Megtekerték a volumét - beszámoló a Kispál-film vetítéséről

A csurig telt West-Balkánban több mint ezer ember nézte meg az együttes társaságában a Kispál és a Borz augusztusi búcsúkoncertjét megörökítő filmet. A hangerő és a szeretet áradása maximális volt, a buli lehetett volna még nagyobb.

Koncertfilmet sokféleképpen lehet nézni (nem rossz például házimunkavégzés közben hangulatfokozó aláfestésnek), de tegnap este a West-Balkánban kiderült, hogyan a legjobb: ezer ember társaságában, nagyvásznon, olyan hangosan, hogy az ember majd belesüketül, igény szerint cigivel és sörrel a kézben. A Kispál és a Borz augusztusi, szigetes búcsúkoncertjét megörökítő Napozz Holddal című koncertfilm nem tökéletes (érzésem szerint a közönség kétszer is nagyon meglepődött, amikor egy éppen beinduló számba vágtak bele az alkotók), de arra pont jó volt, hogy még egy utolsó utánit együtt örüljünk a feloszlott együttesnek, velük együtt.

Az együttes tagjai és a film alkotói a West-Balkánban köszöntötték a közönséget, a többi budapesti és vidéki helyszínre pedig online közvetítés formájában jutottak el. Az egyszerre huszonöt helyen vetített film rendezője, a Kispál-rajongó Merényi Dávid úgy konferálta fel a Napozz Holddal-t, hogy "olyanra csináltam, amilyet én vártam volna, úgyhogy remélem, hasonló az ízlésünk". Lovasi András pedig bevallotta, hogy a hazai lemezpiacot ismerve egyáltalán nem bízott abban, hogy a 3000 Ft-os jegyár mellett (amelyért a vásárlók megkapták a film DVD-változatát is) összejön a forgalmazó által tervezett ötezer néző, mert "ha valaki Magyarországon elad kétezer DVD-t, örömében már verheti a seggét a földhöz, az ötezer lehetetlennek tűnt".

Mégis összejött. A West-Balkánba a filmet forgalmazó magyarhangya mozgalom eredetileg hatszáz nézőt tervezett, de ezt a nagy érdeklődés miatt rögtön fel kellett emelni ezerre, végül pedig vendégekkel együtt csaknem ezerötszázan voltunk a helyszínen. Ez okozott némi fennakadást a bejutásnál, információink szerint a zenekar egyik állandó tagjának is csak hosszas vesződség árán sikerült bejutnia a kezdés előtt tíz perccel, a film kezdésekor pedig kint még jelentős tömeg várakozott. A hosszú sorban állás és fagyoskodás miatti bosszúság azonban a vetítés közben elillanhatott az emberekből, mert amikor utána kérdezgettem a nézőket az élményükről, mindenki nagyon megértő volt. Végül is, aki a Szigeten kibírta a negyvenötezres tömeget a búcsúkoncerten, annak ez már meg se kottyant.

Korántsem reprezentatív minifelmérésem szerint a közönség többsége két csoportba volt sorolható: azok, akik nem tudtak elmenni a búcsúkoncertre, és így akarták pótolni az élményt, és azok, akik ott voltak a koncerten, és újra át akarták élni. Az előbbi csoportba tartozott a harminchárom éves Tamás: "Kimaradtam magából a koncertből, mert külföldön voltam, de meg akartam nézni, és erre jó lehetőség volt ez a mozibemutató, hogy itt valamennyire közösségi élményben lehetett részem. A film abszolút visszaadta, hogy milyen lehetett a koncert, és lejött az is, hogy óriási tömeg volt, ami engem zavart volna, úgyhogy nem bánom, hogy inkább itt néztem meg".

Lovasi autogramot ad, Kispál cigizik | Nézz még több képet! | Fotó: Hajdú D. András

A harminckét éves Kati a másik tábort erősíti: "Legőszintébb tinédzserkorom nagyon nagy kedvencei. A koncerten is ott voltunk, és jó volt felidézni azt az extatikus állapotot, ami ott uralkodott. A filmben különösen tetszett, hogy nem csak a koncertet adta vissza, hanem a próbatermi hangulatot is, jól el volt találva az arány, és szépen is volt fényképezve. Az ember ilyenkor teljesen átadja magát az élvezetnek, ez így volt jó".

A film mindenkinek tetszett, akivel beszéltem, de néhányan szóvá tették, hogy nem alakult ki igazi bulihangulat a teremben. Pedig ehhez minden adott volt: az utolsó sorokat a vetítés kezdete előtt tűzbiztonsági okokból felállították, úgyhogy ők nyugodtan végigtáncolhatták volna a filmet. Elöl is csak szolid bólogatást, ritmusverést láttam. A hátul ülő huszonhat éves Balázs is azt hitte, "hogy hangosabb lesz a közönség. Nem volt buli-feeling, nem tudtak mit kezdeni az emberek azzal, hogy itt állni kell, éneklés se volt igazából." Egy másik srác szerint "a magyarok nem hajlandók látványosan jól érezni magukat".

Lovasi és Dióssy előadja a Volume című számot

A lelkesedés viszont tükröződött a vetítés utáni vastapsban és "szép volt fiúk"-skandálásban (nézd meg videónkon!). A stáb összes jelenlevő tagja kivonult a színpadra meghajolni, aztán Dióssy D. Ákos rögtön leült a szintihez, és Lovasi Andrással előadták a Volume című számot. Ebből megtudtuk, hogy Lovasi szerint most épp "inkább 2040 vagy 41 volna jó". A dalszöveget Lovasi arra utalva költötte át, hogy már a vetítés előtt bejelentette: akkor lesz újra Kispál, ha harminc év múlva még élnek és tudnak hangszeren játszani. És ezzel még nem ért véget az este: a zenekar tagjai kitartóan, éjjel fél 2-ig dedikáltak, miközben Németh Juci és elektronikus csapata szórakoztatta azokat, akik még bírták.