"Az utolsó pillanatban hívnak péntek este Angelina Jolie filmjének statisztaszervezői: "Holnap reggel 6.45-re legyél a MAFILM épülete előtt. Onnan visznek titeket kocsival vidékre. További részletek a helyszínen." A titkolózó instrukciók ellenére arra számítok, hogy valami zilált képű szerb menekült leszek, és látni fogom a rendezőasszonyt. Másnap hajnalban kelés, sötétség és hideg, mire a MAFILM-hez érek, meglepődve látom, hogy rajtam kívül csak néhány ember van ott. Úgy tűnik, nem mindenki olyan lelkes, mint én.
Mikor beszállunk a kisbuszba, megkérdeztem a szervezőt, csak a miheztartás végett: "Ugye Angelina Jolie is ott lesz?" Mint megtudom, szó sincs erről, Jolie ugyanis Esztergomban forgat aznap, ez csak a second unit stáb, de ha minden igaz, "Pityu meg fog jelenni." Egy darabig még számomra sem világos, hogy "Pityu" alatt valóban Brad Pittet értik-e, de amikor egy órával később az öltözőkocsiban néhány jelmezre a "Brad" címke van feltűzve, már kétség sem férhet a dologhoz.
Hosszas zötykölődés után megérkezünk Kiskunlacházára, ahol egy régi laktanya területére hajt be a kisbusz. Hátborzongató helyszín, jobbat nem is találhattak volna. Kocka alakú betonépületek, ahol ajtók és ablakok helyén már csak a keret ásít, félig leszakadt rozsdás erkélyrácsok mindenütt.
Két részt készülnek felvenni aznap, egyik nyáron, másik télen játszódik. A téli helyszínhez hosszú csőből fújják a műhavat, a kihalt betontömbök leginkább Csernobilra emlékeztetik az embert. Az öltöző, az ebédlő és a sminkes egy-egy régi buszban kapott helyet. Hamarosan kezelésbe vesz minket egy kedves amerikai öltöztetőlány.
A sminkesek óvatosan koszt applikálnak az arcomra. Mikor egyikük ráébred, hogy nem téli, hanem nyári jelenetben fogok szerepelni, letörli az egészet és újra kezdi, mert az évszakváltás "igen sok mindenen változtat." Konkrétan úgy kell kinéznem, mint aki három éve menekül a háborúban, úgyhogy a hajam is megkapja a magáét.
Mire mindezen túl vagyunk, már tizenegy óra van, és berobog motorján Brad Pitt. Testőr és kísérők nélkül érkezik, úgyhogy előzőleg tájékoztattak minket, hogy tilos őt bármilyen módon zaklatni, fotózkodás és aláíráskérés maximum a munka után. Fekete sapkát, farmert és napszemüveget visel, ez utóbbi hamarosan lekerül róla. Kissé álmos a tekintete.
Bár Pitt sohasem szerepelt a kedvenceim listáján, most annál szimpatikusabbnak tűnt, talán pontosan azért, mert semmi extra nincs benne. Sohasem gondoltam volna, hogy úgy fog tőlem fél méterre sétálgatni a buszok között, mint bárki más ottani dolgozó. Miután mindenki vet rá egy-két kíváncsi pillantást, és megállapítja, hogy "teljesen normális", minden folyatódik az addigi kerékvágásban.
Hamarosan bemegyünk a díszletbe, átsétálunk a hótengeren, hogy egy háztömbbel arrébb a nyári jelenetet vegyék fel. Várakozás, ácsorgás, a szervezőknek leesik a tantusz, hogy nyár van, így a leveleket el kéne takarítani, és visszahordani a gyeptéglát. Rengeteg ember sürög-forog, mintha a tömegben Piroch Gábor kaszkadőrmestert is kiszúrnám egy pillanatra. Hamarosan behozzák a koszosra sminkelt Bradet, aki békésen eltéblábol a jelenlevők között, amíg minden készen nem áll. Várakozás közben folyamatosan cigizik, és rengeteget fényképezi a munkatársakat.
Két jelenetet vesznek fel. Mindkettőben azt látni, ahogy Pitt karaktere menekülni próbál a konténerek között, ám az egyik ablakból lelövik. Ugyanazt a történést két különböző verzióban örökítik meg, két különböző jelmezzel, néhány új szereplő bevonásával. Amíg Pitt átkap egy másik cuccot az ott parkoló kocsiban, addig nekünk elmagyarázzák, mi lesz a feladatunk: miközben lőnek, félve ácsorgunk a falnál, és néhányan menekülni próbálunk.
A kaszkadőrlány átrohan a túloldalra a roncsok között, majd a másik irányból nekünk is át kell verekedni magunkat néhány akadályon, összegörnyedve, a lövésektől rettegve. Ezek után próbálkozik Pitt is, akit azonban golyó ér, és a snitt ott fog véget érni, ahogy holtan fekszik a földön.
Felveszik vagy négyszer, a "cut" felhangzása után mindenki szépen visszaáll a helyére és újra. Ott állunk a falnál, kissé arrébb Brad, aki a földet nézi, ráncolja a homlokát, föl és alá járkál, ahogy mi is, és várja az újabb felvételt. Mikor vége, már nem kellünk, így visszavonulhatunk a buszokhoz.
Felvesznek még egy téli jelenetet, amelyben felrobbantanak egy kocsit, miután ezzel is végeznek, összeáll a stáb egy gyors fotóra. Pitt közben valahogy felszívódik, mikor utoljára látom, éppen leadja a jelmezeit. Pont a büféskocsiban iszom a negyedik kávémat, amikor lelép, és mire újra odamegyek a többi statisztához, a Pitt-rajongó lány szomorúan közli velem, hogy elmaradt a közös fotó, és hogy olyan fifikásan lécelt le Brad, hogy még egy aláírás erejéig sem sikerült becserkészniük.