A politikus csak néz: Deutsch Tamás

Deutsch Tamással beszélgetünk a filmekhez fűződő viszonyáról. Gyerekkorában a mozi jelentette a menekülést a szülői szigor elől, egyetemi éveiben már a kollégiumi filmklub programjáért is ő felelt. Kiderült, hogy a Fidesz európai parlamenti képviselője sikertelenül felvételizett a Színművészetire, statisztált Stallone mellett, és imádja a multiplexeket. Azt is elmesélte, hogyan kell moziban csajozni.

Deutsch Tamás (Fidesz)

- Milyen szerepet tölt be a film az életében? Gyakran jár moziba?

- Nagy filmrajongó vagyok. Lehet, hogy azért történt így, mert szigorúan neveltek minket a szüleink, kisgyerekként nem nagyon tévézhettünk. Emlékszem rá, hogy a híradó után fogmosás, és mennünk kellett aludni. Leghamarabb felső tagozatos korunkban fordulhatott az elő, hogy megnézhettük az esti filmet. Moziba viszont szabadon járhattunk. A kelenföldi lakótelepen nőttünk fel, ahol a környéken először két, majd három mozi volt.

- Hogyhogy a szülei engedélyezték a mozit?

- Csak napközben.

- Azt meghatározták, hogy mire ülhet be?

- Bármire, de akkoriban még nem volt annyira széles a választék. Bizonyos értelemben a szabadság élménye volt nekem a film, mert szabadon járhattunk moziba. Kisiskolások voltunk, és sokszor mentünk a nyári szünetben. Nem naponta, de elég sűrűn, heti több alkalommal is.

- Érzelmileg könnyen hatnak magára a filmek?

- Ami olyan típusú, azon megrendülök, természetesen. Az irodalomban is nagyon szeretem a történetmesélő műfajokat, és a filmekben is szeretem a történetmesélőket.

- Mondana egy olyan filmet, amely érzelmileg megrendítette?

- Amélie csodálatos élete. Gyerekkoromban nagyon szerettem az Osceloá-t Gojko Miticcsel, és nagyon nagy vita volt azon, hogy Osceolának, vagy Oskeolának kell ejteni a főszereplő nevét. Lehet hogy Oskeola helyes, de mi kisiskolásként Osceolának mondtuk. Máig emlékszem arra a részre, amikor a gaz kovbojoknak és rossz embereknek a hajóit felrobbantja. Ezeket az indiános filmeket is nagyon szeretem. Sőt engem a film szeretete odáig is elvezetett, hogy jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolára filmrendezői szakra. Büszkén szoktam mesélni, hogy még az első körön is túljutottam.

Osceloa | Gojko Mitic

- És meddig jutott?

- A második körig. Az első körben Makk Károly volt a háromfős vizsgabizottság egyik tagja. Első- vagy másodéves joghallgató voltam, és életemben akkor találkoztam először Makk Károllyal. Az volt az utolsó kérdése a felvételin, hogy látja a papírjaimból, hogy jogi egyetemre járok, és nekem lesz egy rendes szakmám, akkor mi a búbánatért akarok filmrendező lenni. Azt válaszoltam, hogy szerintem a filmrendezés is rendes szakma. Erre ő egy sokatmondó gesztussal reagált, és még annyit hozzátett, hogy "jó, azért ez ennél egy kicsit bonyolultabb". Remélem, nem az erre a kérdésre adott kiváló válaszom miatt jutottam tovább.

- Ön szerint a film hozzájárult ahhoz, hogy a politikai pályát választotta?

- Nem hiszem. A politikához a történelem iránti érdeklődésem vitt közel, és a mérhetetlen nagy igazságérzetem. De ez most messze vezetne, erről nem akarnék hosszan beszélni. Engem a mozgókép lenyűgözött, és megmondom őszintén, azóta is így vagyok ezzel.

- Ismert történet önről, hogy a nyolcvanas évek végén több társával Prágában részt vett egy tüntetésen, "Virággal jöttünk nem tankkal" feliratú táblával. Ez önmagában is filmbe illő pillanat. Politikai karrierje során voltak még ilyen pillanatok, amikor úgy érezte magát, mintha egy film részévé válna?

- Nem, de sok mindenről szoktam úgy gondolkodni, a munkámról, a munkámhoz nem kapcsolódó életemről is, hogy hogyan nézne az ki filmen.

- Próbálja úgy megvalósítani, hogy filmbe illő legyen?

- Nem, hanem utólag végiggondolom, hogy ami megtörtént, az milyen remek része lehetne egy filmnek.

A király beszéde | Helena Bonham Carter és Colin Firth

- Ön szerint a politikai témájú filmek valószerűen adják vissza a politika világát, a napi csatározásokat?

- Azt gondolom, hogy a történelmi filmek igen. A jelenkor vagy a közelmúlt történéseit viszont nem történelemként éljük meg. Ezen korok eseményeiből készített filmekre nem történelmi fimként gondolunk. A király beszéde például valójában egy politikai-történelmi eseménysort mesél el, de a hangvétele személyes marad.

- Önnel képes volt elhitetni az a film, hogy valójában is úgy történt?

- Teljes mértékben. És megértette az ember belőle, hogy miért voltak a II. világháborúban olyan óriási jelentőségűek a rádióbeszédek. Érthetően, nem dadogva kellett beszélnie a királynak, mert akkor tudott megfelelni annak az elvárásnak, amelyet önmagával szemben is támasztott. Ha az ember olvas egy történelmi tényfeltáró könyvet, lehet mégoly remek is a maga műfajában, előfordulhat, hogy nem érinti meg annyira érzelmileg a történet. A közelmúlt eseményeiről mindig sokkal nehezebb filmet csinálni. Például azt gondolom, hogy a közép-európai rendszerváltások személyes sorsokon keresztül való bemutatása nagyon fontos lenne. Filmeket készíteni arról, hogyan élték meg egyes emberek, csoportok a kommunista rendszerek összeomlását, az ezzel járó szabadságélményt és az ezt követő csalódást, hogy mégsem jött el a tejjel-mézzel folyó Kánaán.

Részlet a Moszkva tér című filmből

- Látott már jó filmet a rendszerváltásról?

- Nem, ilyen nincs, legalábbis nem láttam ilyet. És ezt nem a politikus mondja, aki érti ezt a folyamatot. Azt látom, hogy a filmesek nem tudják megfelelő módon a saját nyelvükre átültetni ezt az átmeneti időszakot.

- Az időtávlat hiányzik?

- Nem tudom, például a Moszkva tér ebből a szempontból nagyon jó film. Remekül megragadja a rendszerváltás előtti időszak hangulatát, ha tetszik, a politikai hangulatát, és most nem a pártpolitikáról beszélek, hanem a közügyekről, a valóságról, a világnak arról a részéről, amelyet a politika kategóriájába sorolunk. Megmutatja, hogy az akkori fiatal nemzedék hogyan gondolkozott erről az időszakról.

- Magára ismert azokban a fiatalokban?

- Abszolút. A 89-ben érettségizők 70-esek vagy 71-esek, én 66-os vagyok, de a Moszkva tér, az óra alatti találkozás, az édes bucis, csöpögő csalamádés hamburger, a május elsejei strand, az éjjel-nappali közértek elé kirakott ládákból elcsórt kifli meg félliteres tej, ezek mind megvoltak. Nagyon nagy dolog ilyen, a való életben átélt élményeket viszontlátni a vásznon. Török Ferenc egyébként ennyi idős, tehát a saját generációs élményét fogalmazta meg. Nincs köztünk generációs különbség, vannak olyan barátaim, akik ennek a filmnek tulajdonképpen a szereplői. Törökkel egy haveri társaságba tartoztak, bizonyos bulik konkrét történetei, beszólásai tőlük származnak. Ahogy a film szereplői ott ülnek, és hallgatják Glatz Ferenc bejelentését, hogy az érettségi a csalások miatt semmis, az velük is ugyanúgy megtörtént. Még egy film jutott eszembe: a Valami Amerika. Az is az én nemzedékem, vagy talán a nálam pár évvel idősebbek kilencvenes évekbeli bulizási szokásait adja vissza pontosan.

Részlet a Shrek című filmből

- Ronald Reagan egyik beszédében a Vissza a jövőbe című filmből idézett. Ön már használt fel filmekből származó mondatokat beszédeiben?

- Többször is idéztem filmből, a kedvencem a Shrek-ből való, amit a Fővárosi Közgyűlésen mondtam el. Shrek és a Szamár megy kiszabadítani Fionát a toronyból, és odaérnek a lávával körülvett, kéngőzös várhoz. Az ogre megy elöl, a Szamár meg hátul, és a Szamár azt hiszi, hogy a barátja szellentett. "Hú, Shrek! Ez te voltál? Szólhatnál mielőtt eleresztesz egyet. Nyitva volt a szám, meg minden." Erre az ogre hátrafordul, és azt mondja: "Hidd el, Szamár, ha én csinálom, megdöglesz!". Ez abban az összefüggésben merült fel, hogy Böhm Andrással nagyon személyes viszonyban voltam, illetve vagyok. Ő volt az SZDSZ fővárosi frakcióvezetője, én meg a Fidesz-KDNP fővárosi frakcióvezetője, és valami kifogásolható dolgot a Fidesz rovására írtak. Azt állították, hogy azért írunk módosító javaslatokat, hogy obstruáljuk a Fővárosi Közgyűlés működését. Voltam bátor azt válaszolni, hogy "Ha ezt mi csináltuk volna, akkor lett volna igazi obstrukció!". Ez a Shrek-ből vett idézet a kedvencem.

- Ha lehetősége adódna rá, milyen filmeket ajánlana megnézésre a többi parlamenti párt képviselőinek?

- Mindenki minél több filmet nézzen. Ha egy filmet kell ajánlanom, akkor Az út című török filmet mondom.

- Mi van ebben a filmben, hogy pont ezt ajánlja?

- Nagyon leegyszerűsítve arról szól, hogy a húszas években, Kemal Atatürk idején, egy hosszú hétvégére eltávozást kap egy köztörvényes bűnöző. Isztambulból kell Törökország ázsiai részébe, sok száz kilométerrel arrébb lévő otthonába visszajutnia. Élete kockáztatásával, iszonyú viszontagságok árán ér haza. Otthon rá kell döbbennie, hogy a felesége, gyermekei anyja hűtlen volt hozzá. Viaskodik, hogy a korszellemnek megfelelően megbocsásson a feleségének, vagy a hagyományt követve megölje őt és a szeretőjét. A hihetetlenül érzelmes történet végén aztán megöli a feleségét, és utána, mint aki jól végezte dolgát, visszamegy a börtönbe.

Az út

- Mit tanulhatnának ebből a képviselők? Miért épp ezt a filmet ajánlja nekik?

- Egyrészt ez egy fantasztikus történetmesélő film, akár egy Agatha Christie-regény. Másrészt azt a csak egyszerűnek tűnő dolgot vizsgálja, hogy mi a hagyomány, mi a modernség, és hogyan viszonyul a kettő egymáshoz.

- Tagja volt a Bibó István Szakkollégiumnak.

- A Bibónak volt egy filmklubja a régi Gorkij moziban. A filmklubot Fodor Gábor és Molnár Péter csinálta. Aztán egy év után Molnár Péter és én, aztán még egy év múlva én és az egyik kollégiumi társam.

- Milyen filmeket választott ki?

- Volt, hogy némafilmeket vetítettünk, ott találkoztam életemben először Bunuel filmjeivel. Utána pedig az olasz neorealizmus és a francia újhullám filmjei következtek.

Luis Bunuel: A vágy titokzatos tárgya

- Milyen filmeket néztek még akkoriban, a nyolcvanas évek közepén-végén?

- Ez az az időszak volt, amikor még voltak tiltólistán lévő filmek. A betiltott filmek kópiájához konspiratív módokon lehetett csak hozzájutni. A tűrt kategóriájú filmeket viszont zártkörű vetítés céljából ki lehetett kölcsönözni a filmarchívumból.

- Emlékszik konkrétan ilyen filmekre?

- Hogyne, a Márványember konkrétan ilyen film volt. Bódy Gábor filmjei vagy A tanú. Akkoriban A tanú-t csak külön engedéllyel lehetett kikölcsönözni, alá kellett írni, hogy büntetőjogi felelősségünk tudatában elismerjük, hogy a film csupán zártkörű vetítésen lesz bemutatva. Kósa Ferenc Balczó Andrásról szóló portréfilmje (Küldetés) is ilyen betiltott alkotás volt. Csak érdekességképpen mondom: Lendvai Ildikó tiltotta be. Ezek a vetítések nem voltak meghirdetve, nem volt jegyszedés. De az egyetemen azért híre ment, hogy például Huszárik Zoltántól ekkor és ekkor vetítik az Elégiá-t. Sőt ezekre a vetítésekre ellenzéki értelmiségiek is eljöttek.

- Kövér Lászlót, Orbán Viktort és a többi Bibóba járó Fidesz-alapítótagot is érdekelték ezek a betiltott filmek?

- Abszolút. A Bibó ismert filmklub volt, a Gorkij moziban mindig telt ház volt. Úgy zajlott, hogy a kollégiumból, intézményesen ment mindenki a filmet megnézni, és utána mindig kellemes, éjszakába nyúló buli volt. Azt hiszem, csütörtökön volt, igen, mert szerdán kupaszerda volt, és akkor meccset néztünk.

- Mondhatjuk, hogy ezek a vetítések befolyásolták az ön világnézetét?

- A szamizdatkiadványok inkább befolyásolták. Az a helyzet, hogy voltak olyan színházi előadások, műalkotások, könyvek, újságok, filmek, amelyek be voltak tiltva a kommunizmusban. Nehéz elhinni, de így van. Haraszti Miklóst a Darabbér című regénye miatt nemcsak, hogy jogerősen elítélték, de börtönbe is került. Ezt a könyvét stencilezett szamizdat formában olvastam először. A nyugati emigráció kinyomtatta, aztán becsempészték Magyarországra. Ez a stencilezett verzió járt kézről kézre, akkora érték volt.

- Viszonylag friss hír, hogy megválasztották az MTK labdarúgócsapatának az elnökévé. Vannak kedvenc sportfilmjei?

- Olyannyira, hogy a Menekülés a győzelembe című Stallone-filmben nem látható statiszta vagyok. A Hungária körúti stadionban forgatták, és a közönség része voltam. Borzalmas volt egyébként, jelmezt kellett viselnünk, gatyarohasztó hőség volt. Mi több, az üres pályának kellett szurkolnunk. Pelét akartuk látni, és naiv gyerekként azt hittük, hogy úgy lesz minden, ahogy azt majd a filmben látni fogjuk.

Menekülés a győzelembe

- Segítette már egy jó filmválasztás egy nő meghódításában?

- Igen. Annak idején, ez leginkább a gimnáziumi éveket jelenti, az volt a fontos, hogy minél kevesebb néző legyen a teremben, és legyen legalább másfélórás a film. Legalább egy óra kell ahhoz, hogy az ember minden bátorságát összeszedje, és átkarolja a lányt. Közben legalább háromszor szárad le a karja. A lány persze már a harmadik perc óta alig várta, hogy a dolog megtörténjen. Hál' istennek sötét van, így nem lehet látni, hogy a fiú szörnyen zavarban van, és az arca lángvörös. Ne adj' isten van annyira bátor a fiú - ami velem hosszú éveken keresztül nem fordult elő -, hogy meg is meri csókolni a lányt. Moziban megcsókolni egy lányt nagyon nehéz. Mert előrenéz, és emiatt egy nagyon bonyolult manővert kell végrehajtani. Finoman magad felé fordítod a fejét, amire ő azt mondja, hogy "bocs, ne haragudj, nézem a filmet", az elég nagy lebőgés. Gimnazista koromban arra jutottunk, hogy ne legyen szörnyűséges a film, szóval ne az éppen aktuális második világháborús szovjet borzalmat vetítsék, hanem valami nézhetőt, de olyan sokan ne is legyenek rajta.

- Szokott filmeket nézni a gyerekeivel?

- A két nagyfiam már tizenkilenc és huszonkét éves, ők már ritkán szokták kérni, hogy moziba vigyem őket. De a két kisebb kilenc és tizenegy, ők még hajlandóak elmenni moziba az apjukkal. Világéletemben arra kapacitáltam őket, hogy moziba járni jó dolog, és nincs lustulás.

- És sikerrel?

- Abszolút, moziszerető emberek lettek. A mozinak van egy fantasztikus hangulata. A multiplexmozik egyébként nagyon jót tettek Budapestnek. Én persze megértem, mindenki nosztalgiával gondol vissza a saját fiatalkora esetlenségeire, vagyis az akkori világ esetlenségeire. De igazából nem az akkori világ, csupán a fiatalkora iránt érez nosztalgiát. Én megmondom őszintén, nem élveztem annyira a budapesti kis mozik fűtetlen, büdös, rendszeresen elszakad a film, a büfében semmit nem lehet kapni világát. A multiplexek viszont kényelmesek, és ugyanúgy meg lehet nézni a jelenkor jó filmjeit, nekem ráadásul ez fontos szempont volt, mert már gyerekként magas voltam, állandóan rettegtem, hogy mikor szólnak rám.

Nagyítás | Vanessa Redgrave és David Hemmings

- Elégedett a nagyobbik gyerekei filmes ízlésével?

- Nem annyira. Jó lenne, ha több filmklub működne. Ha most felütnénk a Pesti Estet, hogy a Nagyítás-t hol játsszák, nem találnánk vetítést.

- Viszont le lehet tölteni.

- Igen, de nem töltik le.

- Látott valami jó filmet mostanában?

- A Rossz tanár borzalmas volt, nagyon nem tetszett. De azért hősiesen végignéztük. Ebben a kategóriában a Másnaposok 1-2 nekem nagyon bejött, azon kevés filmek egyike, amelytől mindig jókedvem támad. A Nekem nyolc is ilyen film. Az Amerika kapitány-t látta a nagyfiam, és azt mondta, hogy nem lett jó, képregényben neki jobban tetszett. Az igazság ára kifejezetten tetszett. Az a film nagyon rendben volt.