Divinyi Réka: Nem szeretek pozícióban lenni

Az elmúlt évek legsikeresebb magyar vígjátékai fűződnek a nevéhez. Ő írta a Csak szex és más semmi, a Tibor vagyok, de hódítani akarok, a Szabadság, szerelem, a Kaméleon, a Lora és a Valami Amerika 2 forgatókönyvét. Dolgozott a Barátok köztben, az első valóságshow-kban, ő volt a Társasjáték vezető forgatókönyvírója. Szeptemberben elvállalta a Magyar Nemzeti Filmalap forgatókönyv-fejlesztési igazgatói posztját, és benne van a döntőbizottságban is, amely a filmes támogatásokról szavaz. Megszülettek az első döntések, ezekről és az új rendszerről kérdeztük.

- Azt mondtátok a Filmalap megalakulásakor, abban lesz más, mint az MMKA rendszere, hogy folyamatosan konzultál majd a forgatókönyvírókkal, és végigköveti a folyamatot a könyv születésétől a forgatásig, sőt azon túl is.

- Sosem pályáztam fejlesztésre az MMKA-nál, így nem tudom, ott hogyan működött. Amit mi csinálunk, abban valójában semmi új nincs. Az történik, mint bármelyik nemzetközi forgatókönyv-fejlesztő workshopon. Senkinek nem mondjuk meg, miről szóljon a forgatókönyve, sem azt, hogy hogyan, kivel fejlessze. Csak annyit teszünk, hogy kérdezünk. Felvetéseket teszünk, és az író azt fogad meg belőle, amit akar. Nyugodtan mondhatja, hogy ő másképp gondolkozik erről. Az egész arra szolgál, hogy ha valaki pénzt kap forgatókönyv-fejlesztésre, ne tehesse fel a kérdést, hogy jó, de hová fejlesszem? Akivel eddig együtt dolgoztunk, örült a segítségnek. És volt, amit megfogadott, volt, amit nem. Aki valaha részt vett nemzetközi fejlesztő fórumokon, az pontosan tudja, hogy ez alázatos munka, amely az alkotóért van. Mi mindig elfogadjuk azt, amit a forgatókönyvíró szeretne, és csak az ő gondolatmenetét követve, az ő tervén belül próbálunk segíteni. Mivel a fejlesztőcsapat teljesen független a döntőbizottságtól, valójában nem kell nekünk megfelelni. Mi hiába mondjuk azt egy forgatókönyvre, hogy sokat fejlődött, és szerintünk kész van, ettől még a döntőbizottság mondhatja, hogy nem támogatja.

- De abban neked is van egy szavazatod.

- Most van, igen. De a döntőbizottság összetétele idővel nyilván változni fog, és akkor semmilyen kapocs nem lesz a két testület között.

- Mit értesz azon, hogy nyilván?

- Én azt tartanám természetesnek, ha nem mindig ugyanaz az öt ember döntene, hanem lenne fluktuáció. Ám jelenleg ez nincs napirenden, a Magyar Nemzeti Filmalap pályáztatása alig négy hónapja indult be, még csak hét határozatot hoztunk. A mostani bizottság összetétele egyébként elég színes: korosztályban, filmes ízlésben és szakmai háttérben is különböző tagok alkotják.

- Ennek ellenére még mindig azzal vádolja a szakma egy része az új filmalapot, hogy egy személy ízlése és akarata érvényesül benne.

- Ez számomra mindig is érthetetlen volt. Szerintem egyikünk sem olyan alkat, aki szívesen vállalna olyan pozíciót, amelyben a szava valójában nem számít. Andy Vajna deklaráltan csak egy az öt bizottsági tag közül. Az ő szavazata nem számít kettőnek vagy háromnak. A szavazások során többször előfordult, hogy kisebbségben maradt, és semmi problémája nem volt vele, tudomásul vette.

- Hangsúlyoztad, hogy a fejlesztőbizottság és a döntőbizottság két külön dolog. Ha egy forgatókönyv pénzt kapott fejlesztésre, és a szerzője jól tud együttműködni veletek, még egyáltalán nem biztos, hogy film is lesz belőle?

- Az lenne a cél, hogy benne maradjon a folyamatban, és kapjon gyártási támogatást is. Aminek megítéltük a fejlesztési támogatást, abban hiszünk, és azt gondoljuk, lehet belőle jó filmet készíteni. De van olyan - velem is megtörtént -, hogy egy forgatókönyv végül nem tudja kiforrni magát, vagy nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Az is lehet, hogy egy történet szinopszis formájában nagyon ígéretes, de a belőle készült forgatókönyvben nem jön ki mindaz, amit beleláttunk. Vagy közben beérkezik egy hasonló filmterv, amely még érdekesebb, és inkább annak ítélünk pénzt. De szerintem nem ez lesz a jellemző. Mi ezek mellé a filmek mellé tettük le a voksunkat, és szeretnénk, ha megvalósulnának.

- Milyen stádiumban voltak a beérkezett pályázatok? Kész forgatókönyvek voltak, amelyeket még lehetne csiszolni, vagy csak szinopszisok?

- Változó. Volt, aki forgatókönyvvel pályázott előkészítésre vagy gyártásra, de arra kértük, pályázzon inkább fejlesztésre, mert akkor finanszírozni tudjuk, hogy csiszolja még kicsit a könyvét. De szerencsére egyre több író felismeri, mekkora lehetőség, hogy nem kell többé ingyen az íróasztalfióknak írni, hiszen egy háromoldalas szinopszissal is lehet pályázni.

- És hány ember olvassa el?

- Mivel nem egyszerre érkezett rengeteg pályázat, hanem pont jó ritmusban csorogtak be, így mindenki el tudta olvasni az összeset. Ez általában 10-11 embert jelent. A pályázatok először az előolvasóhoz kerülnek, aki ír róluk egy részletes elemzést. Ezt megkapja a fejlesztő csapat, amelynek tagjai demokratikus alapon megbeszélik, hogy egyetértenek-e az előolvasó értékelésével, vagy nem, és meghatároznak egy pontszámot, illetve egy ajánlati státust. Végül a döntőbizottság (Andy Vajna, Havas Ágnes, Miskolczi Péter, Kovács András Bálint és Divinyi Réka - a szerk.) minden tagja elolvassa őket, azokat is, amelyeket az előolvasók vagy a fejlesztők nem ajánlottak, és a saját benyomásaik alapján hozzák meg a döntést. Tehát az előolvasók vagy a fejlesztők dramaturgiai szakvéleménye csak visszajelzés a pályázónak, hogy foglalkoztunk a forgatókönyvével, és ilyen erényeket vagy problémákat véltünk benne felfedezni. A fejlesztőknek meg akkor van igazán szerepük, ha valaki fejlesztési támogatást kap. Többször hallottam már, hogy én döntöm el, ki kapjon támogatást, és ki ne, de ez is csak azt mutatja, sokan nem értik még, hogyan épül fel a rendszerünk, hiszen a fejlesztés vezetőjeként gyakorlatilag nincs döntési jogköröm.

- A honlapon felsorolt 16 fejlesztési támogatásra pályázó forgatókönyvnek a fele kapott valamekkora összeget - ez nem rossz arány. Mégsincs baj a magyar forgatókönyvírással?

- Én sosem gondoltam, hogy baj van a magyar forgatókönyvírókkal, noha a magyar filmeknek eddig valóban nem volt elég jó a forgatókönyvük. Ez azonban nem annak tudható be, hogy az írók nem elég tehetségesek, vagy nincsenek birtokában a szakmai ismereteknek. Egyszerűen nem volt kész a forgatókönyvek többsége, nem szántak elég időt a fejlesztésre. Legtöbbször korábban el kellett kezdeni a gyártást, mielőtt még a könyv kiforrott volna, így nem tudott végigmenni azokon a fázisokon, amelyeken kellett volna.

- Mikor van készen egy forgatókönyv?

- Amikor az alkotója már annyira ismeri a történetet, hogy semmilyen kérdéssel nem lehet zavarba hozni. Legtöbbször az író maga is tudja, ha valami még nincs teljesen kidolgozva, de azt reméli, a vásznon majd nem fog látszani. Én magam is így vagyok vele, amikor írok. Ha valamit nem sikerült megoldanom, azzal áltatom magam, hátha nem veszik észre. Csakhogy ezek a dolgok mindig kiderülnek. Jobb, ha akkor hívja fel rájuk valaki a figyelmet, amikor még lehet tovább gondolkozni.

- Mit érzékeltél a konzultációkon, elfogadnak benneteket?

- Érzékelünk egyfajta bizalmatlanságot majdnem mindenkiben. De mire a végére érünk, addigra többnyire látják, hogy ez csak róluk szól. Az, hogy minket, a fejlesztő csapat tagjait személy szerint elfogadnak-e, egyáltalán nem számít. A kérdéseinket bármelyik tapasztalt kolléga fel tudná tenni. Itt az a lényeg, hogy valaki gondosan elolvassa a forgatókönyvet, és jelzi, ha valahol valami nem tiszta. Ő pedig azt kezd vele, amit akar.

- A dramaturgiai szabályok a szerzői film forgatókönyvére ugyanúgy vonatkoznak, mint a műfaji filmére?

- Pont azért nem emlegettem szabályokat, mert egyik filmre sem akarunk ráhúzni semmit. Minden filmterv önálló. Sosem mondunk olyat, hogy "túl vagyunk a harmincadik oldalon, miért nem jön már egy fordulat?" Állandóan azzal vádolnak minket, hogy az amerikai iskola szerinti filmeket akarunk. Én nem is igazán tudom, milyen az amerikai iskola. A dramaturgiai szabályok lassan kétezer évesek, Arisztotelésztől tanultuk őket, de mi inkább a puszta logikára hagyatkozunk. Stimmel-e valami, a szálak összeérnek-e, érthető lesz-e a néző számára, hogy mi miért történik, konzisztensen van-e felépítve egy karakter.

- De nagyon másképp néz ki egy Mundruczó-film forgatókönyve, mint egy vígjátéké?

- Mundruczó és Petrányi Viki a legjobb minőségű munkát hozták hozzánk: részletesen leírták, mit látnak problémának, hogyan kívánják megoldani, mit kell még fejleszteni, és mikorra. Én még ilyen átgondolt és profi fejlesztési koncepciót nem láttam. Mit tudtunk volna hozzátenni? Hogy "kösz, csináljátok!" Jó, hogy van már egy generáció, amelyik felismerte, hogy erre szükség van.

- Ha már a generációs különbségek szóba kerültek, Gárdos Péter Hajnali láz című könyve miért nem kapott támogatást?

- Hogyne kapott volna!

- A honlapról nem úgy tűnik.

- Fejlesztésre adja be a pályázatát, és kap támogatást, már konzultáltunk vele és a producerével, Szekeres Dénessel. Gárdos Péter filmjeit én is nagyra tartom, és ezek forgatókönyvben is nagyon erősek. Százszor több tapasztalata van nálunk, és természetesen nem akartuk neki megmondani, hogy mit csináljon, pláne nem a saját családi története esetében. Mi csak abban tudtunk neki segíteni, hogy esetleg hol nem eléggé hatásos egy jelenet, hol vannak a hangsúlyok. Gárdos Péter nagyon kedves volt, miután megkapta a forgatókönyv-olvasó szakvéleményét, olyan levelet küldött nekünk, amiben köszönetet mondott a profi és lényeglátó elemzésért. És nem ő az egyetlen. Szerintem aki ért ehhez a szakmához, az tudja, hogy forgatókönyv-fejlesztésre szükség van. Egy elemzésen nem megsértődni kell, hanem elgondolkozni rajta, és vagy megfogadni a meglátásokat, vagy nem. Sokan ezért külföldi kurzusokra fizetnek be, mi pedig azt gondoltuk, jó lenne megcsinálni itthon. Vannak, akik önként jönnek konzultációra.

- Azért ez nem egészen olyan, mint egy workshop.

- Hasonló. A fejlesztői csapat sokféle emberből áll. Ruttkai Zsófi, aki Pálfi Gyuri filmjeit írta, inkább a szerzői film felől jött. Beregi Tamás szintén, Hegedűs Bálint viszont a történetmesélős filmekben tapasztalt. Benkő Orsi script doctor, ő végigjárta az összes európai scriptfejlesztő fórumot. Bár különbözőek vagyunk, próbálunk egy álláspontot képviselni, mert ha mindenki mást vetne fel, azzal összezavarhatnánk a szerzőt.

- Minden rendszerváltáskor vannak, akik azonnal az új garnitúrához dörgölőznek, és könnyedén alkalmazkodnak az új felálláshoz, és vannak, akik nem fogadják el a változást. Nektek nyilván az a szimpatikus, akivel nem kell megküzdeni.

- Nem szerepel az a szó a szótárunkban, hogy szimpatikus, mert nem a személy a lényeg. Az előző rendszerben épp az volt a rossz, hogy úgy tűnt, voltak szimpatikus pályázók, és voltak, akik nem tartoztak ide. Mi senkit nem kérdőjelezünk meg, csak a projektet vizsgáljuk, amit letesz az asztalra.

- Biztos vagyok benne, hogy akik az MMKA-ba érkező forgatókönyveket elbírálták, ugyanezt vallották.

- Én is biztos vagyok benne, nem a szakkollégiumok tagjaival volt a probléma. Nem kérdőjelezem meg egyikük kompetenciáját sem. Csakhogy úgy tűnt, az MMKA rendszere nem mindig ragaszkodott saját bizottsága döntéseihez. Saját elveiken is átléptek adott esetben.

- Mit mondanak azok, akiket első körben elutasítottatok? Ott van például Kálomista Gábor cége, a Mega Film, amely nem kapott támogatást fejlesztésre. Pedig róla köztudott, hogy Andy Vajna barátja, illetve több filmed producere.

- Nem igaz, hogy nem kapott, mert például a Billog című forgatókönyvét fejlesztésbe vesszük. De nem azért, mert bármelyikünk barátja vagy producere, hanem mert volt egy jó ötletük, amelyet a fejlesztés alatt korábban többféle irányba vittek. Ez is létező probléma, hogy egy forgatókönyv itt volt, ott volt, mindenhol alakítgatták egy kicsit, és menet közben eltűnt belőle a lélek. Az írók, Nyitrai Márton és Lovas Balázs maguk mondták, hogy ezt ők is érezték, és egy új verziót szeretnének letenni az asztalra.

- Visszatérve a kérdésre: mit mondanak azok, akik nem kaptak támogatást?

- Amit ebben az esetben mindenki szokott: hogy a döntőbizottság hülye. Ez teljesen természetes. Én egyébként pont ezért nem látom magam hosszú ideig ebben a pozícióban, mert egy-egy elutasítás miatt napokig nem alszom. Mindegyik mögött ott egy ember, egy sors, egy egzisztencia. Az egyetlen dolog, amivel meg tudom nyugtatni magam, hogy öten szavazunk, semmi nem múlik kizárólag rajtam. És az az érdekes, hogy elég egyértelmű szokott lenni, mit érdemes támogatni. Pedig azt hittük, több lesz a vita közöttünk, mert még csak nem is ismertük egymást korábban. De ritka a vitatott eset, egyértelműen kiválnak a jók.

- Kenyeres Bálint forgatókönyve, amelyet Cannes-ban is jutalmaztak, és Stellan Skarsgard játszaná a főszerepet, ezek szerint nem vált ki?

- Az az ügy függőben van, mert a második beadás után a produkció a döntés elhalasztását kérte. Még nem végleges a költségvetési terv, és amíg nem dolgozzák ki, nem tudjuk megítélni, hogy támogatható-e.

- Gyártási támogatást tehát csak a Liza, a rókatündér kapott.

- Nem, azóta már született két új pozitív döntés.

- Mely filmekre?

- Az egyik Szász János A nagy füzet című filmje.

- Amelyik kapott már támogatást Szőcs Géza államtitkárságától is.

- Igen, de nem kapta meg a teljes összeget, és a Nefmi által nyújtott támogatás nem fedi le a szükséges magyar hozzájárulást... A Filmalapnak kezdetben volt egy olyan elhatározása, hogy egyablakos rendszer van, aki más állami forrásból pénzt kap, az a Filmalaphoz nem pályázhat. Azóta a támogatási szabályzatot megváltoztattuk, a jóváhagyása folyamatban van. Mivel a Nefmi már nem vesz részt a filmfinanszírozásban, az a pályázó, aki a Filmalap pályázatainak meghirdetése előtt kapott támogatást a minisztériumtól, pályázhat a Filmalaphoz. Ez ráadásul kitűnő forgatókönyv volt, nem lehetett belekötni. Az alapanyag, Agota Kristof regénye is kiváló, de Szász János és Szekér András forgatókönyvén is látszott a rengeteg befektetett munka, ez volt kb. a tizedik verziója. A gyártási terv is működőképes, oda kellett állni mellé.

- A másik?

- Nemes Gyula Zéró című filmje. Ez egy izgalmas kísérletnek tűnik, nehéz bármilyen műfajba besorolni. Behívtuk Gyulát egy beszélgetésre, mert a forgatókönyv alapján sajátságos filmtervnek tűnt, és ő minden kérdésünkre tudott válaszolni. A német koproducere is eljött a megbeszélésre. Nemes Gyula egyszerűen meggyőzött minket. Minden film kockázatos vállalkozás, ez talán egy kicsivel még kockázatosabb, de szerintünk érdemes belevágni. Jó példa arra, hogy nem kérjük számon senkin a hollywoodi szabályokat. Egy izgalmas filmtervet kell letenni az asztalra.

- Mi lesz azokkal a filmtervekkel, amelyekben a Filmalap munkatársai személyesen érintettek? Te például részt vettél Fazekas Csaba Swing című filmjének a forgatókönyvében.

- Én egy korábbi verzióban voltam benne, Csaba azóta teljesen átírta a könyvet. Gyakorlatilag már semmi közöm nem volt hozzá, de azért jeleztem a döntőbizottságnak, hogy ismerem a projektet, nem szeretnék szavazni róla. Ilyenkor bejön a póttag, Medveczky Balázs, aki szavaz helyettem.

- Miért pont ő a póttag? Mert esetleg a Magyar Televízió is beszáll a filmek támogatásába? (Medveczky Balázs az MTV Zrt. vezérigazgatója - a szerk.)

- Ezt nem tudom pontosan, mindenesetre nem tesz rosszat, ha jó a kapcsolat a Filmalap és egy tévécsatorna között, hogy egy film a mozimegjelenés után képernyőre is kerüljön. Visszatérve a póttagra, mindig ő szavaz, ha a döntőbizottságból valaki érintett egy projektben. A fejlesztőbizottsági tagok esetében pedig az történik, hogy az illető nem vesz részt az előkészítési és a fejlesztési folyamatban, ha érintett. Nem lehet kivédeni az ilyen összefonódásokat, legfeljebb ha olyasvalakit választunk a bizottságba, aki nem aktív. Viszont nem biztos, hogy úgy naprakész és profi lesz. De az kiderült, hogy én most semmiképp sem írhatok.

- Hogyhogy?

- Én magam friss forgatókönyvvel nem is pályázhatok. Illetve, ha egy produceri iroda az én korábban írt forgatókönyvemmel pályázik, én nem fejleszthetem tovább, be kell vonnia egy új forgatókönyvírót. A döntés során pedig beül helyettem a póttag.

- Nem volt nagy dilemma, hogy elvállald ezt a pozíciót?

- Dehogynem, fél éven keresztül gondolkodtam rajta. Nem szeretek pozícióban lenni, mert ez stresszes munka. Végül is két érv győzött meg, amiért elvállaltam: nagyon sokat dolgoztam az elmúlt években, egyik munkából estem a másikba. Nyolc-kilenc éve folyamatosan írok. Minimum dupla annyi forgatókönyvet írtam, mint amennyi megvalósult, és közben tévés produkciókban, sorozatokban is dolgoztam. Sok volt. Kezdtem azt érezni, hogy nem okoz örömet. Vágytam egy más jellegű feladatra, ahol nem nekem kell mindent kitalálni. A fő érv azonban az volt, hogy szimpatikus volt nekem a rendszer, amit Andy Vajna kitalált. Tetszett, hogy az egész forgatókönyv-központú, és azt gondoltam, itt az idő, hogy fejlesszük a magyar forgatókönyveket. Saját érdekem is volt, hogy abból a káoszból, amiben eddig éltünk, kikeveredjünk.

- Ezt a szakma egy része látványosan másképp ítéli meg. Kilenc rendező az Alap felállása idején nyilatkozatot tett közzé tiltakozásul, és Tarr Béla azóta is azt mondja - most már a Filmművész Szövetség elnökeként -, nem tartja legitimnek a Filmalapot. Szerinte csak a politikai legitimációja van meg.

- Szerintem ezek a vádak nem jogosak. Mi tesz legitimmé valamit? Emlékezni kellene rá, hogy mi volt itt másfél évvel ezelőtt. A filmszakmának csak adóssága volt, több mint száz producer háza, személyes vagyona forgott veszélyben, nem volt pénz forgatni. Andy Vajna elérte, hogy idén annyi pénz áll rendelkezésre egész estés filmek készítésére, amennyi soha azelőtt: 5,5 milliárd forint. A finanszírozás kiszámítható, hiszen a 6-os lottó játékadójának 80 százaléka képezi a Filmalap költségvetését. Szintén óriási eredmény, hogy Andy Vajna közbenjárására a kormány pénzt áldozott az MMKA adósságának konszolidációjára, lealkudta a bankoknál felhalmozódott tartozást, és azon van, hogy megmentse a producereket. Annyit tett a magyar filmszakmáért másfél év alatt, amennyit senki más. Szerintem ha ez nem legitimizál valakit, akkor semmi. És ha az egyszemélyi döntés kerül szóba, nem tudok mást mondani: ez nem igaz. Én ott vagyok a döntéseknél, soha nem mondta azt, hogy valamelyik forgatókönyvnek kapnia kell támogatást. A Filmalap létrehozott egy bizottságot, ami komoly szakemberekből áll, és itt senkinek nincs megmondva, hogy mire szavazzon. Meg kell nézni a döntéseinket! Nem hiszem, hogy úgy tűnhet, hollywoodi filmeket akarunk rendelni. Kicsivel több szerzői film részesült támogatásban, mint ahány műfaji film.

- Azt is állandóan rebesgetik, hogy megint lesznek kurzusfilmek.

- Én ilyet nem hallottam, hozzám nem érkezett ilyen ukáz. Akkor lehetne ilyen vádakat megfogalmazni, ha sorra kezdenének kijönni azok a filmek, amelyek mögött politikai szándék látszik. A Filmalap által támogatott filmek gyártása azonban még csak idén kezdődik el.

- Ezek a filmek nem tudnak sorra jönni, mert olyan nagy költségvetésűek, hogy csak kevés tud belőlük készülni, ez a lényegük. Hogy nem 150 milliós támogatást kapnak, hanem milliárdosat, mint a Hídember vagy a Sorstalanság.

- Szerintem önmagában az, hogy valaki egy Nobel-díjas magyar regényből filmet akar csinálni, nem ördögtől való gondolat. Lehet az államnak fontos, hogy külföldre is azt kommunikálja: ez a kultúránk része, szeretnénk megmutatni a világnak. Ezzel szerintem nincs probléma. Azzal lehet probléma, ha a szándék mögött nincs egy érvényes film. De mondom: a Filmalapnál eddig ilyesmiről nem esett szó.

- Eredetileg a Filmalap dokumentumfilmet és animációt is támogatna. Ilyen műfajú film azonban egyelőre nem kapott pénzt.

- Igen, mert hozzánk csak azok a dokumentumfilmtervek tartoznak, amelyeket moziforgalmazásra szánnak, ilyenből viszont kevés van, és azoknál eddig úgy éreztük, inkább a televízióba valók. Ezek az alkotók pályázhatnak a NMHH-nál (Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság) televíziós dokumentumfilm kategóriában. Animációs filmből szintén csak olyan érkezett, amelyet inkább televíziós produkciónak látunk: a Bogyó és Babóca sorozat, 13 darab 5 perces epizód.

- Szó volt arról, hogy nemcsak forgatókönyv-fejlesztési és gyártási, hanem forgalmazási támogatást is nyújt majd a Filmalap. Eddig ennek nincs nyoma. Sas Tamás S. O. S. Love! című filmje sem kapott támogatást azzzal az indokkal, hogy már bemutatták, pedig még ilyenkor is pénzbe kerül egy film.

- Hamarosan kiírjuk a marketingtámogatási pályázatot filmelőállítók számára. Ezt valóban kiemelten fontosnak tartja a Filmalap, mert kitűnő filmek is eltűnhetnek, ha nem kapnak elég reklámot - lásd A vizsgá-t, ami nagyon jó film volt, és méltatlanul kevesen látták. Sas Tamás pedig nem forgalmazásra, hanem gyártásra pályázott. Úgy gondoltuk, igazságtalan lenne mindazokkal szemben, akiknek akkor adunk támogatást, ha tökélyre fejlesztették a forgatókönyvüket, ha akkor is adnánk valakinek, ha ezt a szemléletet már nem tudjuk érvényesíteni. Erre a filmre már semmilyen szinten nem tudunk hatással lenni, hiszen elkészült, ezért nem támogattuk. És ezentúl sem támogatunk a gyártási pályázaton kész filmeket, mert nem lenne igazságos.

- Mit gondolsz, hogyan lesz újra nézője a magyar filmnek?

- Az egyik része a marketing, mert igenis pénzkérdés, hogy tudnak-e az emberek a filmről. Van-e óriásplakátja, megjelenik-e a lapokban, látni-e az előzetest. A másik része a minőség. Azért nem tartom igazságosnak a szerzői film/műfaji film besorolást, mert valójában nem ezen múlik a dolog. Bármilyen filmkészítés lehet érvényes. Az a felelősségünk, hogy félkész, átgondolatlan és igénytelen mozi ne kerüljön a közönség elé. Mert ez veszi el a kedvét az embereknek. Azt gondolják utána, hogy a befogadó nem elég fontos a filmkészítő számára. És ez a közönségfilmesre éppúgy lehet érvényes, mint a szerzői filmesre. Az ostoba és igénytelen film ugyanannyira felháborító, mint az olyan, amelyik csak a saját rendszerében tud gondolkodni, és semmilyen szinten nem vonja be a nézőt. Senki a világon nem tudja garantálni, hogy egy film jó lesz, mert ez nagyon sok tényezőn múlik. De azon lehet változtatni, hogy igényesek legyenek a filmek, és mindent megtegyünk, hogy nemzetközi fesztiválokon és moziban is sikert arassanak. Nekünk ez a feladatunk.