Kurtizánok ejtőzése és bukása

Húsz évvel a Veszedelmes viszonyok után Stephen Frears újra összeállt Christopher Hampton forgatókönyvíróval, hogy egy újabb francia regényt vigyen vászonra és csakúgy, mint az egykori, szenvedélytől és intrikától sistergő darabban, itt is Michelle Pfeiffer a film egyik sztárja. Sajnos több hasonlóságot nem lehet felfedezni a hajdani siker és az új film, a Chéri között.

Frears legújabb filmjében a boldog békeidők tisztességtelenségben megöregedett örömlányaira emlékezik. A történetet két Colette-regényből gyúrták össze: Chéri (Rupert Friend) unatkozó aranyifjú, maga is egy hajdani kurtizán (Kathy Bates) fia, aki hat éven át szeretője lesz anyja barátnőjének, a légies léptű, enyhén mísz Leának (Michelle Pfeiffer), egy másik nyugalmazott kurtizánnak. A kapcsolat akkor ér hirtelen véget, amikor Chéri, anyja nyomására, feleségül veszi egy harmadik kurtizán hamvas, jólnevelt leányát (Felicity Jones).

Frears öblös, nagyon brit hangalámondása indítja a filmet: megtudjuk, milyen kellemes és megbecsült foglalkozás volt a száz évvel ezelőtti Párizsban a testedből élni. Michelle Pfeiffer Leája kényelmes, finom életet él - talán túl kényelmesek is ezek a szépítkezéssel teli mindennapok, talán unalmában vág bele ebbe az első pillantásra lehetetlennek tűnő szerelmi kapcsolatba. Más magyarázat nagyon nincs rá. "Nem köthetek bele a személyiségébe, főleg azért, mert nincs neki" - mondja a szépasszony huszon-huszonöt évvel fiatalabb szeretőjéről. A történet legnagyobb talánya az, mit csináltak ezek hat éven át a közös shoppingoláson, vihorászó szexen és lusta languszta-faláson kívül. Leát Frears kifinomult, intelligens nőnek festi le, főleg Chéri anyjával szemben, aki ravasz és harácsoló, tenyeres-talpas asszonyság, mégsem jön át pontosan, ki ez a Lea és mit akar. A hosszú, együtt töltött hat éven elegánsan, fél percben átsiklik Christopher Hampton meglepően kényelmes forgatókönyve, hogy megérkezzen a központinak kikiáltott konfliktushoz: Chéri megnősül, Lea összeomlik. Aztán megpróbálja visszaszerezni a fiút.

Rupert Friend és Michelle Pfeiffer

A Chéri valójában arról szól, hogyan döbben rá két szerelmes arra, hogy valójában egymásnak lettek teremtve - azután, hogy szétválnak útjaik. Ez egyszerre mélyen tragikus és nevetségesen szánalmas történet, attól függetlenül, Lea hogyan próbál még a ráncaival is megbirkózni. A probléma ezzel a filmmel az, hogy nem bír szembenézni se a tragikummal, se komikus pátosszal, mert mindvégig kényes távolságot tart hőseitől és ezzel kiheréli a történetet. Pfeiffer, Bates, Friend csak díszletek a színen. A szerelmesek szexjelenetei sem izgalmasabbak egy vasárnap délutáni, lagyos ejtőzésnél; minden mozdulat finomkodó és visszafogott. A hősök csodálatos kosztümökben lépkednek, de a lábuk nem érinti a talajt. Nem az ő hibájuk: a forgatókönyv kimerül a szellemesnek szánt beszélgetésekben, a rendezés pedig leginkább óvatosan topog Pfeiffer egója körül.

Michelle Pfeiffer gyönyörű nő és egy ideje sorra játszik olyan szerepeket, amikben kihangsúlyozza, hogy negyvenes (valójában ötvenes) éveibe lépett, de igazából ezek a filmek mind arról árulkodnak, hogy ő ezzel, mint színésznő, nem nagyon tud mit kezdeni. Ezzel a filmmel sincs könnyű dolga, mert hiányzik belőle a lényeg: a Chéri-nek nincs közepe, súlya. Lea szomorú, mert elveszíti Chérit, de tíz perc alatt bebizonyítja, hogy tud ő fiatal szeretőt szerezni magának. Akkor mi az, amitől ez a Chéri-gyerek az egyetlen, az igazi? Rejtély.

Rupert Friend

Marad tehát a századforduló esztétikája: a sok csipke, lornyon, legyező és gyöngysor. Kathy Bates az egyetlen, aki életet hozna ebbe a túlcizellált, ejtőzős kamaradarabba, de ő inkább átmegy karikatúrába és energia helyett harsány ripacskodással tölti meg a szerepét. Végül ő az, aki kimozdítja a sztorit a holtpontról és szétrobbantja a szerelmeseket. Lea és Chéri ettől kezdve bánatosan epekednek egymás után, és ekkor döbbennek rá, hogy furcsamód nem tudnak egymás nélkül élni. Aztán Frears megunja az egészet, mond három fontos mondatot a végén, amiből kiderül, mennyire komolyan kellett volna vennünk ezt a történetet és ripsz-ropsz befejezi a filmet. Megijed a saját árnyékától: a Chéri nem mer a szenvedély és a kiszolgáltatottság sötétjével szembenézni.