Ha most itt elkezdenék fuldokolni, végre tudnál hajtani rajtam egy szabályos gégemetszést?
Nem hiszem. A filmben egy férfin csináltam meg, és azt tudom, hogy az ádámcsutkánál a két porc között el kell emelni a bőrt, és ott kell a bemetszést megcsinálni, aztán beledugni a tollat. De ezt nálad nem látom jól, szóval nem hiszem. Különben is sokkal jobban félnék annál, mint hogy ilyenbe bele merjek kezdeni.
De kaptál valamilyen mentős kiképzést?
Nem volt konkrétan ilyen képzés. A forgatás előtti nyáron végigpróbáltuk az összes jelenetet a kilencvenes évekbeli protokoll alapján, Dr. Kovács Péter mentős tiszt oktatása mellett. Szóval nyilván valamennyire áttekintettük a dolgokat, de fogalmam se lenne, mihez kezdjek egy mentőautóban.
Egyébként mennyire bírod a vért?
Attól függ, ki vérzik. Bár a forgatáson a maszkmesterek csodálatos munkát végeztek és hihetetlenül élethűek a sérülések, azért az mégsem olyan, mint az életben.
Beszéljünk egy kicsit a karakteredről, Milánról. Milyen embernek tartod őt?
Távolról sem nevezném eszményi hősnek, Bodzsár Márkkal épp azon dolgoztunk, hogy Milán nagyon esendő és emberi legyen. A körülmények úgy hozzák, hogy elmenekül a háborúból, mert nem képes ölni, egy másik országban viszont belekerül egy olyan csapatba, ahol néha ez mégis előfordul. Szerintem ez egy nagyon érdekes tékozló fiú történet, vagy legalábbis van benne valami ilyesmi.
Szerinted erkölcsileg felmenti, hogy a szerelem miatt cselekszik?
Nem hiszem. Szerintem ez nagyon érdekes a filmben. Egyébként most próbálunk egy színdarabot, Ödön von Horváthtól a Végítélet napjá-t, ebben van egy olyan mondat, hogy "A lényeg az, hogy az ember ne maga mentse fel és ne maga ítélje el saját magát".
A film az eutanázia kérdését is boncolgatja. Szerinted az embernek van joga dönteni a saját haláláról?
Szerintem nincs. Nemrég láttam a Dr. Halál című filmet Al Pacino főszereplésével, és ezzel egy időben a ferencvárosi lelkésztől, Koczor Tamástól kaptam egy könyvet, egy kortárs skandináv írónőtől, amiben egy házaspár megegyezik arról, hogy ha egyikük súlyos beteg lesz, akkor elintézik egymás közt. Aztán az a zseniális a könyvben, hogy megfordul a dolog, és megismerjük a haldokló belső gondolatait, aki már nem tudja kifejezni magát, és tehetetlenül kénytelen hallgatni, ahogy helyette döntenek a sorsáról. Szóval szerintem ehhez nincs jogunk, ebben egyetértek Milánnal, aki ezt szintén elutasítja a filmben.
Bodzsár Márk elsőfilmes rendező, de te a színházban már rengeteg tapasztalt rendezővel dolgoztál együtt. Tudott Bodzsár olyat mondani, amivel segítette a játékodat?
Nagyon kivételes helyzetben érzem magam, hogy lehetőségem adódott Márkkal dolgozni. Márk szerintem azon ritka rendezők egyike, aki rendszeresen jár színházba, ismeri a színészeket, és ezért a casting sem az a tipikus casting-helyzet volt, hogy "én vagyok az 5472-es, legyek érdekes". Úgy foglalkoztunk a jelenettel, mintha színházi próbán lennénk. Persze van sok jó rendező, tapasztalt is, de ha az élet megadja, én szeretnék Márkkal dolgozni még sokszor, mert ő sok tapasztalt rendezővel ellentétben nem fél átengedni a munkáját a színészeknek, hanem hagyja, hogy szabadon dolgozzunk, és együtt alakítsuk azt.
Beleszerettél a filmezésbe? Nyújtott számodra újat a színházhoz képest?
Soha nem hagynám ott a színházat, de ha ilyen emberekkel lehet dolgozni, mint Márk, azt bármikor szívesen vállalom. Amit nagyon érdekesnek tartottam a filmezésben, hogy egy forgatás előtt hosszabb detektív munka zajlik, az ember jobban felkészülhet, mint egy színházi darab esetében. Könyveket lehet olvasni, kutatni, a karaktert felépíteni. Illetve, hogy az ember színészként folyamatosan azt gyakorolja, hogy a képzelete segítségével belekerüljön egy világba, és bár ebben segít a díszlet, a filmben ez úgy működik, hogy tényleg ott vagyunk, tényleg éjszaka van. Máshogy válsz részévé a dolognak. A színházban meg az a csodálatos, hogy szerdán így játszom el Milánt, csütörtökön meg éppen úgy. De én inkább azt érzem, hogy ez most egy kivételes film és kivételes alkotófolyamat volt.
Sokszor mondják a magyar színészekre, hogy a vásznon is túl színpadias a játékuk. Te próbáltál más módszerrel hozzáállni ehhez a szerephez?
Szerintem ezt a forgatás első napján be lehet lőni. Ez egy kis kapcsoló, vagy átállítás a színész játékán: az ember visszavesz egy kicsit a hangerőből, és már érzi. Számomra a színház is sokkal érdekesebb kis terekben, mint a nagy színpadokon. Most hogy így végiggondolom, én inkább azt élem meg nehezen, hogy a színházban mindent egy kicsit föl kell nagyítanom. A főiskola után például nagyon nem tudtam beszélni, mai napig szoktak csesztetni a főpróba előtt, hogy még nem lehet érteni, amit mondok.
A filmben elég sokszor kell bosnyákul beszélned. Ezeket a szövegeket hogyan tanultad be?
Urkom Aleksander, az ELTE szerb tanszékének tanára tanított 92-es bosnyák-horvát szarajevói akcentussal beszélni. Felmondta a szövegrészeimet mp3-ra és azt egész nyáron tanulnom kellett. Tudom, hogy mindenki használja, de én nem szeretem az angol nyelvet, ez a szláv nyelv viszont szerintem gyönyörű, mondjuk rendkívül nehéz is. Egyébként titkon nagyon vágytam erre, hogy egyszer meg kelljen tanulnom valami nyelvet szerep miatt. Stork Natasával, aki ugye a menyasszonyom a filmben, próba előtt, forgatások előtt, vagy akár ha volt egy kis szabadidőnk összefutni a városban, összemondtuk a szöveget, egyszer emlékszem, találtunk olyan telefonfülkét, ahol egymásba van építve két fülke, és akkor ott gyakoroltunk. A forgatásoknál is mindig ott voltunk egymás jeleneteinél, mert ezt élőben kellett felmondani, nem lehetett súgóval, mert itt tényleg csak egymásra tudtunk támaszkodni. Amúgy ezt a nyelvet teljesen másképp kell beszélni, Alex mondta, hogy mikor ideköltöztek, a szomszédaik azt hitték, hogy állandóan veszekednek, annyira emelt hangon kommunikálnak. Szóval nagy kihívás, de hihetetlen nagy ajándék is volt ez nekem.
A filmet sokan A nyomozó-hoz és a Kontroll-hoz hasonlítják. Láttad mindkét filmet?
Igen, A nyomozó-s párhuzamnak örülök, mert nagyon szeretem azt a filmet, ritka jó magyar film, és nagyon jó lenne, ha az emberek az Isteni műszak-ot is így szeretnék.
A Kontroll sztárt és szexszimbólumot csinált Csányi Sándorból. Szerinted rád is ez vár majd az Isteni műszak után?
Hát, remélem nem. Szerintem ebben az országban nincs helyén kezelve ez az egész sztár-dolog, és annyira bosszantónak tartom, hogy a tévében azt kell nézni, ahogy ezek a "sztárok" ülnek és esznek, mikor a legtöbb embernek nincs pénze ennivalóra. A színész játsszon el egy szerepet, de aztán ne beszéljen mindenféle műsorokban a hűségről meg az időjárásról, vagy akármi másról. Ha ennek a filmek alapján jönnek még szerepek, akkor annak persze örülök, de nem vágyom semmilyen kultuszra, mert nagyon hamisnak tartom. Például ott van az autogramkérés. Ez mi? Odajön valaki, hogy írd alá ezt a papírt. És akkor mi történik? Mit csinál aztán a papírral? Ha lenne idő, hogy megigyunk egy teát és elkezdenénk dumálni, lehet, hogy kialakulna egy barátság, de erre nincs is igény, mert csak egy fotó kell meg egy cetli.
Olvastam, hogy régebben papnak készültél. Elképzeled néha, hogy milyen lenne az életed papként?
Nem mondhatnám, de sajnos azért is óvakodom ettől a témától, mert a mai Magyarországon kéz a kézben jár az a két fogalom, hogy valaki nagyon magyar és nagyon katolikus. Innentől kezdve az ember hogy csinálja azt, hogy megvallhassa, hogy istenhívő, de anélkül, hogy olyan csoportokhoz sorolják, akik a vallásossággal együtt bizonyos politikai irányzatokat is képviselnek, amelyek a lehető legtávolabb állnak a tőlem. Én egyébként a ferencvárosi evangélikus gyülekezetbe járok, egy nagyon családias, kis létszámú közösségbe, és úgy érzem, hogy ez nagyon igaz és őszinte dolog, ami nem a nagy nyilvánosság előtt játszódik, és ez jól is van így.
Láttál valami jó filmet mostanában?
A Dr. Halál című filmet mondanám, amiről már beszéltünk. Nemrég adta nekem Gigor Attila, hogy mindenképpen nézzem meg, és nagyon tetszett. Érdekes, hogy még az Isteni műszak-hoz is kapcsolódik valamennyire.