Nem a gólya hozza

Vannak azok a terheses filmek, ahol a hányás csak dramaturgiai fordulat annak jelzésére, hogy a mit sem sejtő főhősnő gyereket vár, és ahol a leendő szülők rózsaszín bababoltban készítik lelküket a változásokra. A magyar mozikban március 8-tól vetített A legszebb dolog nem ilyen film. Messziről kerüli a kliséket, és nem akar sem vicceskedő családi mozi, sem megrázó sorsdráma lenni. Egyszerűen csak arra vállalkozik, hogy bemutassa, egy gyerek születése hogyan hat egy pár életére. És közben, mintegy mellesleg, tényleg vicces is sokszor, de legfőképpen emberi, szerethető és - igazi.

A legjobb jelenet az első. Tökéletes felütésként mindent elárul a film különös humoráról. Egy nő hatalmas strandlabda-hassal próbál kimászni az ágyból. Vergődik, mint a hátára fordított teknősbéka, majd végre felül, megvan, sikerült. "Így kezdődött." Már nagyon vártuk Rémi Bezancon következő filmjét, miután az előzőtől, a 2010-es Titanicon bemutatott Hátralévő életed első napjá-tól (kritikánk) is odavoltunk.

A legszebb dolog | Louise Bourgoin

A fiatal francia rendező ugyanis mestere annak, hogy kell a hétköznapi banalitást regénnyé emelni. Ez a specialitása: valószerűen és élettől vibrálóan mesél emberi súrlódásokról, az étkezőasztalnál elsütött poénokról, mindennapi szerencsétlenkedéseinkről. Ez a frissesség és humor filmjeinek legnagyobb ütőkártyája. Ez A legszebb dolog-ra is igaz. Csak a téma más egy kicsit, mint múltkor - bár ugyanúgy egy család mikrovilágában maradunk. Míg az előző film, a Hátralévő életed első napja egy öttagú családról szólt, kamasz és felnőtt gyerekekkel, A legszebb dolog három ember családdá válását mutatja be.

A sztoriban nincsenek különösebb csavarok. Senki sem megesett leányanya, nem halljuk a csecsemő szarkasztikus gondolatait, a terhesség nem egy bizarr egyéjszakás kaland eredménye. Két fiatal egyszerűen csak megismerkedik a videotékában, együtt élnek, szeretik egymást, majd eszükbe jut, hogy jó lenne egy gyerek.

A legszebb dolog | Louise Bourgoin és Pio Marmai

A film a női nézőpontot mutatja meg közelebbről. Barbara nem a rózsaszín vattacukros anyatípus, hanem inkább a lázadó fajta, akinek nem természetes, hogy valakivel osztoznia kell a testén, és hogy nem folytathatja az életét Wittgenstein filozófiájának kutatásával úgy, ahogy eddig. Szeretné megőrizni személyiségének eddigi határait, és nem olvad fel szolgaian - vagy legalábbis magától értetődően - az anyaszerepben. Szülésfelkészítőre például nem jár, mert utálja, hogy kutyaként kéne fújtatnia, később a billentyűzet kopácsolásával nyugtatná a nyöszörgő babát, mert szeretne dolgozni. Amikor nem bírja cérnával, elmegy lerészegedni.

A legszebb dolog nyilván azoknak lesz érdekes, akiknek az elmúlt 10-20 évben gyerekük született, vagy a következő 1-2 évben szeretnének egyet. Rengeteg téma - adott esetben poénforrás - lehet ismerős a gyerekeseknek, a várandós nők legendás szexuális étvágyától kezdve egészen a cumisüveg-hívők és az együttalvós-szoptatós szekta összecsapásáig. A film ennek ellenére nem egy kismamakönyv mozgóképes illusztrációja. A fő kérdés ugyanis az, hogyan alakul ki egy család, és hogyan él meg egy nő, és hogyan egy férfi egy ilyen kalandot.

A legszebb dolog szórakoztatóan, de nem sekélyesen beszél erről. Sőt, a filmbeli Barbara egy csomó olyan gondolatot megfogalmaz, ami valószínűleg sokakban felmerült, ha nem is tudatosodott. Például hogy a nőiség visszaszerzése azért is olyan nehéz szülés után, mert addigra már annyian viszonyultak a testedhez nem szexuálisan - orvos, szülésznő, baba, férj -, hogy nehéz felidézni, milyen volt azelőtt. Vagy a páni félelem az első egyedül otthon töltött naptól, vagy annak felismerése, hogy nem ismersz olyan párt, akiknek gyerekük van, és még szerelmesek egymásba. A legszebb dolog őszinte, egyenes film, pont annyi humorral és szentimentalizmussal, ami az életben is megtalálható.

A legszebb dolog | Pio Marmai és Louise Bourgoin

A legmegdöbbentőbb azonban a filmmel kapcsolatban az, hogy egy férfi rendezte, és egy gyermektelen nő játssza benne a főszerepet. Oké, Rémi Bezancon egy Eliette Abecassis nevű francia írónő 2005-ös regénye (Un heureux événement) alapján dolgozott. De az már valóban meghökkentő teljesítmény, hogy valaki ennyire pontosan utánozza a terhes nők ágybeli tehetetlen hátonkúszását!