Julia Roberts körül már nem izzik a levegő

A Larry Crowne egy furcsa romantikus vígjáték: főhőse maradéktalanul teljesíti azt a komikai alapkövetelményt, hogy egyszerre lehessen szeretni és nevetni rajta, de a béna romantikus szálat mintha csak egy utólagos, futó gondolat nyomán tapasztották volna a filmhez.

Tom Hanks talán az egyetlen igazi A-listás sztár, akinek két Oscar-díj és ki tudja hány húszmillió dolláros szerep után is elhisszük az átlagembert. Talán, mert nem túl jóképű, talán, mert annyira jól tud bambulni, de leginkább, mert olyan természetesen esetlen a vásznon. Larry Crowne-ként is rögvest megkedveljük, és máris működik a komédia: végig drukkolni fogunk a szemét módon kirúgott fickónak, hogy helyrerázódjon az élete, és összejöjjön, ha nem is a huszonéves bombázóval, akivel a suliban haverkodik (Gugu Mbatha-Raw), de legalább őzikelábú tanárnőjével (Julia Roberts).

Gugu Mbatha-Raw és Tom Hanks a Larry Crowne-ban

Itt kezdődnek a film problémái. Mert a hirtelen iskolássá vált, ötvenes Larry Crowne csetlés-botlásán elkacarászunk, élvezzük kedélyes csipkelődését a szomszédjával (Cedric the Entertainer), és talán még el is hisszük az alapvetően pozitív életszemléletű férfi fokozatos megfiatalodását. A tanárnő figurája viszont sehogy sem áll össze.

Roberts egy megromlott házasságban élő, megkeseredett, kiégett, az alkoholizmus határán billegő nőt játszik, de a felsoroltak egyikét sem hisszük el neki. Utálja a munkáját, mégis tökéletes jelenségként vonul be a suliba minden reggel szexis tűsarkújában, otthon tökéletes jelenségként keveri magának a koktélt, és jóképű férjével (Bryan Cranston belead apait-anyait kis szerepébe) is csak annyi a baj igazából, hogy nagycsöcsű nőket nézeget az interneten. Roberts figurájának egyetlen hiteles emberi vonása van csak: az irigység. Irigy a férjére, mert amíg ő a gyatra iskolában tolja a melót, a pasi otthon lazul, irigy a diákjaira, mert fiatalabbak és jókedvűbbek, mint ő, és főleg irigy Larry Crowne-ra, aki korát és pocsék élethelyzetét meghazudtoló módon élvezi az életet.

Julia Roberts és Tom Hanks a Larry Crowne-ban

Egy másik filmben akár érdekes is lehetne ez a figura, ha rendesen kidolgoznák, de ennek a filmnek a romantikus szálához teljesen alkalmatlan. A tanárnő az egyik jelenetben még mísz némber, a következőben már röpködő szerelmes, akinek meg van oldva az élete. Nem értjük, nem érezzük, hogy ez a két ember mikor kedveli meg egymást, a bontakozó vonzalom ábrázolása helyett csak egy borzasztóan kínos jelenetet kapunk, amiben a részeg tanárnő lesmárolja a diákját. Kémiának a két színész közt nyoma sincs. Ez lenne a mágikus pillanat, amire közös jövőt lehet építeni?

Nem tudok mást hibáztatni ezért, mint filmet (a Bazi nagy görög lagzi Nia Vardalosával együtt) író és rendező Tom Hankst, aki csak a saját figuráját találta ki igazán. Nem hiába Larry Crowne a cím, egy férfi újrakezdésének cukorba forgatott, kellemes kis története ez, nem pedig egy alkoholista tanárnő magára találásáé. Ha Roberts figurája komikus színfolt marad, és Larry Crowne a film végén továbblép, jobban jártunk volna.