Kétszer jelölték Oscar-díjra. Zavarja, hogy sosem kapta meg?
Egyáltalán nem zavar.
Tagja az Oscar-díjakról döntő Amerikai Filmakadémiának?
Igen.
Mióta?
A hetvenes évek vége óta, amikor jelöltek az Éjféli expressz-ért.
Amikor 1989-ben legjobb rendezőnek jelölték a Lángoló Mississippi-ért, saját magára szavazott?
Azt hiszem, igen.
Az idén mire szavazott a legjobb film kategóriájában?
Pi élete.
És legjobb rendezőnek kit javasolt?
Ang Lee.
Huszonöt évvel ezelőtt ön is filmre akarta vinni A nyomorultak-at. Tom Hooper verzióját milyennek találta?
Megtette a tőle telhetőt. De hogy tetszett-e nekem? Nem igazán.
Mit csinált volna másképp?
Nem sok mindent.
Rosszul énekeltek a színészek?
Amikor belevágsz egy ilyen filmbe, meg kell hoznod a döntést: színészeket választasz, akik tudnak énekelni, vagy énekeseket, akik tudnak színészkedni. Tom Hooper az előbbit választotta.
Hogyan dönti el egy ötletről, hogy érdemes-e filmet csinálni belőle?
Mindig figyelembe kell venni, hogy egy filmen legalább két évig fogsz dolgozni, ezért jobb, ha biztosra mész, és olyan alapanyagot választasz, amin szívesen dolgozol annak a két évnek minden egyes napján.
Amikor könyvet olvas, körülbelül hányadik oldalnál tudja biztosan, hogy nem szeretne filmet csinálni belőle?
A tizediknél.
Melyik forgatókönyvével küzdött meg a leginkább?
Azt hiszem, az Angyal a lépcsőn-nel, mert az eredeti regény annyira gazdag volt, hogy nehezen tudtam eldönteni, hogy mit hagyjak ki belőle.
Olvastam, hogy amikor szexjelenetet forgat, hangosan bömbölteti azt a zenét, amit később használni fog a jelenet alatt. Miért?
Hogy eltereljem a színészek és a stáb figyelmét arról az abszurd dologról, amit csinálunk.
Más jelenetek alatt is játszik zenét?
Ha musicalt csinálok, akkor állandóan.
Előfordult, hogy forgatás közben rájött, hogy a kiválasztott színész alkalmatlan a szerepre, de már nem lehetett lecserélni?
Ebben a tekintetben eléggé szerencsés voltam, mert gyakorlatilag mindig sikerült megtalálnom a szerepre alkalmas színészt. Ha nagy odafigyeléssel castingolsz, nem szabad ilyen hibának becsúsznia.
Volt olyan filmje, amit nem kellett volna megcsinálni?
Nem volt.
A tervben maradt filmjei közül melyiken dolgozott a legtöbbet?
Hat éve dolgozom a Vértestvérek című musical filmváltozatán, de abból még lehet valami.
Öt filmjében is feltűnik egy-egy kis szerepben. Miért?
Hogy megalázzam magam a stáb előtt.
Miért nem az összesben?
A többiben nem volt olyan szerep, amit el tudtam volna játszani.
Mikor beszélt utoljára Madonnával?
Néhány éve.
Alan Parker és Madonna az Evita forgatásán |
Tíz évvel ezelőtt rendezett utoljára filmet. Nagyon várja, hogy visszatérhessen?
Nem igazán. Élvezem, hogy nem kell filmet csinálnom.
Tarantino azt mondta, hogy a rendezők idős korukra nem beérnek, hanem leeresztenek, és általában az utolsó négy filmjük a leggyengébb az összes közül. Egyetért ezzel?
Kicsit erős.
Mikor érzi nyűgnek az írást?
Legtöbbször élvezem az írást, sokkal kulturáltabb elfoglaltság, mint a rendezés.
Azt írta, hogy Mickey Rourke-nak érdekes elképzelései voltak az Angyalszív-ben játszott figurájával kapcsolatban: egy fekete hajú, sánta, Cyrano de Bergerac-orrú férfit képzelt el. Karrierje során melyik színész állt elő a legőrültebb ötletekkel?
Azt csak viccből írtam, de nem mindenki veszi a humoromat. Különben tényleg Mickey állt elő mindig a legextrémebb javaslatokkal.
Alan Parker és Mickey Rourke az Angyalszív forgatásán |
Van olyan hiba valamelyik filmjében, amitől a falra mászik, akárhányszor csak látja?
Lehet, hogy van, de nekem még nem tűnt fel.
Újranézi néha a filmjeit?
Előfordult, hogy egy hosszú repülőút után Amerikában bekapcsoltam a tévét, néztem kicsit a filmet, ami ment, és arra gondoltam, jé, ez egész jó. Aztán rájöttem, hogy én rendeztem.
Melyik filmjére a legbüszkébb?
Mind a 14 filmemre büszke vagyok, de a legjobban a The Commitments készítését élveztem.
Azt írta, hogy az abszurditásig menően babonás a forgatások alatt. Mondana egy példát?
Mindig a kabalaingeimet hordom a forgatások alatt. Negyven évig kitartottak, de mostanra sajnos szétfoszlott mind.
A hatvanas években a reklámszakmában dolgozott szövegíróként. Hűen ábrázolja ezt a világot a Mad Men című sorozat?
Az én élményeim nem hasonlítottak a Mad Men-re, talán azért sem, mert Londonban dolgoztam, a sorozat pedig New Yorkban játszódik. De szerintem a Mad Men enyhén szólva eltúlozza a dolgokat.
Nagyon dicsérte Mickey Rourke-ot, amikor az Angyalszív-ben együtt dolgoztak. Most, hogy visszatért, ön szerint ugyanolyan nagyszerű, mint a nyolcvanas években volt?
Nehéz összehasonlítani. Megöregedett, az arca teljesen más a sok boksz miatt, ezért teljesen másfajta szerepeket is játszik.
Tud mondani olyan elfeledett színészt, aki megérdemelné, hogy újra lehetőséget kapjon?
Nem tudok.
Mi a véleménye Jodie Foster Golden Globe-os beszédéről?
Nagyon bátornak találtam.
Számos olyan színészt fedezett fel, aki később sokra vitte (Nicolas Cage, Matthew Modine, Jodie Foster stb.). Kinek a karrierje lepte meg a leginkább?
A The Commitments-ben játszott egy Glen Hansard nevű fiatal színész, aki aztán hatalmas sikereket ért el az Egyszer című filmjével. Ő meglepett.
Alan Parker és Glen Hansard (gitártokkal a lába között) a The Commitments forgatásán |
A kilencvenes évek elején olvastam egy interjút egy rocksztárral, aki elmesélte, hogy egy barátjával közös öngyilkosságot terveztek az ön A fal című filmje hatására. Később aztán csak a barátnak sikerült a dolog. Ön szerint egy rendező felelős, ha az emberek megölik magukat a filmje miatt?
Szerintem nem. Valószínűleg annak a személynek más problémái is voltak, és nem csak az én filmem miatt lett öngyilkos.
A legtöbb filmje iszonyatosan lehangoló. Miért vonzódik az ilyen jellegű történetekhez?
Nem értek egyet azzal a megállapítással, hogy a filmjeim iszonyatosan lehangolók.
Az Angyalszív forgatásáról szóló esszéjében ír arról, hogy mennyire nehéz volt rávenni Robert De Nirót, hogy elvállalja a filmet. Meglepte, hogy pár évvel később már gyakorlatilag bármire igent mondott?
Ez az ő döntése. Amikor én dolgoztam vele, még nagyon válogatós volt.
Az idők során hogyan változott a kritikusokhoz fűződő viszonya?
Ahogy egyre idősebb lettem, rájöttem, hogy amit írnak, az nem valami fontos.
Pár filmjébe saját pénzt is fektetett. Ezt a megoldást ajánlaná más rendezőnek is?
Nagyon régen nem csináltam már ilyet, és semmiképpen nem ajánlanám senkinek.
A közelmúltban készült magyar filmek közül melyik tetszett önnek?
A Kontroll.
Az Evita forgatásáról szóló esszéjében (lásd keretes szöveg a cikk alján - a szerk.) csupa negatív dolgot írt Magyarországról. Nehezen vette rá magát, hogy visszatérjen ide?
Csak a vécépapír minőségével kapcsolatban panaszkodtam, úgyhogy nem féltem különösebben a visszatéréstől.
Most hozott magával vécépapírt?
Hoztam bizony.
Andy Vajna azt nyilatkozta, hogy rosszul esett neki, hogy olyan negatívan nyilatkozott Magyarországról. Gyakran elszomorítja a producereit?
Andy egy nagyon büszke hazafi, megértem, hogy felhúzta magát azokon a megjegyzéseken. Attól tartok, ilyen az angol humor.
- - -
"Magyarországon nincsen tavasz" A legjobb, ha őszinte leszek azzal kapcsolatban, hogy sem a stáb, sem a színészek, sem én nem szerettünk bele Magyarországba. A hely és az emberek nyomorúságos hangulata fényévekre volt azoktól a kellemes élményektől, amik Argentínában értek minket. Rögtön mindent elmond Magyarországról a kék Duna, ami elválasztja egymástól Budát és Pestet. Egyáltalán nem kék, hanem határozottan barna. A gasztronómia - mint megannyi más dolog - a kommunista szegényesség rémes hagyatéka, afféle hagyományos, koleszterinnel telenyomott kamikázerepülés a korai halálba.
Amikor megérkeztünk a javarészt külső helyszíneken zajló forgatásra, szerencsére nem havazott, de rettenetesen hideg volt. Aztán fejbevágott minket Budapest sajátos hideg/meleg időjárási váltása. Valamilyen földrajzi okból Magyarországon nincsen tavasz. Ezt nem az oroszok lopták el - mint minden mást -, hanem egyszerűen sosem volt. Mint a kommunizmus minden szakértője tudja, prágai tavasz van, de budapesti nincs. A légnyomás különös, váratlan megugrásától a stábtagoknak fejfájásuk és orrvérzésük támadt, és hirtelen mindenki nyűgös lett. Szabó István, a nagy magyar rendező meglátogatott a forgatáson, és figyelmeztetett, hogy vigyázzak azokban az "őrült hetekben", olyankor állítólag sok magyar elválik, börtönbe vagy elmegyógyintézetbe kerül, vagy leugrik a Szabadság hídról, hogy a barna Dunában leljen végső nyugalomra. [...] Miközben a budapesti forgatás zajlott, a stáb folyamatosan panaszkodott minden miatt. Az ételtől kezdve, azon keresztül, hogy kiütéseket kaptak a vegyszerektől, amiket a hotel az ágynemű tisztításához használt, és a vécépapírtól (ami rendszerint újrahasznosított újságpapírból készült), egészen odáig, hogy heti hét napot kellett dolgozniuk a forgatási terv hirtelen változásai miatt, amelyek azért következtek be, mert korábban lebeszélt helyszínek hirtelen elérhetetlenekké váltak. Akárcsak a többi országban, amelyek túlélték a kommunista uralmat, Magyarországon újra meg kell tanulni az igazmondást, ugyanúgy, mint a demokráciát.
Szerettünk volna a Bazilikában forgatni, de egyszer csak megtiltották, hogy bent felvételeket készítsünk, holott néhány nappal korábban azt megengedték, hogy kívülről lefilmezzük. Úgy tűnt, hogy bár túlélte a náci megszállást, az 56-os forradalmat, 45 évnyi kommunista, ateista elnyomást, azt nem lehetett megkockáztatni, hogy a filmstábunk pár órára elfoglalja a helyet. Lehet, hogy valamelyik püspöknek véletlenül a kezébe került Madonna Szex című könyve. Sosem fogjuk megtudni. Pedig a jelentős helyfoglalási díjat felhasználhatták volna arra, hogy megállítsák a száz éve elhanyagolt katedrális pusztulását és - Budapest legtöbb épületéhez hasonló - fokozatos omlását. Mert szemben a többi budapesti épülettel, a Bazilikát nem lehet úgy megmenteni, hogy McDonald's-szá alakítják. [...] Öthetes forgatás után hagytuk el Magyarországot. Mint a fentiekből kitűnik, egyikünk sem sírt, hogy még maradna. Idézet a The Making of Evita című könyvből (HarperCollins, 1996). Magyar fordítás: Bujdosó Bori |