Az apa: Michel Gondry (1963) Gondry előbb volt dobos, mint filmes: először Oui Oui nevű zenekarának rendezett klipeket, ezeket látta és szerette Björk, és így indult be a gyermeki őrületből kinőni képtelen francia videoklipes, majd filmes karrierje. Gondry Libidó című első nagyjátékfilmjének a humora nem mindenkinek fekszik (az ösztönlény Rhys Ifanst próbálja egy tudósházaspár megcivilizálni), de az Egy makulátlan elme örök ragyogása és Az álom tudománya szürreális bájának már lehetetlen ellenállni. A Jack Blak főszereplésével készült Tekerd vissza, haver!-t idióta humora miatt ismét csak utálni vagy imádni lehet. A következő Gondry valószínűleg minden eddigitől különbözik majd: a Bruce Lee-féle 60-as évekbeli tévésorozat alapján készülő The Green Hornet egy maszkos szuperhős (Seth Rogen) és segítője kalandjait meséli el. Bemutató jövő nyáron.
A fiú: Paul Gondry (1991?) Michel Gondry nyilatkozta pár éve a fiáról, hogy "a leckéjét sosem írja meg időben, de képes hajnali 5-re beállítani az ébresztőóráját, hogy iskola előtt még legyen három órája befejezni az alkotást, amin dolgozik". Paul évek óta lelkesen rajzol, első filmes munkáját 2007-ben készítette, egy animációs videoklipet a The Willowz nevű együttes Take a Look Around című számához. A rémisztő figurákat elnézve annyira nem meglepő, hogy Paul első, szintén animációs filmje egy futurisztikus diktatúrában játszódik majd. A Megalomania című film Paul rajzai alapján készül, a rendezői feladatokat a tervek szerint apa és fia együtt látják majd el, a forgatókönyvíró pedig a Gondryékhoz passzolóan kitekert fantáziavilágú Dan Clowes (Tétova tinédzserek). A sztori a korábbi tervek szerint a Paulról mintázott diktátor és az ellene fellázadó, Michelről mintázott forradalmár körül bonyolódik, a frissebb hírek szerint pedig egy olyan őrült világban játszódik, ahol emberi hajat használnak energiaforrásként, és mindenkit középszerű műalkotások létrehozására kényszerítenek. Annyit lehet még tudni a filmről, hogy Steve Buscemi lesz az egyik főhős hangja. Erre még várni kell egy kicsit, mert az idősebb Gondry legközelebb a The Green Hornet forgatása után ér rá.
* * * Az apa: Alfonso Cuarón (1961) A mexikói Cuarón eddigi pályája nyílegyenesnek semmiképp sem nevezhető. Az egyetemen állítólag annyira kiakadtak azon, hogy angol nyelven készítette el Vengeance Is Mine című rövidfilmjét, hogy kirúgták. '91-ben megcsinálta első spanyol nyelvű, Csak a saját pároddal című nagyjátékfilmjét, ami akkora siker lett, hogy lehetőséget kapott arra, hogy az USA-ban dolgozzon. Rendezett is két kevés izgalmat tartogató irodalmi adaptációt (A kis hercegnő, Szép remények), majd visszament Mexikóba, hogy letegye a névjegyét az Anyádat is! című erotikus kamaszfilmmel. Ezután mi más jöhetett volna, mint egy jó Harry Potter és Az ember gyermeke című borongós sci-fi Clive Owennel?
A fiú: Jonás Cuarón (1981) Jonás 2007-ben apjával és Naomi Kleinnal közösen csinált egy hatperces kisfilmet, amely kísérőanyag volt a globalizációellenes gondolkodó Klein The Shock Doctrine című könyvéhez. 2007-ben bemutatták Jonás első nagyjátékfilmjét, az Ano Uná-t is, ami egy egészen különleges módszerrel készült romantikus film egy tizennégy éves fiú és egy idősebb lány kapcsolatáról. A film igazából nem is film: úgy készült, hogy Jonás egy éven keresztül fotózta féltestvérét és annak barátnőjét, majd a fotókat úgy rakta sorrendbe, hogy egy fiktív narratívát rajzoljanak ki, amit narrációval támogatott meg. Az előzetest megnézve nem tűnik túl természetesnek a dolog, de akik már látták az egészet, azt mondják, az ember hamar megfeledkezik arról, hogy nem filmet, hanem fotókat néz, annyira megkapó a történet. Alfonso és Jonás most együtt dolgoznak egy nagyjátékfilm előkészítésén, amit együtt írtak és Alfonso rendezi majd: az A Boy and His Shoe egy Angliában, Skóciában és Franciaországban játszódó road movie lesz, amelyben két cigány származású skót fiú találkozik egy Angliába érkező francia lánnyal. Az IMDb szerint a filmre már leszerződött Daniel Auteuil és Charlotte Gainsbourg, de ők bizonyára mellékszereplők lesznek.
* * * Az apa: Goran Paskaljevic (1947) A szerb rendező több filmje moziforgalmazásba került Magyarországon is, a leghíresebb közülük talán az 1998-as, erőszakban tobzódó, sötét humorral átitatott Lőporos hordó, ami különálló epizódokból áll, és joggal tarthat számot "a Balkán Pulp Fiction-je" címre. Paskaljevic csinálta többek közt a Valaki más Amerikájá-t, a Téli álmo-t és az Optimisták-at is. Filmjeiben rendszeresen szerepel Miki Manojlovic, akit mi leginkább az Irina Palm szexklub-tulajdonosának szerepe miatt kedvelünk. Legújabb, Honeymoon című filmjét a velencei filmfesztiválon mutatják majd be. Ez két albán, illetve szerb párról szól, akik egy jobb élet reményében Olaszországba akarnak költözni, de az utazásuk tragikus fordulatot vesz.
A fiú: Vladimir Paskaljevic (1974) A júliusi Karlovy Vary-i filmfesztiválon mutatták be első nagyjátékfilmjét, a Devil's Town-t, ami első hallásra kissé emlékeztet apja Lőporos hordó-jára: egy Belgrádban, napjainkban játszódó fekete komédiáról van szó, amely különféle helyiek életét bemutató epizódokból áll. Az egész egy forró nyári nap alatt játszódik, és a szereplők útjai egy teniszmeccs kapcsán keresztezik egymást. A Variety olyan étvágygerjesztően ír róla, hogy egyből hatalmas kedvünk támadt megnézni ezt a filmet, de nemzetközi forgalmazásáról még egyáltalán nem érkezett hír.
* * * Az apa: Alekszej German (1938) Az oroszok Tarr Bélája Grigorij Kozincev tanítványa volt, pályáját színházi rendezőként kezdte. Annyira lassan dolgozik, hogy 71 éves korára mindössze öt nagyjátékfilmet készített, a nemzetközi forgalmazásban The Seventh Companion-ként futó elsőt, az Ellenőrzés az utakon-t, a Húsz nap háború nélkül-t, a Barátom Ivan Lapsin-t és a Hrusztaljov, a kocsimat!-ot. Az elsőt leszámítva mindegyik filmje Sztálin uralma alatt játszódik, de idestova tíz éve készülő legújabb filmjében végre elszakad ettől a témától. Ez a Sztrugackij fivérek Nehéz istennek lenni című sci-fi regényének adaptációja lesz, ha egyszer elkészül, és olyan történészekről szól, akik egy idegen bolygón élnek, de nem szólhatnak bele a bolygó történetének alakulásába. German hat évig forgatta a filmet és már három éve vágja, úgyhogy lehet, hogy most már éveken belül befejezi.
A fiú: Alekszej German MI. (1976) Hamarosan beéri az apját, mert már három nagyjátékfilmet csinált, Az utolsó vonat-ot, a Nagypályások-at és a Papírkatoná-t. A legjobb állítólag a nálunk nem forgalmazott Az utolsó vonat, ami 1944 telén játszódik egy erdőben, ahol orosz és német katonák és egy elveszett orosz színjátszócsoport megmaradt tagjai kóvályognak. Az itt látható részletek alapján nem tűnik éppen szívderítő filmnek. Az itthon is vetített Nagypályások az első világháború kezdetén játszódik és főleg szépen fényképezett focimecseket lehet látni benne, a Papírkatona pedig a szovjet űrhajózás hőskorában játszódik, de sajnos nem sokat értettünk belőle. Legújabb munkája egy romantikus omnibuszfilm egyik epizódja, de ezt még csak a Kinotavr filmfesztiválon vetítették, úgyhogy nem tudjuk, értenénk-e.
* * * Az apa: Dario Argento (1940) A horrormester filmkritikusként kezdte a pályáját, majd forgatókönyveket írt, társszerzője például a Volt egyszer egy vadnyugat-nak. A giallót mint filmes műfajt (az eredetileg a ponyvaregények sárga borítójára utaló kifejezést a gyilkossági ügyekről szóló regényekre használják, innen ragadt át az erőszakos trash-thrillerekre) ugyan nem ő találta ki, de sokan őt tartják a legnagyobb mesterének az olyan filmjei miatt, mint A kristálytollú madár, A kilencfarkú macska vagy a Profondo Rosso. Később Argento természetfeletti horrorokat is csinált, köztük a híres Sóhajok-at és a Pokol-t, legutóbb pedig annyira visszatért a giallo műfajához, hogy ezzel a címmel forgatott egy thrillert, amelyben Adrien Brody egy elrabolt nő után nyomozó detektívet alakít. Az idei edinburghi filmfesztiválon mutatták be, és állítólag nem sikerült valami jól.
A lány: Asia Argento (1975) Asia nem rejti véka alá, hogy gyerekkora koránt sem volt idilli munkamániás rendező apjával és színésznő anyjával. Apja mese helyett állítólag saját forgatókönyveit olvasta fel a kis Asiának, akit tízéves korától kezdve szerepeltetett is a horrorfilmjeiben. Nem csoda, hogy Asia tizennégy éves korában elköltözött otthonról. Elsősorban színésznőként dolgozik, de néhány rövidfilmet követően 2000-ben megrendezte első nagyjátékfilmjét, a Scarlet Divá-t. Jónak éppen nem nevezhető ez a rendezetlen, vizuálisan amatőr alkotás, de érdekes, bennfentes bepillantást nyújt a showbusiness világába. Asia szinte saját magát játssza, egy színésznőt, aki éli a szétesett életét, sokat drogozik és teherbe esik egy rockzenésztől (akárcsak Asia az életben). A 2004-es második és ez idáig utolsó rendezése már sokkal izgalmasabb: az egy ideig J. T. LeRoy álnéven működő Laura Albert regénye alapján készült The Heart Is Deceitful Above All Things egy pszichopata nőről (ismét Asia természetesen) szól, aki évekig nem gondoskodott a kisfiáról, de egyszer csak elhozza a nevelőszüleitől és bevonja a beteges életébe. Nagyon-nagyon nyugtalanító film, gyenge idegzetű kismamáknak semmiképp sem ajánljuk.
* * * Az apa: Jeles András (1945) Jeles András nem tartozik a termékeny filmesek közé, mert íróként és színházi rendezőként is tevékenykedik; saját avantgárd színitársulatot is alapított Monteverdi Birkózókör néven. Talán mostanáig a leghíresebb alkotása az első nagyjátékfilmje, az 1979-es A kis Valentino, ami egy munkásfiúról szól, aki elsikkaszt egy nagyobb pénzösszeget, majd egy napon keresztül költekezik, de végül rá kell jönnie, hogy nem tud jobb életet vásárolni magának. 1985-ös Álombrigád-ját, amely gyári munkásokról szól, akik egy szovjet darab előadására készülnek sikertelenül, csak a rendszerváltás után engedték levetíteni. Ezzel egy évben készítette el az Angyali üdvözlet című sajátos Az ember tragédiája-adaptációját, amelyben a főszerepeket gyerekekre osztotta. 1993-ban mutatták be egy elhurcolás előtt álló zsidó családról szóló Senkiföldje című filmjét, ami után tízéves szünetet tartott a rendezésben. Utolsó nagyjátékfilmje a 2004-es József és testvérei - jelenetek egy parasztbibliából volt, amely a Parasztbiblia ihletésére készült.
A fiú: Nemes Jeles László (1977) Eddigi két magyar kisfilmje alapján úgy tűnik, Nemes Jeles nem viszi tovább apja kísérletezős érzékenységét, sokkal hagyományosabb történetmesélési és vizuális eszközökkel dolgozik. Türelem című rövidfilmje, ami gyakorlatilag egyetlen női arcra épül, elképesztően sok fesztiválra eljutott és rengeteg díjat bezsebelt, mi is készítettünk interjút a rendezővel a 2007-es velencei filmfesztiválon. Az idei Filmszemlén bemutatott The Counterpart című második rövidfilmje az első világháborúban játszódik és két ellentétes oldalon harcoló katona intim viszonyát mutatja be, és bár az alapötlet erős, a film mégsem lett olyan ütős, mint vártuk. Nemes Jeles jelenleg első nagyjátékfilmjére készül, amit a tervek szerint jövőre forgat. Erről még csak annyit lehet tudni, hogy Else lesz a címe és egy 20. század elején élő, közép-európai nő történetét meséli el.
|