A világ legszomorúbb vígjátéka

A tavalyi, primitív poénokkal telezsúfolt, fergetegesen vicces Másnaposok után Todd Phillips rendezőtől mindenki azt várta, hogy idén megismétli a trükköt, de már a Terhes társaság erőltetett előzeteseiből is erősen gyanítható volt, hogy fölösleges ebben reménykedni. Arra viszont nem számítottunk, hogy a Terhes társaság kifejezetten szomorú film lesz.

A film forgatókönyvét négy író jegyzi, ami arra utal, hogy ennél sokkal több kézen átment a szöveg, de nekik sikerült kiharcolniuk, hogy felkerüljenek a stáblistára. A végeredményre egyetlen logikus magyarázat létezik: valamelyik megnevezett vagy névtelen író szabotálni akarta a komédiát, és titokban végig egy melodrámát írt két szánalmas pasasról. Sztorijából rengeteg elemet sikerült is feltűnés nélkül becsempésznie a könyv utolsó változatába, és ezt hiába aggatta tele ormótlan poénokkal valamelyik kollégája, a béna humor alól összetéveszthetetlenül kikandikál egy teljesen másik film.

Mert miről szól a Terhes társaság? Egy sikeres férfiről (Robert Downey Jr.), akinek a múltjában hatalmas, máig gennyedző sebként tátong, hogy kiskorában kegyetlenül elhagyta az apja, és aki több ezer kilométerre van mindenórás feleségétől (Michelle Monaghan), aki talán nem is az ő gyerekét készül megszülni. Valamint egy sikertelen, dauerolt fejű, középkorú pasasról (Zach Galifianakis), aki huszonháromnak hazudja magát, irreális álmokat dédelget a hollywoodi sikerről, és éppen elkezdené gyászolni szeretett apját, ha tudná, hogyan kell. Peter és Ethan a két apakomplexusos túlkoros kisfiú. Összefacsarodik a szív.

Na de vígjátékot kell írni, úgyhogy ültessük be a két szerencsétlen flótást egy kocsiba, és induljon a dilis road movie! Nyomjunk bele jó kis farokverős, hányós, kerekesszékes poénokat, hadd dőljön a nép a röhögéstől. A humorért felelős írónak nyilván megmondták, hogy a Másnaposok-ról kell példát venni, de ő csak annyit fogott fel belőle, hogy minél ízléstelenebbek a poénok, annál nagyobbat ütnek. Időzítésre, karakterábrázolásra nem volt gondja.

Közben melankóliára hajlamos ismeretlen írónk nem hagyja magát lerázni. Az idióta által írt jelenetek közé becsempészi szomorú apamonológjait (kap Downey Jr. és Galifianakis is egyet-egyet), szinte már könnyeket csal Downey Jr. hatalmas kutyaszemeibe, sőt, valahogy még azt is elintézi, hogy az egyik jelenetben végig lemenjen a Pink Floyd Hey You című, durván szuicid hangulatú száma. Mi meg feszengünk a székünkben, mert olyan szerencsétlen és sajnálatraméltó ez a két pasi, és nem tudjuk, mit kezdjünk a bennünk felbuzduló együttérzéssel egy köpködős-behányós komédia kellős közepén.

Forrás: [origo]

Megkönnyebbülünk, amikor végre célba érnek, de még a szülészeti osztályra is jut pár szívszorító párbeszéd. Felismerhető, hogy haverkomédiák tipikus vállveregetős záródumáit akarták benyomni ide, de persze itt is beszivárgott a dialógokba a búskomorság, és azon kapjuk magunkat, hogy nevetgélés helyett a férfibarátság törékenységén mélázunk.

Azért a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy van a filmben egy rövid, de elég vicces jelenet Galifianakis, a cameózó rendező és Juliette Lewis közt. De azt meg Francis Ford Coppolának köszönhetjük.