Ebben a mesében a gonosz királyfinak drukkolunk

Thor ismét odacsap a kalapácsával, de ennek a filmnek nem ő az igazi sztárja. És nem is Natalie Portman, aki ismét szerelmes szemekkel bámulja a skandináv mitológiából kölcsönvett istent. Hanem Loki, az ármánykodó, szüntelenül puccsban gondolkodó királyfi. A Thor: Sötét világ alkotóinak az volt a legszerencsésebb döntése, hogy nagyobb szerepet adtak Tom Hiddlestonnak. 

Kezdjük is rögtön a lényeggel: A Thor: Sötét világ annyira lenne élvezetes Loki (Tom Hiddleston) nélkül, mint egy vidámpark áramszünet idején. Nélküle rögtön kiveszne a lendület, és eltűnne a minimális kiszámíthatatlanság is a filmből, és ami maradna, arról sok jót nem lehetne elmondani. Kaptunk volna egy újabb jellegtelen szuperhősfilmet, amelyben egy nem túl érdekes macsó főhős, egyik kezében egy pöröllyel, másik kezében Natalie Portmannel harcolna a sötét tündérekkel.

Tom Hiddleston és Chris Hemsworth a Thor: Sötét világban Forrás: Fórum Hungary

Loki a 2011-es Thor-ban mutatkozott be, ahol fokozatosan tárult fel a valódi énje: mérhetetlen hatalomvágya folytán nem tudta megemészteni, hogy nem ő, hanem testvére, Thor az apjuk kedvence, és emiatt a trón várományosa. A Bosszúállók-ban aztán hihetetlenül szórakoztató módon gonoszkodott Tom Hiddleston, és a Thor második részében pedig végképp teljesen ura a karakterének. Így aztán bárkivel is osztozzék a vásznon, mi tőle várjuk az izgalmakat. Ha ez egy magyar népmese lenne, a végén biztos megkapná méltó büntetését: kútba dobnák, vagy gulyást főzne belőle egy boszorkány. Szerencsére azonban a Marvel-univerzumban semmi sem végleges, így Loki is újra és újra visszatérhet.

A Thor fekete-fehér világában ő az egyetlen, akit nem lehet egy tőmondatban összefoglalni. Odin bölcs, mivel szakálla van, és Anthony Hopkins játssza. A sötét tündérek vezetője, Malekith (Christopher Eccleston), gonosz, mivel hát annak született. Lokinak viszont egy ügyes dramaturgiai húzás következtében tovább árnyalódik a jelleme. A közös cél ideiglenesen egy oldalra taszítja Thorral (Chris Hemsworth), és ideiglenesen ugyan, de kénytelenek együttműködni. Ez persze tökéletes alkalom arra, hogy élvezetes szópárbajokat vívjanak egymással, amelyek a Thor: Sötét világ legjobban eltalált pillanatai.

Natalie Portman és Chris Hemsworth a Thor: Sötét világban Forrás: Fórum Hungary

Ha Lokit kivesszük az egyenletből, a színvonal rögtön zuhanni kezd. Az biztos, hogy a történet megírásában nem fáradt el senki. Az előző rész mintájára ismét van egy idegen nép, ezúttal a sötét tündérek, akikkel egyszer régen megütköztek az asgardiak, és most előbújtak az űr mélyéről, hogy sötétségbe borítsák az univerzumot. És ismét van egy mágikus erejű tárgy, amelynek birtokosa legyőzhetetlenné válik. A Thor: Sötét világ újítása, hogy ez végre nem téglalap alakú és szilárd, hanem légnemű, és úgy szállja meg az embert, mint egy kísértet. Persze a több milliárd földlakó közül pont a Natalie Portman által alakított tudóssal történik meg a baj, így aztán Thor sietve vissza is tér a bolygónkra.

Gyakran beszélnek a filmben a világok együttállásáról, sokatmondóan, ájtatos hangon ejtik ki sokszor azt a szót, hogy konvergencia. Szerencsére még idejekorán feltűnhetett valakinek, hogy ez még egy szuperhősfilmben is bénán hangzik, ezért hagyták az előző rész drámai hangvételét, és inkább ahova csak tudtak, beszúrtak egy poént.

Stellan Skarsgård, Jonathan Howard és Kat Dennings a Thor: Sötét világban Forrás: Fórum Hungary

Ez azt is jelenti, hogy Stellan Skarsgard karaktere gyakorló idiótává aljasult, aki csak nadrág nélkül képes gondolkozni, de Daisy (Kat Dennings) például nagyon vicces, ahogy folyamatosan alázza az Ian nevű gyakornokát. Váltakozva kapjuk a fárasztó, és a valóban humoros jeleneteket, de végül az utóbbiak kerülnek túlsúlyba, és simán elmondható a Thor: Sötét világ-ról, hogy elszórakoztatja a jóleső bambulásra vágyó nézőt.

Alan Taylornak, a Trónok harca-sorozatból igazolt rendezőnek láthatóan túl nagy falat volt ez a film, és csak egy nagy összevisszaságot tudott belőle kihozni. Amit persze lehet élvezni is, ugyanis itt aztán van minden: a nyolcvanas évek fantasyjeit idéző erdőszéli csata, lézerfegyverek kardok ellen, űrhajós támadás Asgard ellen, irányíthatatlan és vicces térugrások, példának okáért Greenwich és a londoni metró King's Cross nevű állomása között. És végre megtudhatjuk, hogy mi történik akkor, ha Thor metróra száll. Néha olyan érzésem volt, mint Macaulay Culkinnak, amikor belépett a játékboltba a Reszkessetek betörők második részében. Kár, hogy előtte valaki leseperte a polcokat, és szétdobálta a játékokat.

Christopher Eccleston a Thor: Sötét világban Forrás: Fórum Hungary

A Thor: Sötét világ, ha a minőségét nézzük, valahol félúton helyezkedik el a Vasember 2 és a Bosszúállók között. És még csak azt sem lehet rá mondani, hogy az év legszórakoztatóbb szuperhősfilmje lenne, ugyanis ezt a címet a Vasember 3 bitorolja Shane Black írói közreműködése miatt. De van benne pár annyira mesterien eltalált poén, hogy azokat még hónapok múlva is emlegetni fogom. Annyira nevettem rajtuk, hogy egy kicsit meg is lepődtem magamon. És pontosan ez az az érzés, amelyet egyre kevésbé tudnak előhozni az emberből a manapság tömeggyártásban készülő szuperhősfilmek. A meglepődés varázsát.