Mi a közös a menő cég középkorú vezérigazgatójában, aki kora reggelente úszni jár, hogy megszabaduljon súlyfölöslegétől, a gimnáziumi tanárnőben, akit a sors összehoz egy heroinista lánnyal, a magányos öregasszonyban, aki egy régimódi telefonkészülékkel a szatyrában igyekszik valahova, a húsvétkor keményen italozó családban, akikhez betoppan egy zavarodottan viselkedő régi ismerősük és a rajztanárban, akinek az agyában egyszer csak vörös nyakkendős úttörők kezdenek kergetőzni? Bodzsár István producer szerint az, hogy mindegyikük története abból mutat meg valamit, hogy most, a rendszerváltás után húsz évvel "mi újság van" Magyarországon.
A novellák többsége korábban már megjelent, de néhány kifejezetten ehhez a projekthez íródott. A rendezők szabadon választhattak, hogy melyik írást szeretnék megfilmesíteni, és Bodzsár elmondása szerint szinte azonnal kiderült, hogy melyik filmes melyik szövegre rezonál, így könnyen kialakultak a párok. Ezután volt, aki az íróval együttműködve, volt, aki önállóan alakította forgatókönyvvé az alapanyagot, a rendezőket csak az időkorlát, valamint az elsősorban az MMKA és az MTV által biztosított, filmenkénti 14-16 millió forintos keret kötötte.
Röviden az első öt adásba kerülő részről, amit már láttunk: Itthon Egy öregasszony tesz-vesz divatjamúlt berendezésű, nippekkel és csipketerítőkkel díszített lakásában. Szatyorba teszi ósdi, tárcsás telefonját, és nyakába veszi a várost. Szenvtelenül nézi a mobilozó fiatalokat a villamoson, sorban áll, ügyet intéz, vásárol. A főszerepet játszó Csomós Marit jó nézni (és ezt a rendező maximálisan ki is aknázza extrém közelikkel), de sok minden nem történik ebben a temperamentumtól függően nyomasztónak vagy unalmasnak értékelhető rövidfilmben. De nem kell megijedni, nem lesz mindegyik ilyen! * * * Barbárok Egy fiatal, terhes nő meglátja egy régi ismerősét az utcán, aki hajléktalanújságot árul, de mielőtt odaléphetne hozzá, a férfi eltűnik a szeme elől. Mivel húsvét van, a nő a pasijával leutazik vidéken élő szüleihez, ahol a család intenzív italozással és lövöldözéssel ünnepel. A tévében megdöbbentő hírt mondanak be a régi ismerősről, amitől a nő szinte katatón állapotba kerül. Miklauzic remekül ábrázolja a családi dinamikát, hogy mindenkinek jár a szája, de senki nem mond semmi igazit, és senki nem figyel oda arra, amit a másik mond. Az emberi helyzeteket kezelni képtelen rokonoknál még mindig emberségesebbnek tűnik a zavart idegen, akit Nagy Zsolt játszik, remekül. * * * Levegőt venni Nem azért ez a legjobb az első öt film közül, mert ez a legviccesebb, de abban biztosak vagyunk, hogy a nézők ezt fogják legjobban élvezni. A kisfilm napjaink egyik sztereotipikus figuráját jeleníti meg: a folyamatos stresszben élő, a vetélytársakkal szemben mindig lesben álló, önmagát és másokat saját menőségi skáláján értékelő vállalatvezetőt. A középkorú fickó többes szám első személyben narrálja végig a történetet, amelyről csak annyit árulunk el, hogy egy uszodában kezdődik és ott is ér véget. Rába Roland szuper választás volt a főszerepre, a rendező Bodzsár Márkot pedig külön dicséret illeti, mert abszolút helytállt sokkal tapasztaltabb rendezőtársai mellett, holott ő még nem csinált nagyjátékfilmet. * * * Frusztra Egy rajztanár (Anger Zsolt, aki király, mint mindig) útban a Balatonon nyaraló kedveséhez visszaemlékszik az úttörőtáborra, ahol néhány nagyobb fiú terrorizálta, és ezzel párhuzamosan a vonatfülkében is hasonló helyzet kezd kialakulni. A kegyetlen közösség és józan egyén szembeállítása (és továbbmenve a párhuzam felállítása a kommunista és a kapitalista ideológia közt) talán egy picikét szájbarágós, de legalább van mit fogni a filmen, és a szürreális, animált részek elemelik, játékossá is teszik. * * * Május-június Sajnos rémesen közhelyes a történet: egy magányos tanárnő rákattan, hogy megment egy magányos drogos lányt, aminek sejthetően nem lesz hepiend a vége. Ennél több nemigen van a sztoriban, és huszonöt perc alatt nem is kapunk mást, mint egy kis leckét arról, hogy hogyan nem érdemes viselkedni egy függővel. Filmnek ez kicsit kevés. Folyt. köv. |