Csodás vadulás

Az Ahol a vadak várnak gyönyörű mese, ami szőrmókjaival lenyűgözi a kicsiket és elvarázsolja a nagyokat. Spike Jonze bebizonyítja, hogy érdemes nem felnőni.

Nincs hiány olyan rendezőkből, akik bűbájos felnőttmeséket tudnak csinálni (számomra Tim Burton és Wes Anderson a műfaj két királya), de Spike Jonze az Ahol a vadak várnak-kal valami hiánypótlót alkotott: egy olyan egyértelműen gyerekeknek szóló, csodálatos mesét, ami tűpontosan betalál a felnőttek lelkének abba az eldugott zugába is, ahova gyerekkori szorongásaikat és álmaikat rejtették. Szóval nem egyszerűen olyan gyerekfilm ez, amin a felnőttek is jól szórakoznak, hanem olyan, ami elővarázsolja a felnőtt nézőből a gyereket.

Az Ahol a vadak várnak Maurice Sendak mindössze pár sornyi szöveget tartalmazó képeskönyvén alapul, amelyben egy kisfiú rossz fát tesz a tűzre, ezért nem kap vacsorát, úgyhogy megbántottságában elhajózik a vadak földjére, ahol király lesz, de aztán mégis inkább hazamegy enni. Bár Sendak könyve csak ennyi, kiváló alapanyag egy filmhez, egyrészt mert annyira töményen fejez ki valami alapvetőt a gyermeki lélekből, másrészt mert lényegében le van rajzolva benne, hogy hogyan kell festenie a filmnek, legalábbis a kulcsfontosságú vadaknak.

Jonze és csapata minden szempontból gyönyörűen aknázza ki a könyvben rejlő kincseket. A kerettörténetet a legkisebb királyfiról szóló népmeséktől kezdve a Végtelen történet-ig már millió formában olvastuk-láttuk: a főhős egy kisfiú, Max (Max Records), aki elhanyagoltnak és kiszolgáltatottnak érzi magát, ezért elmenekül a fantáziája birodalmába, amit teljes egészében uralhat. Jonze történetében viszont egyedi, hogy Maxnek nem valami félelmetes ellenséget kell legyőznie a mesevilágban, hanem az ott élő vadak hétköznapi problémáival kell bajlódnia.

A Sendak rajzai alapján megalkotott lények zseniálisak: egyszerre puha szőrmókok, akikhez azonnal oda kell bújni és csőrös-karmos-szarvas vadak, akiktől nem árt tartani. És még csak nem is ez a legizgalmasabb bennük, hanem, hogy pont olyanok, mint Max. Akaratosak, magányosak, féltékenyek, imádnak vadulni és könnyen elsírják magukat. Óriási gyerekek. Ez már a legelső jelenetükből kiderül: Spike Jonze és Dave Eggers gyereklogika szerint működő mondatokat adnak a szájukba, és ahogy Maxszel vitáznak a kisfiú hatalmáról ("- jó, hogy kicsi vagyok, mert az erőm áthatol a réseken is! - de mi van, ha valaki betömi a réseket?"), az a film egyik legbájosabb pillanata.

Max Records az Ahol a vadak várnak című filmben

Eleinte idilli fantáziaország a vadak birodalma, ahol Maxnek és a szőrmókoknak minden vágyuk teljesülhet. Annyit vadulnak, amennyit csak akarnak, megépíthetik a világ legklasszabb erődjét, játszhatnak háborúsat, és senki nem szól rájuk. Ahogy nézzük őket, lélekben mi is visszavedlünk gyerekké, amit a jól megírt mese és a szőrmókok számítógépes grafikával egészen kifejezővé tett ábrázata mellett nagyban segít, hogy Max Records érzékeny gyerekszínész, aki képes néhány pillanat alatt érzelmek széles skáláját felvonultatni teljesen természetesen (és érdekes módon nagyon emlékeztet Jonze-ra, ugyanaz a tiszta tekintet).

A film zenéje pedig egy újabb, néha szomorkás, néha játékos réteget húz rá a mesére, nem egyszerűen aláfesti, hanem teljesen új dimenzióba emeli. A filmzene Carter Burwell munkája, a betétdalokat pedig Karen O, a Yeah Yeah Yeahs énekesnője írta, és bár ezek az indie-pop nóták talán túlságosan is divatosak most éppen, azt hiszem, ebben a filmben tíz év múlva is ugyanilyen szépen működnek majd.

Max Records és Catherine Keener az Ahol a vadak várnak című filmben

A fantáziavilág és Max igazi élete közti nyilvánvaló párhuzamok eleinte mind azt mutatják, hogy sokkal jobb a vadaknál lenni (pl. Max a való világban lerombolt igluja helyett kap egy nagy szőrmókrakást), de aztán lassan kiderül, hogy királynak lenni majdnem olyan, mint szülőnek, és amikor a kisfiú és az egyik szőrmók közt fordított szereposztásban lejátszódik ugyanaz a jelenet, ami korábban közte és az anyukája (Catherine Keener, aki kis szerepében is hatásos) közt, Max rájön, hogy ideje hazaindulni. Ahogy elbúcsúzik a szőrmókoktól, a mi torkunk is összeszorul, mert tudjuk, innen csak egyfelé vezet az út: a felnőttkorba.

---

Az Ahol a vadak várnak már megvásárolható és kölcsönözhető DVD-n és Blu-ray-lemezen, továbbá szerencsés játékosaink jövő héten megnézhetik az [origo] filmklubban.