Robert Pattinson szextől bűzlik

David Cronenberg cannes-i versenyben debütáló Cosmopolisa üres, érdektelen, ráadásul saját magát irtó fontosnak képzelő film. Az egyetlen, aki jól jár vele, Robert Pattinson.

Valószínűleg túl hamar ítélek, de amikor péntek reggel a cannes-i sajtóvetítésen a Cosmopolis elején feltűnt a vásznon a Zbigniew Herbert Jelentés az ostromlott városból című verséből származó idézet - "és a patkány lett a valuta" -, rögtön sejtettem, hogy ez a film nem fogja beváltani a hozzá fűzött elvárásaimat. És így is lett. A Don DeLillo 2003-as regényén alapuló David Cronenberg-film nemcsak rossz, hanem kifejezetten bosszantó is, mert minden kockájából süt, hogy iszonyú fontosnak és mélynek képzeli magát, miközben felszínes, unalmas és üres.

Forrás: AFP

Robert Pattinson és David Cronenberg a cannes-i sajtótájékoztató előtt

A Colin Farrell kiesése miatt Robert Pattinson főszereplésével készült film egy antipatikus yuppi egy New York-i napját mutatja be. Az Eric Packer nevű főhős ideje javarészét egy hiperszuper, mindenféle monitorokkal felszerelt és ultrabiztonságossá tett limuzinban tölti, itt fogadja szexpartnereit, és itt folytatja le különböző figurákkal irritáló beszélgetéseit, amik abban a színben tetszelegnek, hogy izgalmasan szürreálisak, sőt filozofikus kérdéseket pendítenek meg, valójában azonban nevetségesen banálisak és érdektelenek.

Az iszonyatosan gazdag Packernek nincs jó napja: éppen százmilliószám veszíti el a vagyonát a tőzsdén, ráadásul egy ismeretlen figura ismeretlen okból az életére tör. Még szerencse, hogy szemmel láthatóan a két probléma egyike sem zaklatja fel túlságosan a lelkivilágát, inkább azzal van elfoglalva, hogy Juliette Binoche-sal henteregjen a limuzinban, flörtöljön a tanácsadójával (Emily Hampshire), miközben egy füst alatt prosztatavizsgálaton is átesik, és olyan kérdéseket vitasson meg Samantha Mortonnal, hogy "mit jelent pénzt költeni?".

Forrás: AFP

Juliette Binoche a Cosmopolis-ban

Nyilvánvalóan az Amerikai pszicho Patrick Batemanjének egy közeli rokonát látjuk, akinek annyi a pénze, hogy bármit megtehet, és ezért igazából nincs kedve már megtenni semmit. A kiüresedett lét ugyanaz, óriási különbség viszont a Cosmopolis és az Amerikai pszicho közt az irónia, illetve annak hiánya. Bateman saját maga karikatúrája, Packer viszont csak egy héj, egy kidolgozatlan, száraz figura, aki a kapitalizmus borzalmát hivatott szimbolizálni, de közben nem válik se hús-vér emberré, se legalább szórakoztatóvá.

Néha kiszáll az autóból, hogy elköltsön egy étkezést a szintén ocsmánygazdag feleségével (a szerepe szerint is hideg, de teljesen érdektelen, kirakati babához hasonló Sarah Gadon), és közben folytatódjanak az olyan képtelen párbeszédek, mint hogy "anyám azt hiszi, vízben oldódom". Amikor a felesége megjegyzi, hogy érzi Packeren a szex szagát, akár egy valós pillanat is megszülethetne köztük, de nem, folytatódik a beszélgetés olyan mesterkélten, ahogy indult. Értjük, hogy ezek az emberek teljesen elveszítették a kapcsolatukat a valósággal, értjük, hogy erről a csúnya, rossz nyugati világ tehet, de a kapitalizmus fikázása önmagában még nem film.

Forrás: AFP

Robert Pattinson és Sarah Gadon a Cosmopolis-ban

Cronenberg semmiféle feszültséget nem teremt, amivel lekötné a figyelmünket vagy bevonna a történetbe, sőt, direkt ez ellen dolgozik, a jelenetek többségében például felülről fényképezi az arcokat, világosan jelezve, hogy csak úgy lenézünk rájuk, nem pedig velük vagyunk. A szex és az erőszak lenne az utolsó esély, hogy némi életet leheljen a filmbe, de mindkettő tét nélküli. Binoche vonaglása komikus, ahogy az a pillanat is, amikor Packer érthetetlen okból megöl valakit, illetve kicsit később átlövi a saját kézfejét. Ha átmenne a film totál groteszkbe, az is működne, de nem, minden marad távoli és érdektelen, még akkor is, amikor Packer végre szemtől szemben áll azzal, aki meg akarja ölni (Paul Giamatti).

Az egyetlen pozitív dolog, amit el lehet mondani a filmről, hogy Robert Pattinson megtalálta benne a helyét. Nem átütő, nem emlékezetes, de képes hozni azt az elidegenedettséget, amit a figura megkíván. Biztos vagyok benne, hogy ez a film megnyit számára egy csomó kaput, és az Alkonyat vámpírskatulyáját hátrahagyva kap majd komoly felkéréseket. Legalább neki megérte, ez is valami.

Forrás: AFP

Sarah Gadon, Robert Pattinson és Emily Hampshire Cannes-ban

Maga Pattinson Cannes-ban humorizálva, de sokatmondóan úgy nyilatkozott, hogy "nem vagyok valami jó ennek a filmnek a népszerűsítésében, mert nem tudom, ki ez a csávó, és nem értem, miről szól a film". Hozzátette, hogy szerinte - sokak értelmezésével szemben - nem antipatikus a figura, akit játszik. Cronenberg erre elmondta, hogy sok színész nem lett volna hajlandó eljátszani ezt az ellenszenves férfit, mert féltek volna, hogy azonosítják őket a szereppel, de "ahogy Robert mondta, neki nem tűnt fel, hogy nem szimpatikus a figurája, úgyhogy nem bátor volt, hogy elvállalta, csak ostoba". Pattinson erre bölcsen és őszintén kijelentette, hogy bármit elvállalt volna, amit Cronenberg rendez.