Martha Marcy May Marlene Az Olsen ikrek húga, Elizabeth Olsen kiforrott, lenyűgöző színésznőként mutatkozik be ebben az erős hangulatú, sokszor hátborzongató filmben. Egy szoros kötődések nélküli fiatal lányt játszik, aki egy szekta tagja lesz (John Hawkes is fantasztikus a szekta elsőre jó fejnek tűnő, fokozatosan szörnyetegként lelepleződő vezetőjének szerepében), ahonnan egy idő után elmenekül a nővéréhez, akit évek óta nem látott. Amennyire nyugtalanító a szektaélet bemutatása, annyira aggasztó a feltáruló valóság is, hogy a lánynak a szektán kívül sem lesz könnyebb az élete. * * * Harry Brown A Harry Brown elsőre úgy hangzik, mintha egy Guy Ritchie-filmet kereszteztek volna a Gran Torinó-val, és ez tulajdonképpen meg is állja a helyét, mégis érdemes megnézni. Michael Caine mindig remek, most is, ahogy a címszereplő, lakótelepi nyugdíjast játssza, akinél elszakad a cérna, amikor utolsó élő barátja erőszak áldozatává válik, és a saját kezébe veszi a törvényt. Hiába építkezik ismerős elemekből a film, hangvétele mégis egyedi, és meglepi az embert azzal, hogy milyen messzire megy a brutalitásban. * * * Michael Aki idegenkedik egy olyan filmtől, aminek a megközelítése "a pedofil is ember" fordulattal foglalható össze, annak semmiképp sem ajánljuk a Michael-t (kritikánk). Az osztrák film egy kisfiúnak és az őt fogva tartó férfinak a mindennapjairól szól: csak úgy belecsöppenünk a közös vacsora, tévénézés, éjszakára pincébe zárás ismétlődő rutinjába. A film minden drámaiságtól mentesen, teljesen szenvtelenül mutatja be az életüket, megkímél minket a legdurvább dolgok ábrázolásától, mégis felkavaró, és tipikusan olyan alkotás, ami annyi morális kérdést felvet, hogy utána még hosszan lehet vitatkozni róla. * * * Vivien A fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediáció című dokumentumfilm volt olyan izgalmas, hogy ezentúl mindent szeretnénk megnézni, amit Hajdú Eszter (interjúnk) csinál. A Vivien előzetese is felcsigázott minket, mert ez alapján nagyon emberinek és hatásvadászat nélkül meghatónak tűnik a film. A félórás dokumentumfilm egy kelet-magyarországi roma családról szól, ahova hosszú évek próbálkozásai után végre gyerekek születnek. A hármas ikrek egyike, Vivien vakon születik, és már kiskorában el kell hagynia családját, mert a faluban, ahol élnek, nincs számára megfelelő iskola. * * * Idegen arcok (Attack the Block) A filmes blogok tavasz óta harsogják, hogy ezt a filmet látni kell. Az elsőfilmes Joe Cornish kisköltségvetésű sci-fi vígjátékában a földönkívüliek nem várt helyen landolnak: egy lepukkant dél-londoni lakótelep suttyó utcagyerekei közt. Fantasztikusan kivitelezett szörnyeket és látványorgiát nem szabad várni a filmtől, ellenben az egész annyira elképesztően idétlen, hogy az már jó. Anglománok számára külön csemege a szleng, amit a főszereplő srácok beszélnek - ez sokszor még az amerikai közönség számára is érthetetlennek bizonyult. * * * Az adósság (The Debt) Novemberben rendes moziforgalmazásba kerül ez a régóta várt thriller, de akinek már elfogyott a türelme, Miskolcon két hónappal korábban megnézheti. A 90-es években Helen Mirren, Ciarán Hinds és Tom Wilkinson, a 60-as években pedig ifjúkori megfelelőik, Jessica Chastain, Sam Worthington és Marton Csokas üldöznek egy náci háborús bűnöst. A 60-as évekbeli Kelet-Berlint Budapest alakítja, és a filmben felbukkan Tompos Kátya is. * * * A nyugtalanság kora (Restless) Erős túlzás lenne azt állítani, hogy Gus Van Sant legújabb filmje lenyűgözött minket Cannes-ban (kritikánk), de azért persze örülünk, hogy már Magyarországon is megnézhető, és ha az ember úgy ül be rá, hogy szimplán egy aranyos kis tinifilmet vár, és semmi többet, akkor talán nem is csalódik. Mia Wasikowska egy haldokló lányt, Henry Hopper (Dennis fia) pedig egy más okból szintén a halállal foglalkozó fiút alakít, akik közös érdeklődésük révén egymásra találnak, és végigaranyoskodják a játékidőt, amolyan indie-stílusban. * * * Külalak Reisz Gábor (Öltöző, Valakinek a valamije) már korábban is csinált jó néhány remek rövidfilmet; legújabb munkáját nem győztünk dicsérni (kritikánk, interjúnk az alkotókkal) a Szemle idején. Aki még nem látta a Külalak-ot, annak melegen ajánljuk, hogy csípje el a Cinefest hármas számú rövidfilmes blokkjában. Bőven elég annyit tudni róla előre, hogy Makranczi Zalán játssza a harmincas főhőst, aki egy egyszerre vicces és megható életközépi válságot produkál. |