A fehér férfi tomboló fájdalma

A Warrior - A végső menet egy gondosan felépített, érzelmes sportdráma, amelyben egy új és látványos küzdősport, az MMA (kevert harcművészetek) szolgáltatja a díszletet egy tragédiákkal sújtott, szétszabdalt család történetéhez. A műfaj Rocky óta közismert és gyakran felhasznált paneljeinek szinte mindegyikét ellövi a film, de még így is izgalmas, csodálatos és felemelő.

Gavin O'Connor előző két filmjének (Csoda a jégen, Zsaruk becsülete) két fontos témáját, a sportot és a jellegzetesen ír családcentrikusságot házasította össze legújabb rendezésében. Ugyanakkor a Warrior ambiciózusabb és jobban sikerült alkotás, mint amazok. O'Connor tud izgalmasan sportmeccseket filmre vinni, ezt már a jégkorongos moziban láttuk.

Most többre vállalkozik: ahogy a Zsaruk becsületé-ben, itt is egy család tagjaira koncentrál, akiknek egyetlen esélye életük rendbehozatalára, ha harcba szállnak a ringben. A rendőrfilmtől eltérően azonban itt nincs elrontva a végkifejlet. A Zsaruk becsületé-ben, amikor Edward Norton és Colin Farrell felgyűri az ingujját, és egymásnak esnek egy sörözőben, az egész film szétesik. A küzdelem inkább mulatságosnak tűnik, mint drámainak.

A Warrior-ban nincsenek ilyen hamis pillanatok. A több mint kétórás játékidőt kihasználják, az érzelmi ív gondosan és hibátlanul van felépítve. Akár még tévéfilmes tempónak is tűnhet, ahogy a film ráérősen bemutatja a két testvért, Tommyt (Tom Hardy), aki Irakban szolgált, és most valami titokzatos okból kifolyólag ismét elkezd edzeni, illetve Brendant (Joel Edgerton), aki egy álmos kertvárosban él családjával, és fizikatanárként próbálja összeszedni a lakáshitel kifizetésére a pénzt. És ott van az apa, aki már évek óta nem nyúlt az üveghez, de a múltban az ő alkoholizmusa és agresszív természete miatt ment szét a család. Miatta nem látta egymást a két testvér tizenéves koruk óta. A sebek mélyek: ha egyszer még családként akarnak funkcionálni, sok mindent meg kell bocsátaniuk egymásnak.

A hosszúra nyújtott bevezetés kifizetődik. Amikor a két teljesen más habitusú testvér a szorítóba lép, már mindent tudunk róluk. Ismerjük tragikus élettörténetüket, céljaikat, démonjaikat, emiatt hatalmas súlyuk is van az egyébként nyilván profin megrendezett, látványos harcoknak. Tommy néma szörnyetegként pusztít, míg Brendan, az esélytelennek kikiáltott tanár nagy szenvedések árán, kitartása, óriási szíve és technikai felkészültsége miatt marad versenyben.

Warrior | Joel Edgerton (bal szélen)

Az, hogy egyszerre két embernek is lehet teljes szívvel szurkolni, csak tovább fokozza az izgalmakat, hiszen a viadalt csak egy ember nyerheti meg. A családi viszály vagy a versenyre való felkészülés kliséi után leginkább ez az, ami új és meglepő a Warrior-ban. Hiába kiszámítható egy pontig a történet, addigra már annyira kötődtem a szereplőkhöz, hogy nem az számított, hogy ez vagy az a jelenet, fordulat elcsépelt-e vagy sem.

Aztán az utolsó, mindent eldöntő küzdelemnél egy új, majdhogynem ismeretlen terepre téved a film. Ahhoz, hogy ekkora érzelmi satuba szorítsa a nézőt a film, természetesen kellettek a színészek is. A természetesnek ható, gördülékeny dialógusok mellett Nick Nolte, Joel Edgerton és Tom Hardy átlényegült alakítása töltötte meg élettel a sportfilm paneljeit. Nolte, ahogy Mickey Rourke is A pankrátor-ban, saját személyes kudarcaiból merített az apa szerepének megformálásánál.

Joel Edgerton az Animal Kingdom után most egy visszafogottabb karaktert játszott el, ugyanolyan emlékezetes módon. Ő az a testvér, aki egyszerre kertvárosi fizikatanár és harcos, akitől félni kell. Nehéz ezt a kettősséget hihetően megmutatni, de neki sikerült. Aki látta a Bronson-t, az tudja, hogy Tom Hardy mekkora erővel képes megjeleníteni az emberből kitörő állatot. Itt is hasonlóan zavarba ejtő alakítást láthattunk tőle, azzal a különbséggel, hogy a Warrior-béli karaktere képes kontrollálni és egy pozitív cél szolgálatába állítani a benne szunnyadó agresszivitást.

Warrior | Tom Hardy és Nick Nolte

És még a zene is hibátlan. Egy The National-dallal indul és végződik a film. Összeillenek, mert a Warrior és a zenekar is a felkapaszkodott munkásosztály alkoholba mártott kínjait énekli meg, öntetszelgés nélkül, halkan kezdve, ráérősen építkezve, hogy aztán néha, pár másodpercre elengedve magát, kiordíthassa magából a szenvedést. Izgalmas, csodálatos, felemelő film. De ezt már mondtam.