Szeretni minden hájon át

A Továbbállók a legszebb szerelmes film, amit idén láttunk. Főhőseit legfeljebb az nem imádja, aki túlságosan irigykedik rájuk.

A Továbbállók-at az irigylésre méltóan klassz dolgokkal foglalkozó, sikeres íróházaspár, Dave Eggers és Vendela Vida írta, feltételezem, hogy abbéli frusztrációjukban, hogy nincs a környezetükben még egy pár, akik annyira boldogan élnének együtt, mint ők. Sam Mendes a párkapcsolatokról végtelenül kiábrándító képest festő A szabadság útjai után, mintegy terápiaként rendezte meg gyorsan a szögesen ellentétes üzenetet hordozó filmet: a Továbbállók szerint igenis létezik igaz szerelem, csak baromi ritka.

A szerelmet Verona (Maya Rudolph) és Burt (John Krasinski) hordozza, no meg a Verona hasában növekvő magzat. A film igazából nem szól többről, mint hogy ez a szép pár hogyan készül fel a családalapításra, de hogy legyen mit nézni, ezt a belső folyamatot egy vicces road movie-ba bugyolálták. Verona szülei meghaltak, Burtéi pedig a gyerek születése előtt egy hónappal valósítják meg régi álmukat, és Belgiumba költöznek. Veronát és Burtot semmi nem köti hát a lepattant viskóhoz, ahol eddig laktak, útra kelnek, hogy valahol Amerikában megtalálják jövőbeli otthonukat.

John Krasinski és Maya Rudolph a Továbbállók-ban

Meglátogatják a legkülönfélébb városokban élő legkülönfélébb ismerőseiket, hátha valamelyik hely megtetszik nekik. Ezek a hol frappánsabbra, hol kissé erőltetettre sikerült találkozások (pl. Maggie Gyllenhaallal, Allison Janney-vel és Paul Schneiderrel) leginkább csak azt a funkciót töltik be, hogy kontrasztot képezzenek Verona és Burt csodálatos, irigylésre méltó és szeretnivaló párosával. Mert persze az derül ki, hogy akit boldognak hittek, boldogtalan, akit szabadnak hittek, flúgos, akit nyíltnak hittek, őszintétlen stb. Szóval, ahogy ki is mondják, senki nem szerelmes úgy, mint ők.

Veronában és Burtben az a jó, hogy úgy tökéletesek, hogy semmiben sem hasonlítanak a hollywoodi romantikus filmek idealizált szerelmespárjaira. Nem két, rózsaszín ködben lebegő, egymást érthetetlen okból, de mindenáron szerető modellszépségű, de papírvékonyságú figuráról van szó, hanem, úgy érezzük, két igazi emberről. Burt sokszor idegesítő, Verona sokszor hisztis, és mindketten tudnak kíméletlenek is lenni, amikor mások ostobaságával szembesülnek. De szeretik egymást, igazi, kitartó szerelemmel. A filmtörténet egyik legbizarrabb és legszebb szerelmi vallomása hangzik el Burt szájából, amikor azt mondja Veronának, hogy "akkor is szeretni foglak, ha olyan kövér leszel, hogy nem találom meg a vaginádat". Belefacsarodik a szív, mert ki ne álmodna arról, hogy egyszer majd így szeretik?

John Krasinski és Maya Rudolph a Továbbállók-ban

Rudolph és Krasinski teljesen magától értetődően, természetes bájjal hozza ezt a szerelmespárt, részben nyilván azért, mert fantasztikus dialógusokkal dolgozhatnak. Verona és Burt intim kommunikációja tele van apró, személyes és szellemes nüánszokkal, de sosem mennek át Junósan szellemeskedőbe. És amikor az a veszély fenyeget, hogy érzelgőssé válnának, egy precízen elhelyezett kis trágárság vagy pongyolaság visszaállítja az egyensúlyt.

Verona és Burt sztorija csakis szép véget érhet, ez nyilvánvaló az első pillanattól fogva. Kőszívű cinikusok talán túl kereknek is találják majd a happyendet, de én azt mondom, nincs még egy olyan pár, akik jobban megérdemelnék, hogy boldogan éljenek, míg meg nem halnak.