- Hogyan szereztél tudomást arról, hogy kikerültél az IMDb címlapjára?
- Most éppen Los Angelesben vagyok, és aznap reggel, mint minden nap szoktam, reggeli közben megnéztem az e-mailjeimet, és láttam, hogy páran gratuláltak. Nem értettem, mi van, mert történt ugyan valami előző nap, amit a nővéremnek elmeséltem, de azt senki másnak nem mondtam még. Felhívtam a nővéremet, hogy figyelj, te elmondtad valakinek? Ő mondta, hogy jaj nem, de az Indexen van egy cikk arról, hogy állítólag az IMDb-n kirakták a képemet. Gyorsan felmentem az IMDb-re, és ott megláttam a magamat. Teljes eksztázisba estem, mondtam a nővéremnek, hogy most azonnal felhívom az ügynökömet. Az történhetett, hogy két nappal előtte frissítettem a profilomat az IMDb-n, újra cseréltem a régi headshotomat. És valószínűleg láthatták az új képet, amikor átment a rendszeren, és véletlenszerűen kiválasztották.
- Utánakérdeztél, hogy milyen szisztéma alapján választják ki a képeket, és így tudtad meg, hogy ez random módon működik?
- Nem, nem kérdeztem utána. De ez olyan hatalmas rendszer, engem senki sem ismer ott személyesen, és én sem ismerek senkit személyesen, hogy kizártnak tartom, hogy másképpen történhetett volna. Ezt akkor sem lehetne elintézni, ha valaki akarná. Itt nem lehet se szívességet kérni, se lefizetni valakit: ez a világ legnézettebb mozis oldala, több százmillió ember látogatja. Úgyhogy ez nagyon szerencsés pillanat volt. Nem tudom, hogy mennyien tudják, de a színészek között az IMDb-n van egy ún. "rank", vagyis sztárméter, amit ez eléggé megdobott hál' istennek; a múlt heti és az e heti hivatalos találkozóimat eléggé megsegítette. Ma a szakmabeliek közül már senki nem a személyes website-okat nézi meg, mert mindenki azt akarja látni, hogy az IMDb hol kreditált téged, mert csak abban bíznak, azt tartják hiteles forrásnak. Ott meglátták most ezt az elég magas helyezést, és sokan visszahívtak. Így most Los Angelesben naponta két-három találkozóm is van.
- Néztem, hogy a múlt héten 6500 százalékkal nőtt a népszerűséged az IMDb-n. Ezt meg is érezted?
- Igen, idegenektől is érkeztek megkeresések az ügynökségen vagy a Facebook-oldalamon keresztül. De én erre mindig azt szoktam mondani, hogyha 100 százalékkal nőtt a népszerűségem, akkor lehet, hogy annyi történt, hogy egy helyett most ketten kattintottak rám. Valamennyit számított. Volt olyan filmrendező ismerősöm, aki nyolc éve nem találkozott velem, de most meglátta a képemet, és felhívott utána, hogy nahát nem hiszi el, mennyire örül, ez mennyire nagy dolog.
Osvárt Andrea az IMDb címlapján június 9-én | Nézd meg nagyban! |
- Milyen megkeresések érkeztek azóta?
- Például több fotós is megkeresett, hogy lefotóznának, abból egyet meg is csináltam. Konkrét más dolog ebből még nem realizálódott.
- Mit csinálsz most Los Angelesben?
- Meghallgatásokra járok, és egy callbackem (az utolsó lépcsőfok a meghallgatási folyamatban, amikor már csak a legesélyesebb néhány színészt nézik meg utoljára a döntés előtt - a szerk.) is lesz a héten. A jövő héten megyek vissza Rómába, akkor kezdődik ott egy nemzetközi tévéfilmes fesztivál, a Rome Fiction Festival, ahol két filmem versenyez. Az egyik a Lo scandalo della Banca Romana, ami januárban volt adásban. A másik film, amelynek július 8-án lesz a nemzetközi premierje, a The Swing Girls, abban főszereplő vagyok.
Osvárt Andrea egyik jelenete a Lo scandalo della Banca Romana című filmben |
- Milyen híres emberekkel találkoztál Los Angelesben?
- Egyelőre csak casting directorokkal és executive producerekkel találkozom. Az már a következő lépés, hogy a rendezővel is találkozhat az ember. Híres emberrel lehet az utcán véletlenül találkozni, velem is előfordult már, de ez inkább mulatságos dolog. Nem azzal foglalkozom, hogy előkelő éttermekben üldögélek, és lesem, hogy ki van ott, inkább a meghallgatásaimra koncentrálok.
- Milyen rendezőknek a filmjeiben voltál meghallgatáson?
- Babonás vagyok, és attól félek, ha elárulom, elúszik a szerencsém. De egy-két héten belül elmondhatom. Most nem szeretném még, felesleges is lenne nevekkel dobálóznom. Olyan lenne, mintha fel akarnék vágni.
- Nemrég dolgoztál együtt A bukás Hitlerjeként ismert Bruno Ganzcal A vég nekem a kezdet című filmben. Erről az élményről mesélnél?
- Óriási lehetőség volt számomra, hogy ebben a német filmben lehettem. Színészóriásnak tartom Bruno Ganzot, és nagy megtiszteltetés volt a lányát játszani, és közben figyelni, hogy milyen magas szintű koncentrációval dolgozik. Elképesztő volt egy hónapon keresztül azt látni, hogy teljesen átélte a szerepét, eksztázisban volt a forgatás alatt. Egyszer sem jött el vacsorázni, minden este korán hazament, és otthon készült a szerepére. Egy haldokló édesapát játszik a filmben. Alig várom, hogy lássam, az utolsó hírek szerint októberben jön ki. Vagy a velencei, vagy a római filmfesztiválra szeretnék benevezni a filmet.
Bruno Ganzcal A vég nekem a kezdet című filmben |
- Jó viszonyba kerültetek a forgatás alatt?
- Hát eléggé zárkózott volt, telefonszámot nem cseréltünk. Nem azzal foglalkozott, hogy velem jóban legyen, arra fókuszált nagyon, hogy mi a dolga. Én ezt szeretem, ez a profizmus. Nem az a lényeg, hogy élsz társasági életet a forgatáson, milyen szélesen mosolyogsz, vagy reggel jó hangosan köszönsz-e mindenkinek egyesével. Velem is előfordult már, hogy megszóltak, hogy "de hát nem köszöntél!" Annyira mással voltam elfoglalva, hogy úgy jártam-keltem, mint szemellenzővel a lovak. Koncentrálok a feladatomra, hogy azt a pillanatot, ami nekem jut, jól megoldjam. Egy forgatókönyvíró éveken keresztül írta, a produkció előkészítette, a rendező megálmodta, a sminkes kisminkelt, a hangosító bemikrofonozott, a ruhás felöltöztetett, a fodrász megcsinálta a hajamat, minden elkészült, nekem van öt vagy tíz percem egy jelenetre, nincs mese, akkor ott kell lenni. Nincs az, hogy nincs ihletem, ma fáradt vagyok. Olyan hatalmas költsége van egynapnyi forgatásnak, hogy nekem muszáj akkor a tehetségemet megtalálni, amikor kell. Úgyhogy én is nagyon-nagyon szoktam koncentrálni, és pont ezért figyeltem Bruno Ganzot is, hogy ő is ilyesmi színész, és ez nagyon tetszett benne.
- Azt se kérdezted meg tőle, hogy mit szól a hitleres videókhoz?
- Nem, én csak a forgatáson találkoztam vele. Soha nem jött velünk kajálni, így nem volt alkalmam őt egy más közegben, lazább estén megközelíteni, mindig jelmezben láttam, már a helyszínen, ahol nem akartam zavarni.
- Pár hónapja bejelentették, hogy Grace Kellyt fogod játszani egy filmben. Hogy áll most ez a projekt?
- Az a bejelentés egy kicsit korai volt, mert még csak írják a filmet. Általában úgy történik a dolog, hogy előbb megírják a filmet, megtalálják hozzá pénzt, előkészítik, és csak utána keresik meg hozzá a szereplőket. Ebben az esetben fordítva volt, a külsőm meg talán a személyem ihlette a producert arra, hogy felterjessze a projektet a Rai Uno vezetőségének, akiknek tetszett az ötlet, támogatták. Már javában készül a forgatókönyv, kiválasztották a rendezőt, zajlanak az előkészületek. De az idei költségvetésben nem lesz benne a film, hanem csak a következő éviben.
- Olvastál már ebből valamilyen verziót?
- Még nem. Állítólag nagyon korai, meg a producer nem volt megelégedve az első verzióval. Ez olyan, mint a jó gulyásleves: meg kell érnie. Több író dolgozik rajta, folyamatosan átírják. Most még fölösleges elolvasnom, mert lehet, hogy sok minden fog változni. Azon is tanakodnak még, hogy mettől meddig megy el az életében a film; a halálát valószínűleg nem nagyon lehet bolygatni, az kényes téma. Attól is függ, a család mennyire fogja a filmet pártolni. Nem akarnak velük ujjat húzni, a céljuk nem az, hogy botrányfilmet készítsenek, hanem hogy szép emléket állítsanak a hercegnőnek. De készülök már a dologra, elolvastam több életrajzot, hallgatom a YouTube-on az interjúit, hogy figyeljem, hogyan beszélt, milyen szavakat használt. Nagyon előkelő, gyönyörű szép, hercegnős amerikai angolt beszélt. És természetesen megnéztem a filmjeit, az volt az első. Ha eljön a pillanat, hogy kész a forgatókönyv, akkor elkezdek majd csak ezzel foglalkozni.
- Melyik a kedvenc filmed tőle?
- Tetszett A vidéki lány-ban is, de valahogy viccesebbnek és hihetőbbnek tartom a Hátsó ablak-ban, ahol humora is van. Nagyon jól hozza a karaktert. Megmondom őszintén, hogy A vidéki lány Oscar-díján kicsit csodálkozom, de hát persze nem akkor éltem.
- Láttad a Fogjunk tolvaj-t?
- Persze, de az nem annyira az én stílusom. Egyszerű kommersz szerintem.
Grace Kelly és James Stewart a Hátsó ablak című filmben |
- Nemrég olvastam egy cikket Grace Kellyről, és ott azt írták, hogy ő mindenkivel az első randin lefeküdt. Állítólag az volt a módszere, hogy felhívta az ürgét a lakására, mondta, hogy most átmegy egy kicsit a másik szobába, utána áthívta a fickót, és ott állt a szoba közepén teljesen pucéran.
- Hát érdekes mendemondák vannak. Nem tudom, hogy ezt ki mondhatta, aki tanúsíthatja is, mindenesetre Grace Kelly nimfomániájáról keringenek legendák. Erről azt gondolom, bár még nem ástam bele magamat a dologba, hogy elég nehéz élete lehetett, mint ahogy ma is elég nehéz élete van egy színésznőnek, akit folyamatosan jobbra-balra sodor az élet, visz egyik helyről a másikra, távol a családjától, elég erős apakomplexussal. Szerintem semmi abnormális nincs abban, hogy egy nő egyedül van New Yorkban, kell neki egy kis szeretet, egy kis ölelés. Szerintem ez történhetett. Mivel jó színésznő volt, sokszor beleszeretett a filmbeli partnereibe, ami szintén nem egyedülálló dolog. A színészek, ha szerelmespárt alakítanak, arra az egy-két hónapra mindketten igyekeznek jóban lenni, hogy minél jobban meg tudják oldani a filmet. Ilyenkor előfordul, hogy az összehangolódás átmegy a filmvászonról a szállodai szobába, hiszen nem lehet azt élesen elválasztani, hogy napi 12 órában turbékolunk, utána meg bevágom orra előtt az ajtót, és jó éjszakát kívánok. Elég nehéz elválasztani néha a szerepet az embertől magától. Szerintem semmi abnormális szexuális mániája nem volt Grace Kellynek.
- Tényleg, a cikkben az is szerepelt, hogy több nős partnerével is összejött forgatás alatt, akik összetörték a szívét.
- Gyanítom, ez is az apakomplexus miatt lehetett. Ez is vihet valakit a színészi pálya felé, mert úgy érzi, hogy nem kapott elég figyelmet az édesapjától. El tudom képzelni, hogy a nős férfiakban tudat alatt az apja képét látta viszont. Az lehet a mozgatórugója ennek, hogy azt akarja, ő engem válasszon, rám figyeljen. Így lehet újra és újra belefutni ilyen veszett ügyekbe.
- Grace Kelly lesz a film középpontjában? Amikor kijött a hír, nem volt egyértelmű, hogy róla szól-e a film, vagy ez egy más történet, amiben szerepel kicsit Grace Kelly is.
- Nem, nem, a címe is valami ilyesmi lesz. Grace, Hercegnő, Hattyú, nem tudom, de az ő életének egy részét fogja feldolgozni.
- És be tudsz számolni következő munkákról, amelyeket a közeljövőben fogsz forgatni?
- Elviekben a következő három hónapban négy filmet kellene csinálnom. Ebből az egyik Magyarországon forogna, viszont tologatják előre, nem tudom, meddig, lehet, hogy te tudod, miről van szó.
- A Whiskys?
- Igen. Aztán van két olasz film, az egyik egy mozifilm lesz, amelyben egy gyerekgyilkos anyát kellene alakítanom, a másik pedig egy korábbi olasz filmnek a remake-je, ezeket ősszel forgatom. Viszont ez az egész dőlni fog akkor, hogyha a holnapi callbackem jól sikerül, mert akkor abban fogok dolgozni.
- Ez holnap kiderül?
- Nem, ez hosszabb döntési folyamat. Gondolom, egy-két hét, mire mindenkit újra végignéznek, tárgyalnak, leszűkítik a kört stb. Ez most már a második alkalom lesz, hogy behívnak, remélem, most már meg tudnak győződni arról, hogy alkalmas vagyok-e a szerepre. Először csak egy casting director vette föl videóra a meghallgatást, most viszont ott lesznek hatan-nyolcan. Mint egy vizsgabizottság, úgy kell elképzelni. Egyébként komolyan mondom, megnézném azokat, akik könnyelműen szoktak nyilatkozni interneten a filmszakmáról, és azt hiszik, hogy rendezői díványokon jutunk szerepekhez, hogy ők hogy állnának helyt ilyen válogatásokon hetente. Mintha minden héten állásinterjúra kéne mennünk egész életünkben, ahol folyamatosan meg kell felelni, és minden rendezőnek, producernek, casting directornak el kell nyerni a szívét. Már rég nem a rendezői díványon dőlnek el a dolgok. Ahhoz túl sok színész van. Profi rendszer alakult ki erre.
- Te találsz élvezetet ezekben a szituációkban?
- Persze, ha úgy érzem, hogy fel voltam készülve és mindent megtettem azért, hogy jól sikerüljön. Vannak olyan tényezők, amelyeket nem tudok befolyásolni. Lehetek például én nagyon jó egy meghallgatáson, mégis egy brazilos kinézetű lányt választanak, vagy egy idősebbet, fiatalabbat, anyanyelvűt. Több száz szereplőt meghallgatnak egy ilyen válogatáson, elkeseredni már rég nem szoktam. 16 éves korom óta járok válogatásokra, azóta szerencsére megtanultam, hogy semmi értelme egy dologra ráállni, és rosszkedvűvé válni, hogyha az nem sikerül. Itt Los Angelesben annyi film van, annyi válogatásra járok, sokszor naponta tanulok szöveget, és néha már nem is emlékszem, előző héten hol voltam. Szóval ha nem választanak ki, nem sajnálkozom, hanem megvonom a vállam, és megyek tovább.
----------------
Köszönet Dömötör Áginak a cikkhez nyújtott segítségéért.