Tata, ratatata - a Red kritikája

A Red című akció-vígjátékban nyugdíjas CIA-ügynökök eredményesen és viccesen szemléltetik, hogy képesek méltósággal megöregedni, valamint szükség esetén a gonoszkodó és céltudatos ifjoncok között rendet vágni. A Redből csak az olyan pillanatok lesznek emlékezetesek, mint a decens, fehér estélyiben géppuskába kapaszkodó Helen Mirren, a fellelkesülten CIA-sat játszó Mary-Louise Parker, vagy a pink plüssmalaccal grasszáló, vérfagyasztó mosolyú John Malkovich.

Bruce Willis szépen öregszik. Továbbra is vonzó hunyorgással és magabiztossággal szegezi a fegyvert a gonoszra, de hiteles akkor is, mikor talajt vesztett, magányos nyugdíjasként igyekszik beilleszkedni a szépen ápolt kertvárosi környezetbe. Bár Moses (Bruce Willis) kissé gyűrötten ébred, és meggyűlik a baja a szabadidő eltöltésével, (avokádót csíráztat, és nem futóbabot tejfölös dobozban, ahogy a magyar kisiskolások), az alvópóló azért jól mutat rajta. Napjainak csúcspontja egy menetrendszerű telefonos flörtölés a monoton munkájában motiválatlan, tehát normális és szimpatikus nyugdíjfolyósító lánnyal.

Sarah (Mary-Louise Parker) kicsivel több izgalomra vágyik, mint amennyit a munkaköre előír, vagy legalább egy működőképes kapcsolatra. Ezen igényeit jobb híján A szerelem kegyetlen rejtélye című irodalmi alkotás olvasásával elégíti ki. De csak addig, míg be nem robban az életébe Moses, a valóban robbanékony nyugdíjas, és be nem bizonyítja, hogy jó kiállása és férfias erényei feljogosítják egy lánya korabeli nő szerelmére. Moses azért veszi nyakába az országot és Saraht, mert az éjszaka közepén egy kommandós osztag szitává lövi verandás otthonát, és ugyan a pincében raktározott halom fegyverrel gond nélkül leszedi őket, mégiscsak kíváncsi, hogy egykori munkaadója (CIA) miért döntött a likvidálása mellett.

Az utazás során érintett összes helyszínt, színes képeslapok és hatásos zenék vezetik be, de valójában akár egyetlen városban is történhetnének az események, vagy esetleg az amúgy is uralkodó nosztalgia jegyében, a hátsó szélvédőre vetített táj jelezhetné a helyváltoztatást, mert a kellemes road movie-érzet teljesen hiányzik a filmből. Az autókázás csak azért szükséges, mert össze kell gyűjteni az egykori harcostársakat. Joe (Morgan Freeman) egy kényelmes otthonban bűvöli a nővérkéket, Marvin (John Malkovich) földalatti bunkerében kommandózik, míg a csapat egyetlen hölgy tagja, Victoria (Helen Mirren) impozáns villájában szervírozza a teasüteményeket, amikor éppen nem hobbiszinten bérgyilkol, mentális egészségének fenntartása érdekében.

Red | Helen Mirren

A cselekményvezetéssel nincsen semmi gond, szépen haladunk előre a történetben, és megfelelő ütemben érkeznek az információk is, de nyilván nem a végkifejlet kétségességének izgalma tartja fenn a feszültséget. Már amikor fenntartja bármi is, mert ha éppen nem záporoznak az ironikus párbeszédek, vagy nem bűvöl valamelyik nagyszerű színész azzal, hogy élvezettel lubickol a karakterében, esetleg nem csöppenünk egy golyózáporos akciójelenetbe, akkor bizony unalmasan ejtőzős ritmusba ringat a sztori.

A Red készítői annyira beleszerethettek a felszabadultan mókázó, idősödő színészek játékába és a látványosra komponált lövöldözős jelenetekbe, hogy elfelejtettek kidolgozni néhány, a film élvezhetőségéhez elengedhetetlen részletet. Mert, bár az akcióvígjáték műfajára nem jellemző a karakterek mélylélektani elemzése, de az igenis szükséges, hogy a központi figura alapvető motivációival, és a nem túl bonyolult jellemvonásaival tisztában legyünk. Mosest azonban képtelenség besorolni, akár a megfáradt, nyugalomra vágyó, az események hatására újra akcióba kényszerülő exügynök, akár a mocskosul felmérgesített, véres bosszúhadjáratra induló harcos kategóriájába, és ez a mindent átható zavar néha Bruce Willis arcára is kiül.

Red | John Malkovich, Morgan Freeman és Bruce Willis

A Red remek példa arra, hogy a vicces szituációk, a lelkes színészek és a szakszerűen felépített, de kiszámítható cselekmény, nem elég a másfél órán át tartó szórakoztatáshoz.