#23 - Petrik Andrea
Született: 1985. június 27.
Ő lehetne a magyar... Emmanuelle Béart.
Hol figyeltünk fel rá? Új arcokat mentünk felfedezni a színművészetis egyetemisták egyik előadására, az Ódry színpadra. Különleges élmény volt kinézőben, ez már abból is látszott, hogy hétfőn éjjeli tizenegykor meglepő tömeg tolongott a nézőtéren, és a közönség soraiban a színművészet olyan prominens figurái foglaltak helyet, mint Lengyel Tamás, Wéber Kata, Kinizsi Ottó és Szabó Erika. A végzősök egyik régebbi darabja volt, címe Fáj, semmi díszletben, paraván mögött játszották, és ahogy az a vizsgaelőadásoknál lenni szokott, egy-egy színészpalánta több szerepet is alakított. Petrik Andrea első körben egy bolond lányt játszott, aki fel s alá futkosott a teremben, mint egy megkergült őzike, majd lekapta a pólóját. Cserhalmi mondta egyszer, hogy az a színészet, ha egy kiskutya szaladgál a színpadon, és mégis rád figyelnek*. Nos, ebben az esetben a kiskutya két cici volt, mi pedig végig arra figyeltünk, hogyan bánik Petrik Andrea saját, megható, sebezhető meztelenségével. A végén egy szenilis öregasszonyt formált meg: 24 éves létére úgy hozta az agyérelmeszesedéses, nyálát csorgató nagymamát, hogy összeszorult a szív, közben meg humor is lapult valahol a fenekén.
- Miket csináltál eddig?
- A vajdasági Temerinben születtem, és a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumba jártam drámatagozatra. Aztán felvételiztem a színművészetire, nem sikerült, és akkor egy évig az Új Színháznál voltam. Utána bekerültem a Marton László-Forgács Péter-Hegedűs D. Géza-osztályba. Nagyon jó kis társaság volt. Most végeztem, a Vígszínháznál voltam gyakorlaton, ott sokat játszottam, szépeket is. Aztán a Radnóti Színházhoz kerültem. Játszottam még a Londoni Au-pair című kisfilmben, amit László Sára rendezett. Ez egy kétszereplős kamaradráma, amiben Nagy Zsolt volt a partnerem. Szeretnénk együttmaradni az osztállyal, és tavasszal, amikor már nem kell annyit próbálnunk, összeállni és Forgács Péterrel közösen csinálni valamit.
- Miben láthatunk legközelebb?
- Van még három előadásunk, amiket játszani fogunk a színművészetis osztályommal. Az egyik a Fáj, amit Forgács Péter rendezett Ágota Kristóf A nagy füzet című regényéből. Ebben Nyúlszájt játszom, aki picit távol áll az én karakteremtől - ez elég hülye szó. Egy szellemileg sérült kislány, de csodálatos lény. A darab végén meg én vagyok az agyvérzéses, teljesen lebénult nagymama. A másik két előadásunk a Koldusopera, amit Novák Eszter rendezett, valamint a LÍR, amit Zsótér Sándor. Ez utóbbiban én vagyok Lear király, de ezt majd csak tavasszal játsszuk legközelebb, mert kinti helyszín kell hozzá. A Radnótiban most az Oidipusz gyermekei című darabot próbáljuk, ami három görög dráma összevonása. Ebben Antigonét játszom, október 18-án van a premierje. A másik bemutatóm pedig a Szász János rendezte Boldogtalanok, amelyben Róza leszek. A Pesti Színházban A chioggiai csetepaté című darabomat tartottam meg.
- Mi az, amit te tudsz a legjobban a magyar színészek közül?
- Stoppolni elég jól tudok, és szép ízesen beszélni tájszólásban. Nekem vannak szerintem a legszebb zárt e hangjaim.
- Mit mutatnál meg a munkáidból egy olyan rendezőnek, aki színészt keres a filmjébe?
- Azt hiszem, hogy a LÍR-t, de a Fáj-t is szeretem. Jó lenne, ha az Oidipusz gyermekei-ben is megnézne.
- Mondj három magyar filmrendezőt, akivel szívesen dolgoznál együtt!
- Szász Jánossal biztos, Mundruczó Kornéllal, és mondjuk Gothár Péterrel.
- Melyik színészt/színésznőt szeretnéd többet látni a vásznon?
- A volt osztályomból mindenkit. Van még egy rettentően szimpatikus osztály a színművészetin, a mostani harmadikos Máté Gábor-osztály. Abban elképesztően izgalmas emberek vannak, és nagyon elhivatottak.
- Láttál valami jó filmet mostanában?
- Még nyáron néztem az Oldboy című dél-koreai filmet, azt különösen bírtam. Nagyon tetszett még a Woyzeck Szász Jánostól. Nagyon régi film, de valahogy nekem most került a látóterembe.
- Láttál valami jó darabot mostanában?
- A Tháliában A Gézagyerek című előadást, amit Bérczes László rendezett a szabadkai színház számára. Nagyon szerettem.
- Mi a véleményed Emmanuelle Béart-ról?
- Nem ismerem őt.
- A leghíresebb filmje talán A szép bajkeverő, amelyben egy festő modelljét játszotta, és négy órán keresztül pózolt meztelenül egy műteremben.
- Életem első külső színházi munkája a Pesti Színházban volt a Rubens és a nemeuklideszi asszonyok, ami azért nagyon vicces, mert abban én voltam Rubens múzsája, és kábé a darab hetven százalékában meztelen voltam. Azóta levették, de nemrég ment a tévében. Egyébként szerettem, mert kénytelen voltam megszeretni, de nem igazi szerep volt, hanem egy funkciót kellett betölteni, csak nem tudom, hogy ehhez miért kellett egy színész. Igyekeztem valami pluszt belerakni, igazából le akartam játszani a testemet, hogy az maradjon meg az emberekben, hogy milyen izgalmas és érdekes volt az a lány, és nem az, hogy végig meztelen volt. Harmadikos voltam, az osztályfőnök volt a Vígszínház igazgatója, ő hívott el rá, és azt gondoltam, hogy nekem nincs ahhoz jogom, hogy bármire nemet mondjak. Mert színész vagyok, és meg kell csinálnom.
__________
* Lehet, hogy ez nem kiskutyával volt és/vagy nem Cserhalmi mondta.
Köszönet Dömötör Áginak a cikkhez nyújtott segítségéért.