George Clooneynak is fáj a magány

Az Egek ura egy fájdalmasan vicces, de alapvetően humánus vígjáték a gazdasági válságról és arról, hogy egyedül lenni szar. Még akkor is, ha az ember úgy néz ki, mint George Clooney. Kritika. (Ha te is annyit repkedsz, mint Clooney a filmben, a cikk végén szuper utazóholmikat is nyerhetsz.)

Jason Reitman keserédes komédiája olyan szinten beletrafál a zeitgeistbe, hogy ha valakinek meg kellene mutatni évek múlva, hogy milyen volt a világ (vagy legalábbis annak az USA által dominált része) 2009-ben, akkor biztos elég lenne beültetni erre a filmre.

A hollywoodi filmtermésből az Egek ura lényegében a gazdasági válság első filmjének bélyegezhető, ami a pontos korábrázolás mellett mégis univerzális és időtálló gondolatokat tud megfogalmazni. Leginkább azt, hogy egyedül lenni szar.

Már a Juno diadalmenete idején gyanús volt, hogy a díjkiosztók besétáltak a média csapdájába, amikor a kétségtelenül érdekesebb (vagy legalábbis hivalkodóbb) forgatókönyvírót, Diablo Codyt részesítették nagyobb figyelemben a szemtelenül fiatal és tehetséges Jason Reitman rendezővel szemben.

Két évvel később a Cody új forgatókönyvéből készült Az ördög bújt beléd (Reitman csak producerként adta hozzá a nevét) óriásit bukott, és legfeljebb bűnös élvezetként értékelhető, míg Reitman új filmjének nagyon jót tett a helyenként erőltetett, szuperszellemes párbeszédeken való túllépés. Hangos hahotákat előidőző dialógusokból persze most is akad elég, de természetesebbnek és igazabbnak tűnik az egész, ráadásul mindvégig magabiztosan sikerül tartani az egyensúlyt a cinizmus és a jó szándék közt.

George Clooney az Egek ura című filmben

Cinizmusból pedig akad elég, hiszen a főhős szakmája nem más, mint hogy keresztül-kasul repked az Egyesült Államokban és minden nap más multicég alkalmazottait rúgja ki. A karakter természetesen sokban utóérzése Reitman első filmje, a Thank You For Smoking - Köszönjük, hogy rágyújtott! vicces gennyládájának (Aaron Eckhart), a párkapcsolat-fóbiája pedig az Egy fiúról főhősét is megidézi, de érződik, hogy alapvetően Clooney-ra írták, akinek, ha nem is ez volt a legnehezebb alakítása, de kétségkívül a legsikerültebb. Ráadásul a Mint a kámfor óta igazából egyetlen partnernőjével sem izzott úgy a levegő köztük a vásznon, mint itt Vera Farmigával ("Gondolj rám, mintha te lennék, csak vaginával") és parádés, ahogy laptopon egyeztetnek randiidőpontot és telefonszex helyett blackberryn csetelve húzzák egymást. Telitalálat a másik női főszereplő, Anna Kendrick figurája is, pedig az ambiciózus ifjú kollegina benne sem volt Walter Kirn alapul szolgáló regényében, itt mégis elengedhetetlennek tűnik, és szépen árnyalja szereplőtársai karakterét.

A történet középpontjában álló három briliáns, Oscar-jelölt alakítás mellett érdemes megemlíteni, hogy Reitman még a legapróbb szerepekre is hihetetlenül jól választott. A főhős két nővére (Melanie Lynskey a Mennyei teremtmények-ből és Amy Morton), illetve pragmatikus főnöke (Jason Bateman a Junó-ból) is kap pár felejthetetlen pillanatot, Zach Galifianakis és J. K. Simmons pedig lényegében cameóznak, mégis jobban járnak, mint sokszor egy-egy teljes filmre szóló szereppel. Ők egyébként a vállalati terminátorok számos áldozata közül játszanak kettőt, de nem lógnak ki az amatőr (korábban valóban létszámleépítés áldozatául esett civilek) szereplők közül. A konkrét elbocsátások egyébként hátborzongatóan igazinak hatnak, és kényelmetlen voyeur-szerepbe katapultálják a nézőt, amitől hirtelen azt sem tudja, sírjon vagy nevessen.

Anna Kendrick, George Clooney és J. K. Simmons az Egek urá-ban

Ez a kettősség végigkíséri a filmet, és nehéz eldönteni, hogy voltaképpen egy okos komédiát, vagy egy vicces drámát látunk-e. De felesleges is lenne megpróbálni beskatulyázni, hiszen a legjobb filmélményektől elvárható, hogy megutaztassanak a szélsőséges érzelmek hullámvasútján. Hollywoodi termék révén persze mindig fennáll a veszély, hogy az utolsó lejtő a szentimentalizmus felé visz, de Reitman szerencsére biztosan visszarántja filmjét még a legjobb pillanatban. Ambivalens érzésekkel bocsát el, és csak annyi cukormázat kínál végkielégítés gyanánt, amennyi belefér így a nullás évek végén, a gazdasági recesszió kellős közepén.

* * *

Nyereményjátékunk lezárult, a helyes megfejtés az A) válasz volt:

Zach Galifianakis nem játszott a Junó-ban.

A helyes megfejtést beküldők között egy mutatós utazókészletet (melyben többek közt praktikus nyaktámasztó párna és különböző konnektorokba passzoló átalakítók találhatók), valamint két darab kétszemélyes fülhallgatókészletet sorsoltunk ki.

Egek urá-s utazókészletet nyert: Laza Dominika
Egek urá-s kétszemélyes fülhallgatókészletet nyert: Ertsey Miklós és Molnár Szabina

Gratulálunk a nyerteseknek!