Ahoj Ragadozók!

Mint Antal Nimród munkásságának lelkes követői és egyben leleményes magyarok, Pozsonyba utaztunk, hogy a korábban ismertetett hátrányos helyzetünkön javítandó, a világpremierrel egy időben láthassuk a Ragadozókat. Másik riporterünk New Yorkban nézte meg a filmet, ahol elmaradt a hírverés, és a közönség tagjai is inkább a mobiltelefonjukkal voltak elfoglalva. A Kontroll rendezőjének harmadik hollywoodi filmjében ugyan kicsit túl sok szereplő tapossa egymás lábát és a feszültség is elhanyagolható, de a Ragadozók a befejezésre egészen szépen felpörög és végig kellemes nosztalgiát ébreszt Arnold Schwarzenegger néhai méretes bicepsze után. Dupla beszámoló.

A pozsonyi mega-giga pláza mozijában nagyjából tíz szlovák nézőt számoltunk, akik szempillantás alatt szétszóródtak a hatalmas teremben, ezzel megakadályozva a pontos létszámellenőrzést. A távolmaradók védelmében felhozható a hétköznap kora délutáni időpont, a közeli függőágyas, folyóparti plázs és úgy általában a nyár. Az elszánt jelenlévők azonban nem panaszkodhattak körülményeskedésre, mert - egy meglepően hosszú és rengeteg görkorcsolyázó animált tehenet felvonultató sajtreklámot követően - a Ragadozók, egy energikusan zuhanó, majd egy barátságtalan dzsungelben landoló Adrien Brodyval (Royce) indít.

Nyomában potyognak a többiek: Nikolaj (Oleg Taktarov), az apócska szemű orosz, Cuchillo (Danny Trejo), a ragyás képű mexikói, Isabelle (Alice Braga) a kötelező női szereplő, Mombasa (Mahershalalhashbaz Ali), aki azon nyomban nézeteltérésbe keveredik Stansel (Walton Goggins), a pszichopata képű, sorozatos bűnelkövetővel, Hanzo (Louis Ozawa Changchien), a selyemöltönyös jakuza, és Edwin (Topher Grace), a szemüveges orvos-értelmiségi. Nekik így együtt fogalmuk sincs, hogyan kerülhettek az ismeretlen erdőbe, ráadásul gyanús, hogy láthatóan mindannyian képzett harcosok, hogy miközben a Nap egy helyben tanyázik, a Holdból több is akad, és a láthatatlan, rájuk vadászó helyiek sem kedvelik őket túlságosan. Mindezekből levonva a megfelelő következtetéseket, megkezdik küzdelmüket az életben maradásért és a Földre való visszatérésért, hiszen mégiscsak szerencsésebb vadászni, mint prédává válni.

A Ragadozók egyik legnagyobb erénye, hogy több szempontból is visszatér az 1987-es ősfilmhez. Különösen a folytatások ismeretében örülhetünk ennek, amelyekben a teljes játékidő alatt a sötétben nyáladzó, nedvedző óriásférgek külalakjának mutogatása zajlott. (Foszforeszkáló zöld trutyi azért Antal filmjébe is jutott.) Tehát újra egy buja őserdőben (akkor is, ha ez most a ragadozók bolygója) kommandózik az elit alakulat, ijesztgetős-szimfonikus aláfestő zenére és a jól ismert gusztustalan és korszerűsített ám sok újdonsággal nem szolgáló szörnyek társaságában.

Walton Goggins, Alice Braga, Mahershalalhashbaz Ali, Oleg Taktarov és Adrien Brody

A falkavezér most Royce (Adrien Brody), a talpraesett, időnként summázó, csalafinta magányos harcos, aki alkalom adtán Hemingwayt citál és lelkiismeretesen nyesi az aljnövényzetet. Brody tényleg vagányul kommandózik és a szerep kedvéért kicsit az orgánumára is rágyúrt, mégis inkább úgy hat, mint egy videojátékozó kissrác, aki totálisan beleéli magát a lövöldözősdibe. Az egykor mérhetetlen erőtől duzzadó Dutch-csal (Arnold Schwarzenegger) ellentétben, izomzatára nézve ő inkább atléta típus, azonban rajta is jól mutat az iszappakolás (így nem érzékeli a Ragadozó hőkamerája), őt is feszítik bizonyos erkölcsi dilemmák, (ám elődéhez képest ezt mesterien leplezi) és vészhelyzetben remek megérzései támadnak.

A többi szereplő szabályos libasorban követi a határozott Royce-t, és ez a lépegetés néha annak ellenére is monotonná válik, hogy a Ragadozók időről-időre ritkítják a csapatot. Mivel szinte az összes karakter egyenlő (kevés) figyelmet kap, fokozatos fogyatkozásuk kifejezetten jót tesz a cselekménynek, mert lehetőséget teremt a maradék figurák közötti kapcsolat árnyalására. Azért mi megtartanánk Hanzót, mert szép és méltó párbajban vív meg egy Ragadozóval, a film művészi csúcspontján (Pados Gyula, a film magyar operatőre megvillan), valamint a Laurence Fishburne által megformált hibbant, veterán, öreg harcost, Nolandet.

Laurence Fishburne a Ragadozók-ban

A csapat felszínesen megrajzolt tagjainak halmozása egyrészt azért problémás, mert elvonja a figyelmet Royce-ról, másrészt megfoszt a szereplők között kialakuló feszültség izgalmától. Persze mindezek nélkül is kényelmesen elboldogulhatna a Ragadozók, ha ügyesen adagolná a feszültséget és megfelelő tempóban haladna előre. Ez azonban sajnos egészen a befejezésig nem sikerül, akkor viszont egy ütős leszámolásban felélénkül a cselekmény.

Antal Nimród, az Elhagyott szoba és A szállítmány után, hibái ellenére is, egy összességében korrekt filmmel jelentkezett, nincs tehát okunk szégyenkezni és továbbra is büszkén várjuk a - most már a nemzetközi premier időpontjával lehetőleg egy időben bemutatásra kerülő - következő darabot.

+ + +

New Yorkban hűlt helye a Ragadozók-nak
Gyárfás Eszter (New York, USA)

Antal Nimród várva várt filmjének amerikai premierjéről szóló tudósításom rögtön egy kudarcélménnyel indult: szerettem volna csinálni képet egy Ragadozók-plakátról egy menő New York-i utcán, vagy szívesen küldtem volna fotót legalább egy féloldalas újsághirdetésről, de az a helyzet, hogy New Yorkban ezt a filmet egyszerűen nem hirdetik. Sehol. Még az egyik legolvasottabb programajánlóban, az itteni Time Outban sem jelent meg róla írás, csak egy rövid tájékoztatás arról, hogy ezen a héten moziba kerül, és majd jövő héten írnak róla kritikát. Ez általában olyan filmekkel szokott előfordulni, ahol tartanak attól, hogy negatív kritikát kaphat, ami csak rontaná a nézettséget, ezért kritika helyett ezeket a filmeket reklámozni szokták, ezerrel. A Ragadozók-kal azonban a jelek szerint nem ez történik. Ez egy teljesen titkos film. Minél kevesebben tudunk róla, annál jobb - legalábbis ezt sugallja a nem létező kampány.

A Village East Cinema a 2. sugárúton, ebben a moziban néztem meg a Ragadozók-at

És a mozi: ha azt nézném csak, hogy hol játsszák jelenleg New Yorkban, akkor azt gondolnám, hogy vagy öt hete megy már, és kifutóban van: szinte csak második körös filmek mozijaiban adják, olyanokban, ahova azok a filmek kerülnek, amik már lepörögtek a kezdeti multiplex-hullámról.

New York City, péntek este. A 150 fős terem (igen, ilyen kis termekben megy) kevesebb mint fele telik meg, a nézők kilencven százaléka természetesen férfi, az átlagéletkor 25 év. Nem is tudom, hogy aki rajtam kívül ide betévedt, mi szél fútta ide: az eredeti Predator-kultusz, Rodriguez neve vagy Adrien Brody tökéletesre gyúrt teste, vagy talán az egzotikusan európai Antal Nimród-Pados Gyula páros. A moziteremben körbenézve egyik sem tűnik valószínűnek. Akik itt vannak, úgy tűnik, bármilyen akciófilmre beültek volna; csak a súlytalan, lövöldözős, pasis dzsungelfilm ígérete vonzotta őket be a moziba.

Illegális fényképfelvétel a Ragadozók főcíméről

Ezt az ígéretet beváltja a film: fogy a lőszer, hullanak a keményfiúk, néhol fülsiketítő a robaj, támadnak a kultszörnyek. A Ragadozók ennek ellenére elég lagymatag érdelődést vált ki: a mellettem ülő 19 éves fiú, aki a szintén 19 éves haverjával érkezett, az első tíz percben még rágja a körmét, a japán gengszter-szörny párharcnál már nem izgul, csak vigyorogva tapsol és fütyül, aztán amikor az egyik átlagember-karakter a hatvanadik perc környékén az életéért könyörög, már hangosan röhög. Két perccel később teljesen elveszíti őt a film - szomszédom előveszi a telefonját, és azzal játszik a végefőcímig.

Ezt látva nehéz eldönteni, kinek készült ez a film. Egy 11-12 éves gyereknek talán izgalmas, feszültséggel teli film lehet a Ragadozók, de Amerikában nem hiszem, hogy sok kisiskolás mozinézője lesz a filmnek; "R" besorolást kapott, tehát 17 éven aluliak csak szülői kísérettel nézhetik meg. De bárkinek is készült, ez mégis egy komoly blockbuster, és a végén mosolyogva jöttem ki a moziból, mert micsoda büszkeség, hogy "Directed by Nimrod Antal", valamint "Director of Photography: Gyula Pados, HSC".