Huncut világ (Cool World, 1992)
Igaz, hogy Brad Pitt még nem volt igazi sztár, amikor a Huncut világ-ot bemutatták (egy évvel korábban került a mozikba a Thelma és Louise), de az animációt és élő szereplőket keverő komédia, amelyben Gabriel Byrne és Kim Basinger is szerepelt, elvileg kellemes kis nyári siker lehetett volna '92-ben. Ehelyett vehemens utálatot váltott ki. Ralph Bakshi filmje arról szól, hogy egy képregényrajzoló (Byrne) egy rajzolt fantáziavilágba kerül, amelyről először azt hiszi, a saját alkotása, de igazából mindig is létezett, a szintén a való világból idecsöppent, helyi nyomozó (Pitt) például már évtizedek óta itt dekkol. A főhős elköveti azt a ballépést, hogy lefekszik a rajzolt femme fatale-lal, Holli Woulddal (Basinger), akinek egyetlen célja, hogy átjusson a való világba, és ettől minden összezavarodik.
Bakshi, aki a felnőtteknek szóló, merész Fritz, a macska című animációs filmmel lett híres, a Huncut világ-ot is felnőtt, sőt horrorisztikus rajzfilmnek képzelte el, de a Paramount stúdió menet közben átírta a forgatókönyvet gyerekbarátabbra, és rákényszerítette Bakshit, hogy az ő változatukat forgassa le. Talán sosem fogjuk megtudni, az eredeti elképzelés működött volna-e, mindenesetre a 30 millióból készült Huncut világ az USA-ban mindössze 14-et hozott vissza a költségvetéséből, és a kritikusok is gyűlölték. A sztorit zavarosnak, a figurákat idegesítőnek találták, kifogásolták, hogy az animált figurák és az élő szereplők nincsenek vizuális összhangban, egy kritikus pedig kijelentette, hogy nehéz eldönteni, Kim Basinger élő szereplőként vagy rajzolt változatban elviselhetetlenebb a filmben.
* * *
Harcosok klubja (Fight Club, 1999)
David Fincher kultfilmje az évek során olyan nagy és lelkes rajongótáborra tett szert, hogy ma sokan talán már meg is lepődnek azon, hogy a film eredetileg nem volt sikeres: 63 millió dollárból készült, amiből az USA-ban csak 37-et tudott visszahozni. Igaz, az Egyesült Államokon kívül jobban teljesített (64 millió), de a 20th Century Fox stúdió számára csak akkor vált jövedelmezővé, amikor a személyesen Fincher által felügyelt, pöpec DVD-kiadás iszonyú sikeres lett, és tíz év alatt több mint hatmillió példány fogyott belőle. Fincher munkamódszere már eleve problematikus volt: rengeteg felvételt készített, mint mindig, és a forgatás 138 naposra nyúlt. Az eredetileg 50 milliósra tervezett büdzsé 64-re kúszott fel, és amikor Fincher végre megmutatta a stúdiónak a kész filmet, ők egyből tudták, hogy bajban vannak, mert a Harcosok klubjá-nak nem volt egyértelmű célcsoportja, akiket megcélozhattak volna a reklámkampányukkal.
Érezték, hogy hiába szerepel Brad Pitt a filmben, ahhoz túl sok erőszak van benne, hogy a női nézőket pusztán az ő neve behúzza, így végül inkább a verekedős jeleneteket állították a spotok középpontjába, és sportközvetítések szüneteiben nyomták az előzetest, hogy felkeltsék a fiatal férfiak kíváncsiságát. Fincher ezen fel volt háborodva, de az általa ajánlott reklámcég javaslatát, hogy a kampányt egy rózsaszín szappan köré építsék, a stúdió rossz viccnek minősítette. A Harcosok klubja világpremierje a '99-es velencei filmfesztiválon volt, ahol nagyon megosztotta a kritikusokat, de később többségbe kerültek a pozitív kritikák, és a film jelenleg 81%-on áll a Rotten Tomatoes kritikagyűjtó site-on.
* * *
Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford (The Assassination of Jesse James by the Coward Robert Ford, 2007)
Ez az a film, aminek már a címéből sejthető, hogy az alkotók nem reméltek többszázmilliós kaszálást a multiplexpénztárakban. A Jesse James hiába legendás banditákról szóló westernfilm Brad Pitt-tel és Casey Affleckkel, mert 160 perc hosszú, és a történetet komótos líraisággal meséli el, nem pedig olyan akciódúsan, ahogyan a stúdió remélte. Több vágó dolgozott rajta, Pitt és Ridley Scott (mindketten a film producerei voltak) különböző változatokat is összeállított belőle, de a tesztvetítéseken egyik sem szerepelt túl jól.
A 2005 második felében forgatott filmet végül csak 2007 őszén mutatták be, de országos szinten az Egyesült Államokban sosem került a mozikba. Amikor a legtöbb helyen adták, akkor is csak 301 moziban lehetett megnézni, és a 30 millióból készült film csak szánalmas 4 milliót termelt, külföldön pedig összesen 11 milliót szedett össze. Két Oscar-jelölést viszont begyűjtött (Casey Affleck mint legjobb férfi mellékszereplő és Roger Deakins mint legjobb operatőr), de egyiket sem sikerült díjra váltania.
* * *
Ölni kíméletesen (Killing Them Softly, 2012)
Pitt-et nem tántorította el a Jesse James bukása (talán, mert az alakítására nagyon pozitív reakciókat kapott, a velencei filmfesztiválon színészi díjat is nyert), és hajlandó volt még egyszer Andrew Dominik rendezővel dolgozni. Az Ölni kíméletesen egy 70-es években játszódó gengszterregény aktualizált adaptációja, és szemben elődjével, kifejezetten barátságos a játékideje (97 perc), viszont sokkal hosszabbnak tűnik a szereplők parttalan fecsegése miatt. És bár a marketingkampányt természetesen Pitt köré építették, túlzás lenne azt állítani, hogy ő a film egyértelmű főszereplője, mivel az első fél órában fel sem bukkan.
A cannes-i filmfesztiválon bemutatott film kedvező kritikai fogadtatásban részesült ugyan (akárcsak korábban a Jesse James), az amerikai közönséget viszont nem egyszerűen hidegen hagyta (15 millióba került, az USA-ban 15 milliót termelt), hanem vehemens utálatot váltott ki az emberekből. A nyitóhétvégén végzett közvélemény-kutatások alapján a nézők átlagosan a lehetséges legrosszabb, F osztályzatot adták a filmnek, ami korábban mindössze hét alkalommal fordult elő, és abból is hat horrorfilm volt. A reakció nem teljesen meglepő: nem kapták meg azt az egyszerre izgalmas és vicces thrillert, amit az előzetes ígért.