha nem is teljesen, de annyira még ismeretlenek, hogy nem tudjuk előre, melyikük mikor milyen gesztussal fog előrukkolni. Életszerűek, mert még nem merevedtek bele a rutinjaikba, és ettől működik igazán a film.

Helms, Cooper és Galifianakis buli után a Másnaposok-ban

A legviccesebb közülük (ugye, hogy mi megmondtuk?) Zach Galifianakis, aki a vőlegény jövendőbeli sógorát alakítja. Az óriásira nőtt kerti törpére emlékeztető, nehezen kiismerhető agyműködésű fickó háttértörténetét Phillips felfedte egy interjúban: úgy képzeli, hogy egy jó szándékú pasas, aki anno a rave bulikban kicsit túlpörgette az agyát, és úgy maradt. Akárhogy is, a főállásban nem színész, hanem humorista Galifianakisnak annyira viccesek a gesztusai, hogy még akkor is halálra röhöghetné magát rajta az ember, ha hang nélkül nézné a filmet. Helms mint kocka fogorvos hozza a megvaduló jófiú kötelező köreit, de csak harmadik lehet a sorban, mert Cooper sorakozik fel Galifianakis mögé. Aki esetleg látta a Kitchen Confidential című rövidéletű sorozatot, annak nem új, hogy a sármosan borostás, lefegyverzően kékszemű Cooper több mint sablonos szépfiú. Önirónia van benne és melegség, amitől igazán szerethető a vásznon, és Galifianakisszal remekül ellenpontozzák egymást. És igen, Mike Tyson is felbukkan, méghozzá nem is egyszer, de az igazat megvallva az övé a film legerőltetettebb szála, és a bokszoló elég esetlenül mozog a színészek közt.

És persze vannak a filmben csajok is. Egy aranyszívű bártáncosnő (Heather Graham), egy kőszívű barátnő (Rachael Harris) és egy szépséges menyasszony (Sasha Barrese). Végig ott bujkálnak a háttérben, szinte mindenhez közük van, ami a fiúkkal történik, de mégsem róluk szól ez a film. Hanem erről a három idiótáról, akik szerethetők maradnak még akkor is, amikor épp kokaint szippantanak fel egy prosti melléről.