Tarantino Izraelben buzdít náciskalpolásra

Néhány nap maradt csak a zsidó újévig. Néhány óra és eljönnek az ünnepek, amikor a mindig rohanó, stresszes-bulizó tel-avivi beül a kocsijába és elutazik a családjához, hogy az újévi ebédnél pihegve fújja ki az egész évet. Quentin Tarantino még éppen elcsípte az 5770. évükre készülő izraelieket: a megállíthatatlanul pörgő rendező kedd éjjel személyesen vett részt a Becstelen brigantyk izraeli díszbemutatóján.

És Tarantino remekül szórakozott. Persze, ha valaki náci koponyákat szétloccsantó tökös zsidókommandóról vagy nácikat elevenen elégető csinos zsidó ellenálló lányról csinál kultfilmet, többé-kevésbé biztosra veheti, hogy boldogan szorongatják meg a kezét errefelé. A moziterem dugig telt, és bár több mint egy órát kellett várni Tarantino és a film lenyűgöző színésze, a német Christoph Waltz érkezésére, a fogadtatás eksztatikus volt. "Készen álltok egy kis nácigyilkolásra?" - hergelte vidáman a rendező a lelkesen zúgó tömeget. "Igeeeeen" - jött a válasz, a tömeg boldogan dobolt.

Tarantino először jár Izraelben, és mint a vetítés előtt elmondta, örül, hogy éppen ezt a filmjét kísérhette el ide. A rendező néhány napot már eltöltött Tel-Avivban, és a díszbemutató után is marad kicsit, talán el lehet majd csípni a strandon. Szemmel láthatóan élvezi az izraeli utat: a délutáni sajtótájékoztatón is jókedvű rendező kedélyesen, energikusan válaszolgatott az izraeli újságírók kérdéseire. Van-e tabutéma a filmkészítésben? Nincs, válaszolta. A tabuk azért vannak, hogy legyőzzük őket, túllépjünk rajtuk. "Úgy érzem, hogy a kérdés, amit a ma délelőtti interjúk során sokan önök közül nekem szegeztek, miszerint miért nem foglalkoztam a filmben a holokauszttal, hamis, nem valós kérdés. Főleg azért nem, mert úgy érzem, foglalkoztam vele. A holokauszt ott van a Brigantyk-ban, Shosanna menekülésében vagy a zsidóvadász Landa karakterében... Igen, ez nem holokauszt-film, de nem is akartam holokauszt-filmet forgatni. A nyolcvanas évek óta a legtöbb film, ami a második világháborúról készült, elsősorban a háború áldozatainak állít emléket, és vannak köztük egészen kiváló filmek is. De ha megnézzük a háború alatt készült második világháborús filmeket, vagy azokat, amelyeket az ötvenes, hatvanas, sőt hetvenes években forgattak, kiderül, hogy ezek elsősorban kalandfilmek. És ebben nincsen semmi rossz. Annyi volt a célom, hogy magával ragadó, lélegzetelállító kalandfilmet forgassak, olyat, ami leköti a nézőt."

Waltz és Tarantino a Becstelen brigantyk tel-avivi sajtótájékoztatóján

Arra a kérdésre, hogyan, miként lehet nácikat emberi lényként ábrázolni filmen, a kockás favágóingben vigyorgó Tarantino saját karakterei védelmére kelt. "Mint író nem engedhetem meg magamnak, hogy ítélkezzek a karaktereim felett. Mindegyiket szeretem. Ti, a nézők, majd eldöntitek, ki a gonosz, ki a jó. Én elsősorban azzal vagyok elfoglalva, hogy megalkossam őket, megértsem őket, és ehhez az kell, hogy szeressem is őket. Mindegyiket, egytől egyig." Volt, aki megkérdezte, hogyan viszonyul a Becstelen brigantyk rendezője a holokauszthoz, amire Tarantino zavarában elnevette magát, és másodpercekig csak szótlanul ingatta a fejét. "Nem tudom, mit mondjak erre. Az a reakcióm, ami minden emberi lénynek..." Arra a kérdésre, mi a film tanulsága, gyorsan kijelentette, hogy a Brigantyknak nincs tanulsága. "Nem igazán hiszek a szerencsesüti-bölcsességekben. De talán ez a tanulság itt: mindenki mindenki. Szóval, ha azt kérdik tőlem, hogy akkor most egy zsidó bosszúfantáziát forgattam-e, azt mondom, részben, persze. De ugyanakkor ez bárkinek a bosszúja lehet, nem kell ehhez zsidónak lenni. Vagy vegyük azt a jelenetet, amikor a német katonát vallatják Aldóék. Azt hiszem, az a katona ugyanolyan hősiességről tesz tanúbizonyságot abban a jelenetben, mint a film bármelyik hőse. A hősiesség az hősiesség."

Tarantino hergeli az izraeli közönséget a Becstelen brigantyk vetítése előtt

Tarantino szerencsére kapott egy izgalmas kérdést is: az egyik kolléga azt akarta tudni, hogy ő mit tett volna a náci Németországban, rendezőként. Forgatott volna? Szembeszállt volna a hatalommal? "Hát, talán baromira nem. Azt tettem volna, amit mondanak nekem..." Rövid nevetgélés után a rendező elmondta, hogy sokat olvasott a témáról, és számára G. W. Pabst története volt a legizgalmasabb. "Nem nagyon volt választása az embernek, ha rendező voltál, rendezőnek kellett maradnod és dolgoznod kellett a nácik alatt is. Pabst, a rendező, ottragadt, német megszállás alatt, nem tudott továbbutazni Amerikába. Neki az volt a stratégiája, hogy hosszú évekig halogatta a filmjei befejezését, húzta az időt. Hol a forgatókönyvet kellett hosszasan átírni, hol valami más probléma akadt... Végül csinált egy filmet a háború vége felé, de mindent összevetve sikerrel mászott ki a csávából. Pabst története számomra nagyon izgalmas és elgondolkodtató."

Az egyik újságíró azt akarta tudni, milyen tanáccsal szolgál Tarantino az öccsének, aki egy tel-avivi videotékában dolgozik. Hogyan lehetne belőle is Tarantino? "Nagyon egyszerű. Írjon egy olyan forgatókönyvet, amelyet egyszerűen nem lehet nem leforgatni." Egyszerű, tényleg. A Becstelen brigantyk ma kerül az izraeli mozikba, kiváncsian várom a kritikákat.

Mesterházy Lili
Tel-Aviv, Izrael