Scarlett Johansson hihetetlenül okos lány

A legnagyobb sztárok, a leghíresebb rendezők, a leghatalmasabb producerek bízták rá az életüket, nemegyszer pár perc ismeretség után. Olyan személyisége van, amit nem lehet nem szeretni, és ő is csak a jót látja mindenkiben. Szerinte Winona Ryder egy bűbájos teremtés, Ralph Fiennesnak isteni a humora, Angelina Jolie pedig az egyik legjobb ember a világon. Mióta felhagyott azzal, hogy személyi asszisztens legyen, a filmezés egyik legnehezebb szakmáját választotta: naplóvezetőként dolgozik hollywoodi filmekben. Tabányi Carment Skype-on értük utol legújabb filmje forgatása közben.

- Egy amerikai filmforgatáson tényleg minden nap végén megtapsolja magát a stáb, ahogy a filmekben?

- Nem, minden nap végén nincs taps, ilyenkor csak megköszöni a munkát a rendező és az első asszisztens. Taps akkor van, amikor egy színész befejezte a munkáját egy filmben. Ilyenkor meg is ölelgetjük, és elbúcsúzunk tőle. Itt, az Admissions forgatásán - amin most dolgozom -, tegnap épp elbúcsúztattunk egy színészt, pedig még csak a harmadik forgatási napunk volt. A film főszereplői - Vera Farmiga és Andy Garcia - még sokáig velünk dolgoznak.

- Láttam az IMDb-n, hogy rengeteget dolgozol. Hogy kapod a felkéréseket?

- Most már igen gyakran kapok ajánlatokat, de ez egy hosszú folyamat eredménye. Tizenhat éve élek itt, és nem naplóvezetőként kezdtem.

- Hanem úgy tudom, hogy a magyar HBO-nál voltál komoly beosztásban.

- Igen, 21 évvel ezelőtt az HBO magyar irodájában kezdtem, amikor még csak 13 főből állt a cég. Eleinte recepciós voltam, majd titkárnő, filmfordító és PR-menedzser lettem. Aztán összetörték a szívemet, és nagy szerelmi bánatomban úgy döntöttem, hogy visszamegyek Amerikába. Előtte ugyanis már töltöttem kint egy évet bébiszitterként - épp azt az évet, amikor Magyarországon lezajlott a rendszerváltozás. Amikor hat év után visszatértem, hónapokig azzal töltöttem az időt, hogy kitaláljam, hogyan tudnék kint maradni, amikor egy régi kollégám az HBO-tól áthívott Los Angelesbe. Ott megismertem a későbbi férjem, és elég hamar összeházasodtunk, hogy ne legyen probléma a kinn tartózkodásommal és a munkavállalással. Lassan 16 éve vagyunk házasok.

- Ő is a filmszakmában dolgozik?

- Igen, díszletfestő, akinek az a specialitása, hogy díszleteket és tárgyakat öregít. De nem rajta keresztül kerültem a filmezésbe. Előbb megint bébiszitter lettem Spielberg producertársánál. A nevét nem árulhatom el a titoktartási szerződés miatt.

Tabányi Carmen és Peter Falk az American Cowslip című film forgatásán 2009-ben

- Hogy kerültél hozzá?

- Egy Los Angeles-i, tengerparti buliban találkoztam egy régi ismerőssel, egy amerikai vágóval. Ő bemutatott valakinek, és jól elbeszélgettünk. Nem tudtam róla, hogy Spielberg asszisztense. Ez a lány aztán beajánlott Spielberg producerének, mert tudta, hogy bébiszittert keres, és bár tudtam, hogy nem ezt akarom hosszú távon csinálni, azért elvállaltam. Hét hónap után aztán kiszálltam, mert lehetetlenné vált a helyzet. A producernő kislánya ugyanis kezdte azt hinni, hogy én vagyok az anyukája, nyilván, mert nagyságrendekkel több időt töltöttem vele, mint ő.

- Az azért nagy flash lehetett, amikor először pillantottál be egy ilyen felfoghatatlanul gazdag ember életébe.

- Igen, ez tényleg az abszolút ötcsillagos kategória. Csak az otthonában öttagú bentlakó személyzete volt: két takarítónő, egy házmenedzser és egy éjszakai meg egy nappali bébiszitter - az voltam én. De volt két személyi asszisztense is. Tény, hogy az ilyen színvonalon élő embereknek nem sok közük van a mi realitásunkhoz. Pár hónappal az után, hogy odakerültem, kaptam három hét fizetett szabadságot karácsony idején. Ők pedig elutaztak a hétvégi házukba, Coloradóba. De pár nap múlva felhívott a producernő, hogy megduplázza a fizetésemet, csak menjek oda a gyerekre vigyázni, mert még síelni sem tud elmenni mellőle. Egyébként nagyon jó fej nő volt, csak hát producer, aki napi húsz órát dolgozik, és a gyerekre így nem igazán jut ideje. Elvállaltam, és azt gondoltam, vesznek nekem egy repülőjegyet, amivel másnap elutazom. Ehelyett a producernő megkérdezte tőlem, mennyi idő, mire elkészülök. Mondtam, hogy kábé egy óra. Jó, akkor addigra ott lesz értem egy sofőr. Beültem a fekete Lincolnba, és ahelyett, hogy a három Los Angeles-i reptér valamelyikére vitt volna, egy negyedikre vitt, ahol magánrepülők sorakoztak. Tisztára a Micsoda nő-ben éreztem magam. Beszálltam az egyikbe, hátrafordult a pilóta, és azt kérdezte: "Miss Tabányi, indulhatunk?" Eszméletlen volt! A producernő kibérelt egy repülőt azért, hogy azonnal le tudjam váltani a gyerek mellett.

- Ebből lett eleged hét hónap után?

- Igen, a már említett a kényelmetlen helyzet miatt, és mert felhívott a régi HBO-s barátnőm, hogy van egy állása számomra egy mozicsatornánál. Újra együtt dolgoztunk, ő lett a főnököm. De egy nap megkeresett engem a cég vezetése, és a barátnőm háta mögött felajánlották nekem az állását. Én meg természetesen elmondtam neki, és még aznap felmondtunk mind a ketten. Este elmentünk megvigasztalni magunkat egy salsaklubba. Itt már 16 évvel ezelőtt sem lehetett a szórakozóhelyeken cigarettázni, úgyhogy kimentem az épület elé elszívni egy szálat. Egyszer csak megállt mellettem egy csodálatosan szép, idősebb hölgy, és elkezdte mondani, hogy milyen ártalmas a cigaretta az egészségemre. Én meg azt feleltem mosolyogva: tudom, de nekem nagyon jólesik elszívni néha egy-egy szálat. Elkezdtünk beszélgetni, és öt perc múlva felajánlotta, hogy legyek a második asszisztense, mert ő rendező, most elkezdett forgatni egy filmet, és épp szüksége lenne még egy emberre. Ez péntek este történt, és hétfőn már a Columbia filmstúdióban ültem egy interjún, majd azon nyomban fel is vettek a munkára. A hölgy neve Randa Haines, és ez a Mindenem a tánc című film volt - az első filmem Amerikában.

A Mindenem a tánc előzetese

- Szóval másodasszisztens lettél.

- Nem, ez nem ugyanaz a munka, mint a rendezőasszisztensé vagy a másodasszisztensé - az egy nagyon komoly, szakszervezeti munka, ők azok, akik az egész stábot irányítják, terelik. Én személyi asszisztens lettem, de abból is lehet több. Ez abból áll, hogy az illető személyes ügyeit intézem, amire neki nincs ideje, mert annyira elfoglalt. Olyasmi, mintha komorna lennék, vagy nyugodtan mondhatjuk, hogy csicskás. Én veszem fel a telefonjait, hozom el a tisztítóból a ruháit, intézem a bevásárlásokat, foglalom a repülőjegyet, vagy rendelem oda a magánrepülőt, stb. Minden beletartozik. Később több színész és producer személyi asszisztense is voltam.

- Tényleg szükségük van akár több emberre is, akik teljes állásban miattuk rohangálnak?

- Persze, minél több dolgot kontrollálnak, annál kevesebb idejük jut a saját életükre. Egyáltalán nem irigylem őket. Magánéletük szinte egyáltalán nincs, viszont minden percük szigorúan be van osztva.

- Én a személyi asszisztenst sem irigylem. Egyszer én is kipróbáltam, és rá kellett jönnöm, milyen iszonyú nehéz mindig valakinek a nyomában lenni anélkül, hogy zavarnád, de ott lenni azonnal, amikor intézni kell valamit, és minden helyzetet frappánsan megoldani.

- Egyetértek, baromi nehéz. Átlátszónak kell lenni, de amikor kell valami, azonnal kell. Én rengeteg ember mellett dolgoztam így, de mindenkinek másra volt szüksége, mást várt el tőlem. Dolgoztam olyan rendezővel, akit annyira beszippantott a munkája, hogy egész nap elfelejtett enni, és mást se csináltam, mint kullogtam mögötte, és tukmáltam rá a gyümölcsöt, a szendvicset, amit tudtam. Néha lesöpörte a kezemet, néha elvett belőle valamit. Gyakorlatilag a vércukráért voltam felelős. Volt, aki másra sem használt, mint hogy elkísérgettem ruhákat vásárolni, majd másnap visszavitette a szerzemények felét. De olyan is előfordult, hogy valaki felhívott éjjel kettőkor, hogy nem találja a gyógyszerét, menjek el az éjszakai patikába. Lerohantam pizsamában, autóba vágtam magam, elindultam, majd amikor már kiváltottam a gyógyszert, megcsörrent a telefonom, hogy "Ja, megtaláltam! Semmi gond." Persze azt, hogy kivel történt, nem mesélhetem el, mert minden ilyen állás kezdetén alá kell írni egy titoktartási szerződést. Ez szerintem természetes is, amikor egy-egy bizalmas információval tönkre lehet tenni valakinek a karrierjét. Éppen ezért ezeket az állásokat csak úgy lehet megkapni, hogy az ember előtte keresztülmegy egy kemény szűrőn. Amikor Spielberg producerénél lettem bébiszitter, előtte le kellett ülnöm interjúra egy magándetektívvel, aki végigkérdezte az egész életemet, mint egy pszichológus. Viszont ha az ember egyszer bekerül ebbe a körbe, és tudják róla, hogy megbízható, akkor már kézről kézre adják.

- Egyetlen nevet sem említhetsz?

- De, például Winona Ryderét igen, mert abban a szerződésben nem volt benne, hogy soha nem beszélhetek arról, hogy neki dolgoztam. Ő épp két film között volt akkor, és ha egy sztár nem dolgozik, akkor a szerződés is más, mert nem tudsz kifecsegni dolgokat a munkájáról. Nem sokkal a híres lopási esete után kerültem hozzá.

- Akkor a legrosszabb állapotban lehetett.

- Nem, egy bűbájos teremtés, akinek őrült humora van. A lopást sem azért követte el, mert kleptomániás, hanem mert akkoriban rászokott a fájdalomcsillapító gyógyszerekre, és azok egy kicsit kibillentették a realitásból. Egyik nap elmentem vele Los Angelesben vásárolni, ahol egymás mellett sorakoznak a nagy bevásárlóközpontok. Amikor elhaladtunk a Saks Fifth Avenue mellett - ahol az incidens történt -, odafordult hozzám, és azt mondta: "Na, ide többet nem megyek!" Annyira jót nevettünk. Nagyon helyes és kedves volt, de én akkor már tudtam, hogy ebből a 24 órás szolgálatból ki akarok szállni.

Winona Ryder a bíróságon a bolti lopási ügye miatt

- És ha jól értem, akkor hiába dolgoztál filmesek mellett, a filmezésből nem sokat láthattál.

- Nem feltétlenül. Ha egy producer mellett dolgoztam, abból azért nagyon sokat lehetett tanulni. Szerintem ez nagyon jó iskola. Még ha az ember egy sztárnak csak hozza-viszi is a ruháit, akkor is olyan betekintést nyer a mindennapi életébe, amilyet senki más. Én most már tudom, hogy ezek mind kivételes emberek, és nem véletlenül jutottak a csúcsra. Soha nem olyanoknak dolgoztam, akiknek csak 15 perc hírnév jutott, hanem akik különleges képességekkel rendelkeznek, és a szakmájukban a legnagyobbak.

- Hogyan sikerült aztán átnyergelned a filmszakmába?

- Winona Rydernek öt hónapot dolgoztam, de közben elvállaltam Scarlett Johanssont is.

- Ilyet is lehet? Állandóan készenlétben lenni két sztárnál?

- Mint mondtam, mindenkinek mások az igényei. Winonával utaztam is, Scarlettnek meg csak segítenem kellett. És őt már nagyon régóta ismertem, még azóta, hogy 15 évesen Budapesten forgatta az Amerikai rapszódiá-t, amiben az összes külföldi színészt - Tony Goldwynt és Nastassja Kinskit is - én pátyolgattam. Scarlett még olyan fiatal volt akkor, hogy az anyukájának hivatalosan át kellett adnia a felügyeleti jogot nekem, mert nem tudott mindennap vele lenni. Így aztán nagyon jóban lettünk, és ha nem is maradtunk barátnők, de Scarlett egy olyan ember, aki soha nem felejt el senkit. Úgyhogy jó pár évvel később az anyja felhívott, hogy tudnék-e nekik segíteni, mert Scarlettnek szüksége lenne egy asszisztensre, de nem bíznak meg senkiben. Így vállaltam el Winona Ryder mellett.

Scarlett Johansson egyik jelenete az Amerikai rapszódia című filmben

- Érdekes lehetett végigkövetni, hogyan lett Scarlett Johanssonból A listás sztár.

- Úristen, már 15 éves korában tudtam, hogy az lesz. Még az Amerikai rapszódia idején magyarázta nekem, hogy a Yale-re vagy a Harvardra akar menni továbbtanulni, és hiába volt annyira okos lány, hogy az hihetetlen, én mondtam neki, hogy "figyelj, Scarlett, szerintem erre neked nem lesz időd".

- Tényleg okos? Ragályi Elemér szerint - aki annak a filmnek az operatőre volt - egy butuska amerikai tinédzser volt.

- Ezt mondta az Elemér? Hát, lehet, hogy ő csak ezt az oldalát látta, néha tényleg tudott tini módon viselkedni, főleg a vele egykorúak társaságában. De később már biztosan ő is észrevette volna, milyen okos. És azért Tony-díjat kapni ilyen fiatalon, az sem egyszerű dolog. Szerintem állati tehetséges, nagyon jó fej lány. Én egy bizalmi pozícióban voltam nála. És amikor még nem volt ilyen híres, mondtam az anyukájának, hogy nagyon vigyázniuk kell majd arra, kikkel veszik körbe magukat. Ma több millió dollárt is felajánl egy-egy bulvárlap azért, hogy valaki a belső körből bizalmas információkat áruljon el.

Angelina Jolie, Tabányi Carmen és Dean Semler operatőr A vér és méz földje forgatásán

- Téged is megkörnyékeztek már?

- Utoljára akkor, amikor Angelina Jolie-val dolgoztam A vér és a méz földjé-n. Él Brazíliában egy barátnőm, aki egy tévécsatorna riportere. Egyszer csak küldött nekem egy e-mailt, hogy "Jézus Mária, az internet tele van a képeiddel!" Nekem meg fogalmam sem volt róla, mert amikor az ember éppen forgat, arra sincs ideje, hogy a híreket átfussa. Átküldött paparazzifotókat, amiken Angie-vel nevetgélünk. Nem hittem el. És ez után az élmény után egyszerűen nem is tudtam elképzelni, a sztárok hogyan tudják élni az életüket. Abban az időben elég sok e-mailt kaptam - nem tudom, hogyan szerezték meg a címemet -, hogy beszéljek a kapcsolatunkról, meg ilyenek. Én ezt sosem tudnám megtenni. Hál' istennek nagyon jó tapasztalatom van mindenkivel, soha nem szemétkedtek velem, nincs kire haragudnom, nem akarok senkin "bosszút állni". Egyetlen rendezővel volt nehéz együtt dolgoznom, akkor tényleg örültem, amikor vége lett a forgatásnak, de ez az egy rossz élményem van. Tudom, hogy rengeteg asszisztenst kihasználnak és tönkretesznek, és elképzelhető, hogy egyik-másik néha úgy dönt, hogy kipakol. El tudom képzelni, de megérteni akkor sem tudom, mert senki nem kényszerítette rá őket, hogy azzal az emberrel dolgozzanak. Ha nem úgy viselkednek velem, ahogy elvárom, akkor felállok, és továbbmegyek. Ezzel a bizonyos rendezővel én két okból nem tudtam megtenni, hogy faképnél hagyom: egyrészt, mert a forgatás nem Los Angelesben volt, hanem Montrealban, másrészt, mert abban a filmben szerepelt Dobó Kata is, akivel nagyon szeretek együtt lenni és dolgozni is. Úgy voltam vele, hogy én ezt guggolva is kibírom.

- Akkor ez a Rollerball volt.

- Igen, a rendező pedig John McTiernan, aki a Ragadozó-t, a Drágán add az életed-et és a A Thomas Crown-ügy-et rendezte. Neki nagyon nehéz dolgozni, de különben zseni.

John McTiernan a Rollerball forgatásán

- De Dobó Katának nem voltál az asszisztense, ugye?

- Nem, csak a rendezőé, de Katával nagyon jóban vagyunk, ő egy fantasztikusan jó ember. És nagyon jó élmény volt együtt dolgozni. John McTiernan pedig egy pár évvel később börtönbe került, mert ennek a filmnek a forgatásán felbérelt egy magándetektívet, hogy információkat szerezzen a producerről. A magándetektív pedig lehallgatta a producer telefonját, ami teljesen illegális, és mivel a felbujtó McTiernan volt, börtönbe került. Ezzel akkoriban tele volt az amerikai sajtó.

- Még mindig nem jutottunk el oda, hogyan törtél ki a személyi asszisztensi munkából.

- Winona Ryder után megint Simon Crane asszisztense lettem, aki a Mr. és Mrs. Smith akciórendezője volt. Nyugodtan mondhatjuk egyébként, hogy ő rendezte a film nagy részét, mert a film eredeti rendezője, Doug Liman nem állt a helyzet magaslatán - megfelelő segítségre szorult. Simon gyakorlatilag átvette tőle a film irányítását, miatta nézett ki végül úgy, ahogy. Én pedig - miközben Simon után rohangáltam - jóban lettem a film naplóvezetőjével, Trisha Burtonnel, és folyton kérdezgettem, hogy mit csinál épp. Egyszer csak azt mondta, hogy most már annyira idegesítem a sok kérdéssel, hogy inkább üljünk le rendesen, és megtanít. Így is lett, úgyhogy mire a negyedik pótforgatáshoz érkeztünk, abban már szkriptesként segítettem én is.

- Később aztán több olyan amerikai filmben is voltál naplóvezető, amiket Magyarországon forgattak. Te valójában ingázol a két ország között?

- Nem, Los Angelesben élek, de mindig is szerettem visszamenni Magyarországra, mert apukám és a testvérem és a barátaim is hiányoznak. S mindemellett Magyarország az utóbbi időben olyan népszerű forgatási helyszín lett, hogy párhuzamosan több amerikai produkciót is be tud fogadni. Ilyenkor azonban előfordul, hogy elfogy a magyar szakember, nincs több magyar naplóvezető, aki el tudná végezni a munkát. Ilyenkor a kedves magyar kollégák engem ajánlanak. Mondjuk Angelina Jolie filmjénél pont nem ez volt a helyzet, mert oda az előbb említett Simon Crane ajánlott be, aki nagyon régóta dolgozik Angie-vel. Angie már nem emlékezett rám a Mr. és Mrs. Smith-ből, hiszen ott nem dolgoztunk közvetlenül együtt. És Andy Vajna is ajánlott nekik engem.

- Andy Vajna produkciói rendre felbukkannak a filmográfiádban.

- Igen, Andy nagyon sokat segített nekem az évek során, igazi jó barátok lettünk, ő egy nagyon fontos ember az életemben. Miatta is tartok most ott, ahol vagyok. Az első igazán komoly szkriptes munkám a Szabadság, szerelem volt, ami naplóvezetőként komoly kihívás. A fő stáb ugyanis három-négy kamerával forgatott, a second unit pedig néha hat-nyolccal is. Ez egy nagyon összetett feladat volt mindenki számára. Azt, hogy ezt rám bízta Andy, sosem tudom eléggé megköszönni.

Dobó Kata és Szávai Viktória a Szabadság, szerelem forgatásán

- Ha két stáb dolgozik egy filmen, és ilyen sok kamera veszi a jeleneteket, akkor hány naplóvezető kell?

- Egy a fő stáb mellé, egy pedig a second unithoz. (A second unit az a stáb, amelyik a színészek nélküli jeleneteket forgatja - a szerk.) Én a főstáb munkáját végeztem, és ez úgy nézett ki, hogy ültem a három kamera monitorja előtt, és őrült tempóban jegyzeteltem, ha pedig vége lett a felvételnek, újra megnéztem a snitteket, és megpróbáltam behozni a lemaradásomat. De ha tévésorozatot csinálok - mint például a Helyszínelők-et vagy a Dr. Csont-ot -, ott még visszanézni sem lehet a felvételt, annyira védik attól, hogy valaki feltöltse a netre. Ott is három képet kell egyszerre nézni, és real time-ban kijegyzetelni. Mert amit csinálok, az őrült mennyiségű adminisztráció.

- Mi mindent kell feljegyezned?

- A munkám lényege, hogy segítsem a vágó munkáját, és mindent dokumentáljak, ami a forgatáson történik. Ez még a forgatás előtt megkezdődik azzal, hogy lebontom, kielemzem a forgatókönyvet a legapróbb részletekig, majd a forgatáson minden egyes beállításról feljegyzem az összes paramétert. Vagyis leírom, mi történik a felvételen, és hogyan rögzítettük. Milyen objektívet tettünk a kamerára, milyen szűrőt használtunk, hogyan állították be az íriszt, milyen mozgást végzett a kamera. Erre azért van szükség, mert ha később kiderül, hogy pótforgatást kell tartanunk, és éppen ehhez a jelenethez hiányzik egy snitt, akkor pontosan lehessen rekonstruálni. És azért is, hogy a következő beállítás pontosan tudjon illeszkedni hozzá. Ez a munkám egyik része. A másik, hogy a vágónak minden forgatási napról riportot készítek, amiben összegyűjtöm, mit csináltunk - ott egy kicsit jobban összefoglalom mindazt, amit a naplóba feljegyeztem. És készítek egy riportot a produkciónak is, amiben kiszámolom, hol tartunk a forgatásban, mennyit haladtunk a forgatókönyvben, és ez hány percet jelent a filmben. Ezenkívül minden egyes jelenetről, beállításról, a színészekről, a kellékekről fényképeket kell készítenem, hogy azt bármikor meg tudjuk vizsgálni, ha kérdés merül fel azzal kapcsolatban, mi hogyan és hol volt a képen.

- Akkor te egy percet sem lazsálhatsz a forgatáson, és nagy a felelősséged is. Ha bármit elrontasz, a többiek munkáját teszed tönkre.

- Ez így van, nekem végig kell koncentrálnom a legtöbbször 13 órás forgatási napokat, semmilyen apró részlet nem kerülheti el a figyelmem. Tudnom kell, hol volt a háttérben a legapróbb kellék, hogy a színész inge meddig volt begombolva, vagy a hajtincse hogyan hullott a homlokába. És a stáb minden egyes tagjának a munkáját figyelem, hogy ha valami nem stimmel, azonnal szóljak. Persze az évek során megtanultam, mi az igazán fontos, és mi nem az. Sokszor előfordult, hogy beírtam a naplóba, hogy a vágó ne használjon egy bizonyos felvételt, mert ott nem stimmelt valami, ő pedig magasról tett rá, és berakta, mert a jelenet érzelmi töltete épp abban volt meg. És azt tapasztaltam, minél nagyobb egy rendező, annál több ilyen hibát enged meg magának, mert nem ez a lényeg. Ha megnézel egy Scorsese-filmet, találsz benne jó néhány kapcsolódási hibát, mert ő tojik rá. Tudja, hogy ha a film érzelmileg hiteles, akkor nem is fogod észrevenni. Nem dolgoztam vele, de egyszer olvastam tőle ezt a mondatot: "Continuity is for pussys."

Tabányi Carmen és Michael Madsen a Magic Boys forgatásán

- Van olyan híres filmes baki, amit te követtél el, és mások is észrevették?

- Nem tudok róla. De biztos lesz.

- Te minden filmben kiszúrod őket.

- Igen. A saját filmjeimet ezért nagyon nehéz megnézni, folyton felszisszenek, ha a vágó benne hagyott valamit, amiről kértem, hogy ne használja.

- Miért éppen ezt a szakmát választottad a filmezésen belül? Mi a jó benne?

- Mi a jó benne? Te jó isten, azt sem tudom, hol kezdjem. Őrülten szerencsés vagyok. Igaz, hogy napi 13-14 órát dolgozom, de amikor leülök a monitor elé, a rendező mellé, és ő megfogja a kezemet, azt mondja: "Ez egy jó nap lesz", én szárnyalok. Vegyük például azt a filmet, amin most dolgozom, az Admissions-t. Ez egy romantikus komédia, amiben van azért egy kis komolyság is. Olyan színészeket nézek munka közben, akik hihetetlenül tehetségesek, és látom, amint életre keltik a forgatókönyvet. Ott ülök a monitor előtt, és néha legszívesebben sírva fakadnék örömömben. Tudom, hogy nem az agysebészeten dolgozom, és nem mentem meg senki életét. De része vagyok egy mámoros élménynek, amivel örömet fogunk szerezni az embereknek. Még ha a végtermék nem is mindig sikerül tökéletesen, nekem mindig különleges lesz. Ha pedig a filmnek mondanivalója is van - mint például Angelina Jolie filmjének -, akkor úgy érzem, egy kicsit én is küldtem azt az üzenetet. Iszonyú jó érzés szórakoztatni az embereket. Egy kicsit azt élem át, amit az apukám csinál. (Carmen édesapja Tabányi Mihály harmonikaművész - a szerk.) Már gyerekként is láttam, hogy amikor édesapám felveszi a hangszerét, nemcsak az emberek szemében csillog az öröm, hanem ő is teljesen átváltozik. Most már a bátyám is játszik harmonikán, és ez olyan csodálatos. Én így tudok részese lenni ennek az élménynek.

Tabányi Carmen, Vera Farmiga és Andy Garcia az Admissions című film forgatásán

- És megmarad valami azokból a kapcsolatokból, amik egy forgatáson születnek?

- Nekem marad egy csomó szép emlékem, de azt is hozzá kell tenni, hogy rohanó világban élünk, tehát mindenkivel nem maradhatok baráti kapcsolatban. Vannak kollégáim, akikkel többször dolgoztam már együtt, és ajándéknak tekintem, hogy rendszeresen láthatom őket. Vannak, akikkel egyszer nagyon jó volt együtt dolgozni, de csak hosszú évek múltán találkozunk újra, és akkor találgatjuk, hol is találkoztunk először. Egy évben három-négy filmen dolgozom, és mindegyiknek van vagy kétszáz fős stábja. Ezekkel az emberekkel két-három hónapig intenzív kapcsolatban vagyok, aztán mindenki megy tovább a következő filmre. Az első egy-két filmjére persze mindenki élesen emlékszik, mert az olyan, mint amikor életedben először utaztál külföldre. Nekem tegnap jött vissza egy korai emlék, amikor ültem a forgatáson Andy Garcia mögött, és megéreztem a szivarja illatát. Mondtam is neki: "Jaj, de jó ezt az illatot szagolni, eszembe juttatja Andy Vajnát, akit már fél éve nem láttam. Ugyanilyen ízes illata van az ő szivarjának is." Ő meg mondta, hogy nem sokan szeretik, ha szivarozik a közelükben. És mivel ez egy pici szakma, ahol mindenki ismeri egymást, elkezdtünk beszélgetni Andyről. Én pedig egy perc alatt szentimentális hangulatba kerültem.

- Én inkább Andy Garciától kerülnék szentimentális hangulatba.

- Ne is mondd. Pár nappal ezelőtt kérdeztem tőle, hogy hányan mennek oda hozzá azzal a dumával, hogy "szerelmes voltam magába". Rám nézett, és azt mondta mosolyogva: "Én inkább azt szeretem, ha most is szerelmesek belém." Állati jó fej pali. És Vera Farmiga is csodálatos ember, állandóan Budapestről mesél nekem, mert ott forgatta A csíkos pizsamás fiú című filmet. Folyton elmondja, mennyire szerette a várost, és merre kirándultak még a férjével: Pécsett, Szegeden, bejárták az egész országot. És az az érdekes, hogy ezelőtt New Orleansban forgattam egy Harrison Ford-filmet, amiben az a fiú játszott - Asa Butterfield -, aki A csíkos pizsamás fiú-ban Vera fiát alakította. Ő meg tisztára Ralph Fiennesra emlékeztet, akinek akkor voltam az asszisztense, amikor A napfény ízé-t forgatta.

- Kerülhetsz egy színésszel igazi barátságba?

- Igazából ez úgy van, hogy egy színészt legjobban egy másik színész érti meg, mert hasonló helyzetben vannak. Vagy a közvetlen munkatársaik. Ezért igazi baráti kapcsolatom nincs színészekkel. De Angelina Jolie például annyira kedves nő, hogy hihetetlen, és nekem hatalmas élmény volt, hogy ott lehettem a közelében. Az alatt a három hónap alatt barátként kezelt, a végén pedig azt mondta, ha rendezni fog még, szeretné, ha én lennék a szkriptese.

Tabányi Carmen, Szabó Győző és Pindroch Csaba a Valami Amerika 2 forgatásán

- Háromszor dolgoztál magyar filmben, ebből kettő Herendi Gábor munkája volt: a Lora és a Valami Amerika 2.

- Jaj, nagyon szerettem, annyit nevettünk a forgatáson. És olyan jók a magyar színészek. Persze azért is jó egy filmben dolgozni, mert még a takarítónő is komolyan veszi, odateszi magát, és csinálni akarja. Mindannyian szeretjük a munkánkat. Összejön egy csapat, és a kezünk között létrejön valami, közösen hozzuk létre. Sosem hiányzik a humor, jópofák vagyunk, de amikor oda kell figyelni, mindenki halál komolyan végzi a dolgát. És nagyon jók a magyar kollégák, itt, kint is megállják a helyüket. Csalódás egyszerűen nem tud érni.