Litkai Gergely: Többé magyar filmre be nem ülnek

Azt írtuk a Szuperbojzról, hogy olyan, mintha nem lenne forgatókönyve. De volt. Litkai Gergelyt néhány nappal a bemutató után kerestük meg, hogy elmesélje, milyen érzés a Szuperbojz forgatókönyvírójának lenni úgy, hogy a kész filmben alig-alig köszön vissza az a történet, amit ő annak idején megírt. Exkluzív interjú egy szomorú humoristával.

- Mit éreztél, amikor kijöttél a moziból a Szuperbojz-ról?

- Már valamennyire fel voltam készülve a sokkra... Nos, a film eleje úgy, ahogy van, kimaradt, és értelmezhetetlen jelenetek úgy vannak keresztbevágva, hogy én, aki írtam, még én sem értettem, miről van szó. A másik, hogy egy ilyen jellegű zenés filmnél vannak esti jelenetek, amiket itt, valószínűleg költségtakarékossági okokból, mind átírták nappalra. Így történhetett, hogy egy éjszakai diszkójelenet után nappal érkeznek meg a szereplők valahova... Ezenkívül jelenetek eleje-vége, és a további jelenetekre való utalás van kihagyva, ebből következik az, hogy el sem lehet igazodni igazán a filmen. Nincsen valós játékideje. Inkább olyan, mintha csak a film kusza vázlatát vitték volna vászonra. Követhetetlen.

- Először történik ez meg veled?

- Eredetileg jogász vagyok és ügyvédjelölt voltam éppen, amikor évekkel ezelőtt először megkerestek, hogy adjak ötleteket egy filmhez, mert a Rádiókabaréba milyen vicceseket írok. Magam írom a szerződéseimet, és benne volt, hogy ha a produkció el akar térni a forgatókönyv végső változatától, azt megtehetik, de csak az én előzetes beleegyezésemmel. A szerzői jogi törvény kimondja, hogy ha van egy mű, ami lehet egy forgatókönyv vagy egy Tolsztoj-regény, azt csak a szerző engedélyével lehet átdolgozni. A magyar filmes világban nem először szembesülök azzal, hogy ez nem pontosan így működik a gyakorlatban, és már a Szuperbojz előtt sem voltak kellemes tapasztalataim a forgatókönyvírással. Amikor ezzel a munkával megkerestek, először nem is akartam elvállalni, a feleségem pedig megfenyegetett, hogy elválik tőlem, ha még egy forgatókönyvet írok... Furán mennek itthon a dolgok. Olyan is előfordult már, hogy egy film stáblistájára rákerült a nevem alkotóként, pedig egy sor sem került be tőlem... vagy az, ami itt történt: nem az és nem úgy került a vászonra, ami a forgatókönyvben meg volt írva.

- Tudsz példákat mondani?

A forgatókönyv első oldala

- Igen, ahogy mondtam, a történet eleje, a Németországban játszódó rész, hiányzik. Pedig ez lett volna az a jelenet, ahol bemutatjuk Johnnyt, azaz Bajor Imrét, és azt, milyen körülmények között éli az életét, mint lecsúszott, kiöregedett rocker és milyen a viszonya a lányával. Magával a Szuperbojz névvel is a plakáton találkoztam először, mert Johnny zenekarának Johnny und die Konsonanten, azaz Johnny és a mássalhangzók volt a neve, a film címe pedig Nájlongitár lett volna eredetileg... Aztán ott az a jelenet, amikor Johnny a kádban fekve azt állítja, hogy szívinfarktusa volt. A forgatókönyvben viszont még az állt, hogy Johnny öngyilkosságot kísérel meg, mert nem bírja tovább ezt a nyomást, a lecsúszott, megalázó létet. Ezzel egy kis melodramatikus színt vihettünk volna a történetbe és megmutattuk volna, hogy ez a karakter is ember és nem csak egy bohózatba illő figura, aki hol részegen dülöngél, hol meg egyszerűen nem értjük, mit csinál. Egész jeleneteket, vagy jelenetek részeit hagytak ki azzal, hogy hopp, ma már erre nincs idő, vagy ez biztos sokba kerülne és aztán már soha nem is forgatták le őket. Például egyetlen helyszín esetében sincsen ún. establishing shot, tehát, hogy lássuk, hova megy be az adott szereplő, hol járunk egyáltalán. Gondolom, ez is plusz pénzbe került volna.

- Ezért nem működnek ezek a jelenetek a filmben?

- A humorral foglalkozom, ez a munkám. A Comedy Central-csatorna főszerkesztőjeként, vagy a Rádiókabarés munkáimból is jól tudom, milyen nehéz összehozni egy műsort úgy, hogy az vicces legyen. Ha levágják egy jelenet elejét, és nem tudom, hogy honnan indul el az egész, hogyan épül fel, mire elér a poénhoz, abból nem lesz poén. Különösen, ha a színészeket úgy állítjuk oda a kamera elé, mint a francia forradalmárokat a Pere Lachaise temető falához, a sortűz elé, na akkor az a poén soha nem fog működni... És akkor jön az, hogy hol a forgatókönyvíró, ki kell végezni, mert ez a valami nézhetetlen. A kollegáim erről az egészről nem szívesen beszélnek és én is csak azért határoztam el, hogy elmondom a történetemet, mert megfogadtam, hogy soha többet nem írok forgatókönyvet itt Magyarországon. Mert fölösleges.

- Hogy érted, hogy a forgatókönyv fölösleges?

- Teljesen fölösleges, mert sok esetben nem úgy forgatják le és nem azt forgatják le, amit az ember megír. Addig, amíg elkészül a mű és lehet vele pályázni, addig valamennyire fontosnak tekintik a forgatókönyvírót, de ahogy a forgatásra és a költségvetés kidolgozására kerül a sor, az éjszakából rögtön nappal lesz, szereplők, jelenetek hullanak ki, vagy egy együttesben két basszusgitáros lesz... mint a Szuperbojz zenekarban.

- Én ezt úgy képzelem, hogy Hollywoodban valaki ír egy forgatókönyvet egy szakajtó pénzért, azt leadja a rendezőnek, és onnantól kezdve neki nem sok beleszólása van abba, hogy mi történik a művével.

- Szerintem ez sehol nincs így, a magyar törvények szerint pedig különösen nem. Azt is elárulhatom egyébként, hogy még magyar viszonylatban sem számít rengeteg pénznek az, amit ezért a munkáért kaptam. Attól pedig, hogy kifizették József Attilát mondjuk a Mama című versért, a szerkesztő hiába gondolta, hogy a mama inkább a pincébe menjen, mert az jobban hangzik, mint a padlás, a mama attól még a padlásra megy továbbra is. Ebben az esetben, a producer rendelkezik a film valamennyi pénzt hozó jogával, DVD-n kiadhatja, tévékben adhat engedélyt a sugárzására, viszont az átdolgozás joga az engem illet meg. Tehát, amikor ők változtatni akartak a könyvemen, azt velem kellett volna átbeszélniük.

- Mi bánt a legjobban ebben a történetben?

- Gyakran állok színpadra és ott nevetnek az emberek. A tévében, a Dumaszínházban, vagy a Rádiókabaréban, itt-ott, ahol dolgozom. Egy forgatókönyvvel ugyanez a célom: megnevettetni az embereket. Egy humorista erre teszi fel az életét. Aztán a filmet leforgatják és nem azt valósítják meg, amit ő elképzelt. Ezek után bemegy a néző az állítólagos filmvígjátékra és úgy jön ki, mint aki sokkot kapott. Ez nem nagy öröm. Én most néztem meg végül a filmet, a Corvinban. Hatan ültünk a nézőtéren. De ez a munka nem úgy néz ki, hogy az ember ül otthon, összedob valamit egy hét alatt, átutalják érte a pénzt, aztán nem érdekli, hogy mi jön ki belőle, mert a lényeg, hogy őt kifizették. Ezen a filmen több hónapig dolgoztam, több változatot írtam belőle. Vártam a visszajelzéseket, hiszen fontos, hogy a megrendelő mit szól az anyaghoz, de összesen annyi volt a reakció, hogy a főhős biciklizzen, mert az dinamikus. Nem értettem, miért olyan fontos ez, de kötötték az ebet a karóhoz, hogy márpedig a BMX-ezés menő, és ennek szerepelnie kell a filmben, mert ettől lesz a dolog dinamikus. Ez jól látszik a Szuperbojz-ban, hiszen így indul az egész: emberek kerékpároznak. Az, hogy Johnny hogyan élte az életét Németországban és miért tér haza, az ugye kihullott a képből.

- Mit szólsz a színészekhez? Rájuk írtad a könyvet vagy meglepődtél a stáblistán?

- Azt gondolom, hogy egy ilyen filmben valamennyire a színészek is áldozattá válnak. Tudom, mindenki azt kérdi, miért vállalták el. De ezek az emberek gyerekkoruk óta arról álmodtak, hogy felkerüljenek a filmvászonra, kerül, amibe kerül. És ez néha tényleg nagyon sokba kerül az embernek; hitelességben, idegekben, emberi értékekben... Ami a szereposztást illeti: Bajor Imre az első perctől fogva a képben volt, és ezzel nekem semmi problémám nem volt, mert azt gondolom, hogy ha bennehagyták volna a filmben a karakter drámai vonalát, akkor Bajor a Szuperbojz-zal akár újraértelmezhette volna a karrierjét és egy merőben új oldalról ismerhettük volna meg. Mint mondjuk Travoltát a Ponyvaregény-nyel. Ezzel szemben itt maximum annyit mondhattak neki a forgatáson, hogy "Dülöngéljél egy kicsit jobban, Imre!" És mit látunk? Bajor Imre fetreng a földön. Néha feláll, néha lefekszik. Lesöpör valamit a polcról. Vágás, az Állatkertben vagyunk, a fiatalok sétálgatnak, itt négy pingvin, ott két flamingó. Vágás, Bajor Imre újra összetör dolgokat. A fiatalok hazaérnek, és azt mondják, hú, apa, összetörted a lakást. De az nincs megmagyarázva, ez miért történt így. Olyan, mintha a forgatókönyvíró kretén lenne. Ki ír le ilyet?

- "Forgatókönyv: Litkai Gergely". Ott a neved, fehéren-feketén.

- Igen, jobb lett volna, ha a bemutató előtt levetítették volna nekem is a filmet és akkor megkérhettem volna őket, hogy a nevem helyett mondjuk írják ki azt, hogy Kiss Béla. Már megírtam nekik a levelet, amiben kérem, hogy ahol lehet, módosítsák a feliratot és ahonnan lehet, töröljék a nevem... Az a probléma az egésszel, hogy a karakterek nem hitelesek. Ha Lenke néni a Szomszédok-ból a panelben ülve mondaná fel a legjobb Quentin Tarantino-sorokat, az is lesokkolná a nézőket. Itt van például Kolovratnik Krisztián karaktere, Misi. Misi egy rockzenekar énekese, ehhez képest Disney-rágós tetoválásokkal a testén mozog és biciklizik, sima kerékpáron, annak ellenére, hogy a haverjai BMX-banditák. Így ki hiszi el, hogy Misi rocker? Ráadásul kerékpározó rocker, aki valamiért második világáborús angol tábornoknak öltözött, térdnadrágban teker... Nem sima, fekete rockernaciban... Ezután bármit mond, ki fogja neki elhinni? Vagy ott az a vacsorajelenet, amikor Rudolf Péter, Lala szerepében, váratlanul hazatér. Nos Lala Indiában volt, ahova azért ment, hogy megtisztuljon, de egy súlyos fertőzést kapott kint, ezért ahogy hazaér, hány egy nagyot. De ez az információ kimaradt a filmből, úgyhogy az egészből annyit látunk, hogy Lala elmegy, visszajön, és hányni kezd. Eltűnt, itt van, rohan a vécére. Vagy ott van Lala furcsa kutyája. Az a furcsa kutya eredetileg, a könyvben, egyiptomi meztelen macska volt. Gondolom, amikor két napi guglizás után nem találtak ilyen macskát, kutya lett belőle. Ettől függetlenül a főhős továbbra is cicusnak szólítja...

- Ez akár vicces is lehet.

- Hát persze. (nevet) A magyar filmgyártásban az abszurdnak nincs határa. Volt olyan film, amiben szintén dolgoztam, ahol a rendező egyéb elfoglaltságai miatt tíz napig nem volt ott a forgatáson... De komolyan, egy-két kivételtől eltekintve azt tapasztaltam, hogy abból, amit írtam, a filmvásznon valami egészen más valósult meg, valami olyan, amit te is leírtál a kritikádban: szégyen és gyalázat. Azt gondolják, hogy ők így vagy úgy leforgatják a filmet, és ha mákjuk van, sokan megnézik. A forgatókönyvíró meg örüljön, mert ő már ki van fizetve. És nem mondom, hogy én írtam az elmúlt tíz év legjobb forgatókönyveit Magyarországon, de ahhoz képest, ami végül vászonra került, szerintem 50-60 százalékkal jobb filmeket írtam eredetileg. Nem jó élmény úgy elmenni egy díszbemutatóra, hogy az ember gyomra összeszorul, szégyelli magát, legszívesebben sírva fakadna és utána hetekig otthon ül frusztráltan és olvassa a fórumozókat, akik az iránt érdeklődnek, hogy vajon kit szopott le, hogy ennek a filmnek is ő írhatta a forgatókönyvét... Egyik kollegám barátja mondta, hogy úgy néz ki a film, mintha a felénél megölték volna a dramaturgot. És igaza van. Annak ellenére, hogy kimaradtak jelenetek és elhangzottak szövegek a forgatókönyvemből, én is látom, hogy az úgy, ahogy ott van, rettenetes. Nem alkalmas arra, hogy vászonra kerüljön. A Szuperbojz díszbemutatójára ettől függetlenül nem mentem el: a gyerek beteg volt és úgy éreztem, ez isteni jel. Inkább otthon maradtam és vigyáztam rá.

- Ez most egy terápiás interjú?

Kabay Barna nem válaszol

Megkerestük Kabay Barnát, a Szuperbojz rendezőjét és producerét, hogy reagáljon Litkai Gergely állításaira, de Kabay szerint az [origo] olyan mértékben és övön alul támadta meg őt, hogy nem kíván nyilatkozni.

- Nem az. Ez már a múlt, ezen nem lehet változtatni. Hiába mondom el most neked ezeket a sztorikat, a tény az, hogy annak idején némi pénzért úgy döntöttem, része leszek ennek az alkotói közösségnek és így felelősnek érzem magam azért, hogy ez a film, a Szuperbojz, ilyen lett. Mert nem tudok ott állni minden vetítés után, minden moziban, hogy elmondjam a nézőnek ezt a kis audiokommentárt a kimaradt jelenetekről és egyebekről. Ha adhatok jótanácsot a többi forgatókönyvírónak, akkor az ez lenne: fontolják meg alaposan, mit vállalnak el. Mert azzal, hogy én igent mondtam erre a munkára, ez a film végül létrejött és ezzel én a magyar közönségfilm renoméját rontottam. Tudni kell nemet mondani. Nem tudom, hányan fogják végül ezt a filmet megnézni, de sokan, nagyon sokan fognak csalódni benne. Kifizetnek majd érte 1250 forintot, vagy akciósan 900-at, és nem azt kapják majd, amit várnak. És sokan mondják majd azt, hogy többé magyar filmre be nem ülnek. Ez felelősség. Azt akarom, hogy a nézők tudják: ezeket a filmeket nem cinikus gecik írják, akik ülnek otthon a babérjaikon és nem érdekli őket, hogy a végén mi lesz a könyvükből... Én legalábbis nem így ülök most otthon, hanem viszonylagosan rossz kedélyállapotban.

A cikkben szereplő fotókat Hektor készítette.