A franciáknak mindent szabad

A szerelem három évig tart egy szokatlan és szertelen romantikus komédia, párizsi gyepen legelésző nyuszicsoporttal, Woody Allenre hajazó kamerába monologizálással, és kommunista kínai táncdalpartival. A bolond ötletek kontrollálatlan áradása azonban elmossa a vékonyka sztorit, és az önsajnálatban dagonyázó, nem túl szimpatikus főhős is kevés ahhoz, hogy összetartsa a filmet. Viszont végleg bebizonyosodik, hogy a gyönyörű Louise Bourgoin (Adele és a múmiák rejtélye, A legszebb dolog) tetőtől talpig tökéletes.

Frédéric Beigbeder elsőfilmes rendező igazán hálás lehet a mókás időjósból lett szuperbájos, vagány színésznőnek, amiért puszta jelenlétével ellensúlyozza a történetvezetés és a karakterformálás hiányosságait. Louise Bourgoin nevető szemei és kedves mosolya még a sokszor inkább vicceskedő, mint vicces filmet is megbocsájthatóvá cukisítja. Alice egy érzékeny, jó fej, talpraesett és kicsit bolond divatfotós lány, aki érthetetlen okokból beleszeret Marcba (Gaspard Proust), az egyik szereplő által találóan, nagyképű zsúrfiúnak titulált irodalomkritikus-partitudósító főhősbe. Ennyire menő munkával ennyire nem menő figurát egyébként ritkán látni filmben.

Forrás: Vertigo Média Kft.

A szerelem három évig tart | Gaspard Proust és Louise Bourgoin

A nyomorából is hasznot húzó, élvezettel picsogó felszínes főhős korábban befuccsolt házasságából azt a következtetést vonta le, hogy minden szerelem három évig tart. Majd - mivel nem olvasott női lapokat - azt hiszi, hogy ennek az elméletnek ő a megalkotója, és rögtön rittyent is köré egy bulvárkönyvet. Ez a váratlanul bestsellerré váló mű, a hozzá tartozó hitrendszerrel jelenti a szerelmesek boldogságát próbára tevő béna és mondvacsinált bonyodalmat.

Persze önmagában a történet egyszerűségével nem lenne semmi probléma. Nem kell ahhoz korszakalkotó alapanyag, hogy egy könnyed, romantikus limonádé működőképes legyen. A saját regényét adaptáló Beigbeder azonban csak mintegy mellékesen foglalkozik a cselekménnyel, és csak addig érdekli a sztori, amíg köré tudja biggyeszteni a sokszor össze sem függő, egyébként önmagukban esetenként eredeti és vicces kis epizódokat. A témába vágó tévéműsorrészletek, a hónapok, esetleg évek történéseit egy klipbe sűrítő epizódok, a képre írt szövegek, a fejezetekre tagolás, mind formailag játékos megoldások, de olyan gyorsasággal és akkora mennyiségben követik egymást, hogy teljesen szétszabdalják a filmet.

Forrás: Vertigo Média Kft.

A szerelem három évig tart | Louise Bourgoin és Gaspard Proust

A zavaróan sok logikátlanság pedig hitelteleníti az egész történetet. A legalapvetőbb probléma Alice vonzódása Marchoz, akit az életben eredetinek és szokatlannak talál, miközben az általa írt könyv alapján egy szexista, a vágyat a szerelemmel összekeverő, pesszimista bunkónak nevezi. Miután pedig az egész film is egy ilyen alaknak ábrázolja a férfit, nehéz elhinnünk, hogy valahol mélyen létezik az a Marc is, akit megszerethet ez a hibátlannak tűnő nő. Marad a magyarázat, miszerint Marc egyszerűen csak másképp hülye, mint Alice egyébként szintén ellenszenves férje.

Miután az egész történetet Marc nézőpontjából látjuk, aki rendszeresen meg is osztja gondolatait a nézőkkel rövid kis monológjaiban, az ő személye lehetne az érdeklődést fenntartó tényező, ha már a cselekmény nem tartogat izgalmakat. De mit kezdjünk egy olyan főhőssel, aki ha nincs mellette egy szép és okos nő, akkor kivétel nélkül mindig tenyérbemászóan idegesítő? Akinek, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, folyton pörög egy bombanő az ölében, és aki saját csalódottságát és depresszióját arra használja, hogy a barátai boldogságát is elcsessze.

Forrás: Vertigo Média Kft.

A szerelem három évig tart | Gaspard Proust és Louise Bourgoin

A rendező magának kereste a bajt, amikor a kamerába elmondott monológokkal, de főleg egy emlékezetes, száguldozva vezetős jelenettel megidézte Woody Allent és az Annie Hall-t. Abban nincsen semmi vicces, hogy a férfit kis bogárhátújában a városon ámokfutásszerűen átfuvarozó, annak halálfélelmén jót mulató nő a parkolás után itt nem a járdán téblábol, kezében a teniszütővel, zavarában vihorászva, hanem szimultán hányással örvendezteti meg gyenge gyomrú leendő pasiját. A monológok alapján pedig nem egy önironikus, humoros fickót látunk, hanem egy műveltségével felvágó, metaforákban nyarvogó, önsajnáló figurát.

Van abban valami felszabadító, életigenlő és irigylésre méltó, ahogy a francia filmesek megengedik maguknak a majdnem egyforma, franciásan bájos, felszínes és a fényre kijutva szinte azonnal törlődő filmeket. Hangulatilag A szerelem három évig tart is ebbe a sorba illeszkedne a maga eredetinek szánt módján, ha alapvető hiányosságai nem tennék kevéssé élvezhetővé. Annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy nem ez lesz az egyetlen francia romantikus vígjáték, amelyet Louise Bourgoin kisugárzása ment meg a teljes érdektelenségtől.