Az ember egy agresszív állat

Ismét egy elkeserítő, ugyanakkor nagyon is kreatív jövőképpel sokkol minket Hollywood. Miután lemegy a nap már Ethan Hawke híres beszélőkéje sem ér semmit, és gyilkolnia kell ahhoz, hogy biztonságban tudja a szeretteit. A bűn éjszakája korrekt házban rohangálós-bujkálós thriller, amelyet egyedül a briliáns alapötlet emel ki az átlagból. 

Végre egy film, amelynek a tartalomismertetőjét olvasva nem nyíllal belénk rögtön a deja vu érzése. 2022-ben járunk, az amerikai kormányzat egy eléggé unortodox megoldással csökkentette minimálisra a bűnözési rátát. Kijelölték a Megtisztulás napját, amikor évente egyszer, 12 órán keresztül bárki bármilyen gaztettet elkövethet, a gyilkosságot is beleértve.

Ethan Hawke A bűn éjszakája című filmben Forrás: UIP Dunafilm

A bűn éjszakája (The Purge) ügyesen kikerüli a törvény elfogadását övező, minden bizonnyal hatalmas viták ismertetését, és már egy olyan állapotot mutat meg, amelyben a társadalom döntő többsége természetesnek veszi, hogy van egy éjszaka, amikor erőszakkal megoldhatja a problémáit. Nem is maga az ötlet a briliáns, hanem a hozzá társuló állami propaganda. Amerika újjászületéseként emlegetik a bűn éjszakájának a bevezetését, és a megtisztulás is egy gyönyörű eufemizmus arra, hogy emberek halomra ölik egymást. A tévében tudósok azzal magyarázzák a lépés szükségességét, hogy eredendően agresszív a természetünk, és a társadalom javára válik, ha egyszer egy évben kiereszthetjük a felgyülemlett feszültséget. És hát biztos ők tudják jobban, mivel ők a téma avatott szakértői. Kritikus hangok ugyan megjelennek néha, hogy itt tulajdonképpen az alacsony társadalmi ranggal rendelkező, ezáltal védtelen emberek hobbi-mészárlása folyik, de ez különösebben nem zavar senkit, mivel a gazdaság pörög.

Dicséretes, hogy nem akar rögtön ijesztgetni a film, inkább szép lassan felépíti magát. Először egy tehetős, középosztálybeli család életébe nyerünk betekintést. Kerítésekkel körbezárt környéken laknak, privilegizált helyzetük lehetővé teszi, hogy a Megtisztulás folyamata őket ne veszélyeztesse, és hogy viszonylagos biztonságban, a tévén keresztül követhessék az eseményeket. Nem kell bergmani mélységekre gondolni, de annyit azért bőven megtudunk a család tagjairól, hogy a későbbiekben lehessen értük izgulni, hogy vajon életben maradnak-e napfelkeltéig vagy sem.

Lena Headey és Ethan Hawke A bűn éjszakája című filmben Forrás: UIP Dunafilm

Nyugodtan kijelenthető, hogy nem ez Ethan Hawke és Lena Headey életének alakítása, de ha már elvállalták a filmet, tisztességgel eljátszották a szerepüket. Hawke-hoz remekül passzol a törekvő, ugyanakkor bizonytalanságát leplezni nem tudó átlagember figurája, Lena Headey pedig családanyaként lopja be magát a szívünkbe. Az iskolai egyenruhába öltöztetett, ajtón kopogó gonoszt Rhys Wakefield alakítja, aki nagy valószínűséggel azt a rendezői utasítást kaphatta, hogy Heath Ledger Jokerét utánozza. Mimikája, hanghordozása is a legendás karaktert juttathatja eszünkbe, csak éppen Henry egy dúsgazdag családból származó elmebajos ficsúr, aki jó dolgában már mást nem is tud kitalálni szórakozásnak, csak azt, hogy haverjaival gyilkolni induljanak a Megtisztulás napján.

A közeljövő társadalmi valóságának bemutatása után visszavesz az ambícióból A bűn éjszakája, és végig egy házra korlátozza a film terét. Az áram elmegy, a szereplők elemlámpával bevilágított szobákban rettegnek, menekülnek, vagy éppen súlyos, személyiségromboló döntések meghozatalára kényszerülnek a túlélésük érdekében. Az erőszak ábrázolása visszafogottnak mondható az elmúlt évek kínzáspornóihoz képest, de azért amikor kell, akkor elsülnek a fegyverek, és véresek lesznek a pengék. Feszültségkeltés terén nincs gond, még úgy is, hogy néha előkerülnek a tucathorrorokból jól ismert, sablonos ijesztgetős megoldások.

Rhys Wakefield A bűn éjszakája című filmben Forrás: UIP Dunafilm

Végletes stresszhelyzetben, az emberek sokszor képtelenek ésszerűen cselekedni, ezért nekem azzal sem volt gondom, hogy néhány karakter bizony idióta módjára viselkedik. A lány (Adelaide Kane) például, ahelyett, hogy a családjával maradna, többször is eltűnik az ostrom alá vett házban. Tudva azonban, hogy milyen sokk érte, nálam ez belefért. A finálé a műfaji előzmények ismeretében elég szokatlan, akár még gyávának is nevezhető, de illik a film által felvetett jövőképhez, és a megismert családhoz. Meg így láthatjuk Lena Headey váratlanul érkező parádés kisülését is.

Végig a hatása alatt tartott a film, és a körítésnek kigondolt disztópia, valamint a szimpatikus család ábrázolása még éppen elég volt ahhoz, hogy ne elégedetlenkedjek azon, hogy valójában semmi különleges nem történt. Idegenek behatoltak egy békés család házába, vagyis egy ősrégi horror motívum került újrajátszásra. És azon sem bosszankodtam, hogy a mind közül a legjobbnak beharangozott biztonsági rendszert valójában olyan könnyű volt feltörni, mintha csak egy gagyi kínai másolat lett volna.