Nem is arról szól a film, amit az összefoglaló ígér, helyesírási hibák és magyartalanságok, bombasztikus, semmitmondó idézetek teljesen ismeretlen kritikusoktól, kisilabizálhatatlan rendező és színészek. Néhány a jellemző hibák közül, amelyekkel lépten-nyomon találkozni a DVD-borítókon. Nem túlzunk: egy tékában találomra böngészve minden negyedik-ötödik borítón találtunk legalább egy feltűnő hibát.
Sokféleképpen el lehet szúrni egy DVD-borítót, a leggyakoribb, hogy helyesírási, nyelvi, vagy fordítási hiba csúszik a szövegbe. A Beethoven árnyékában története: "... Egy másolóra van szüksége, aki Beethoven olvashatatlan kézírását átmásolja, így téve olvashatóvá segítve ezzel a betegeskedő Zsenit." A bombák földjén így hirdeti magát: "A főszerepben az eddig ismeretlen Jeremy Renner meggyőző játékát láthatjuk". Tarr Béla remekéről pedig megtudjuk, hogy "A Sátántangó olyan film, ami ott üt, ahol élsz". Ez az értelmetlenség az angol "it hits you where you live"-kifejezés szó szerinti lefordításából született; szerencsésebb lett volna "ott üt, ahol a legjobban fáj"-t írni.
Szegény Roger Ebertet is szépen lefordították A diktátor borítóján: "Sacha Baron Cohen megalapozza a tényt, hogy ő napjaink legjobb filmes komikusa". Ez nemcsak magyartalan, de félrefordítás is, a hasonlóan nehézkes, ám helyes változat az lett volna, hogy "Sacha Baron Cohen joggal tart igényt napjaink legnagyobb filmes komikusának címére". A megfogalmazások igénytelenségére jó példa a Ken Park ötmondatos leírása, amelyben a "gyerek" szó négyszer, a "felnőtt" és a "szülő" összesen ötször szerepel. A "zöldfülű" valamiért különösen kedvelt jelzője a borítóíróknak, még a neves zürichi klinikán dolgozó Carl Gustav Jungot is elintézik ennyivel a Veszélyes vágy ismertetőjében.
A tartalmi hibákból időnként gyanítható, hogy aki a borítószöveget írta, nem is látta a filmet. A Juno főhősnője a DVD-borító szerint "egyre inkább anyának érzi magát", holott erről egyáltalán nincs szó a filmben, Lars von Trier Antikrisztus-ában "egy házaspár gyermeke szerencsétlen módon kizuhan a család házának ablakából, miközben szülei éppen a végtelen gyönyörnek adják át testüket a szomszédos szobában". Amellett, hogy nehéz elképzelni egy szerencsés módon kizuhanó gyermeket, aki látta a filmet, tudja, hogy a sztorinak nem sok értelme lenne, ha a szülők valóban a szomszédos szobában tartózkodnának a baleset idején. Az 1974-es Sugarlandi hajtóvadászat tokján található szövegből megtudjuk, hogy "ez a hálás szerep visszacsalta Hollywoodba az Oscar-díjas Goldie Hawnt, aki már jó ideje távol volt a filmvilágtól", ami meglehetősen furcsa állítás a színésznőről, akinek csak pár évvel a film előtt indult be a karrierje, és a 70-es évek elején folyamatosan dolgozott.
A DVD kiadója nem feltétlenül adja meg a tiszteletet a film alkotóinak és szereplőinek azzal, hogy feltünteti a nevüket. A Michael Clayton borítóján a rendező, Toni Gilroy nevét csak nagyítóval lehet megtalálni az apró betűs stáblistán, ellenben a producernek titulált (valójában a filmben csak executive produceri minőségben részt vevő) Steven Soderbergh neve az első és a hátsó borítón is prominensen szerepel - épp csak a "h" maradt le a neve végéről. Érthetetlen az is, hogy a sztárokkal telezsúfolt Mindörökké rock-nál miért tartották fölöslegesnek megemlíteni a színészek nevét - talán, mert kellett a hely, hogy az első borítón szereplő frenetikus idézetet a hátsó borítón megismételhessék.
Ritkán, de az is előfordul, hogy a borító egyenesen valótlanságot állít: Guillermo del Toro Ördöggerinc című remek drámájából például "fantasy-horror"-t csináltak, a Vérző olaj borítójára pedig magabiztosan ráírták, hogy "hatalmas sikert aratott az egész világon", pedig a film 76 millió dolláros bevételével távolról sem volt egy blockbuster. Még ütősebb megoldást választottak A majmok bolygója: Lázadás-nál, ahol a Metropol meg nem nevezett újságíróját idézve titulálják a filmet "kasszasiker"-nek, mintha ez egy szubjektív kategória lenne (de a film legalább tényleg hozott 480 millió dollárt). Az idézetek egyébként is a leggyengébb pontjai a borítóknak: általában nem adnak semmilyen hasznos információt a filmről, és nem ritkán noname bloggerektől származnak. Jonathan Demme A mandzsúriai jelöltjé-nek a borítója kifejezetten vicces: egyáltalán nincs rajta tartalomleírás, csak négy idézet, amelyekből persze nem derül ki, hogy a film miről szól, csak az, hogy "nagyot szól!".
Kevésbé zavarók, néha viszont kifejezetten humorosak az esetlen grafikai megoldások. Az éjszaka hangjai borítójára Robin Williams vagy akár Toni Collette arca helyett sikerült egy fölöttébb vonzó víztornyot tenni, a Fék nélkül első borítóján Joseph Gordon-Levitt a biztonság kedvéért kétszer is látható, a Veszélyes Bangkok elején pedig Nicolas Cage úgy tartja a jobb kezét, mintha fegyver lenne benne, sőt, golyónyomokat is látni, pisztoly viszont sehol, a bal keze ellenben nyomtalanul eltűnik a dzsekije alatt.
Nyilván a hibák és ostobaságok jelentős részéről az igénytelen forgalmazók tehetnek, de beszéltünk két DVD-forgalmazásban járatos szakértővel, akiktől megtudtuk azt is, hogy nem mindenért őket kell hibáztatni. Az amerikai stúdiók egy része ugyanis az utolsó betűig meghatározza, hogy minek kell szerepelnie a borítón, és a szöveghez még akkor is ragaszkodnak, ha az a magyar nézők többségének feltehetően semmit nem mond. Zalaba Ferenc, aki közel tíz éve ír szövegeket DVD-borítókra, elárulta, hogy akad olyan stúdió, amelyik úgy dolgozik, hogy visszakéri a magyar szöveget, azt átfuttatják a Google fordítón, és ha ez alapján úgy találják, pontatlan a magyar verzió, javítást követelnek. Stern Gábor, aki több DVD-forgalmazónál is dolgozott már vezető pozícióban, tapasztalatai alapján úgy véli, a Warner a legmacerásabb stúdió: "szinte sportot űztek abból, hogy minden jóváhagyásra visszaküldött borítóverzióhoz 30-40 megjegyzést fűztek".
Másrészről vannak olyan stúdiók is, amelyek jobban megbíznak a magyar partnerükben, és nagyobb szabadságot hagynak akár abban is, hogy a forgalmazó a hazai viszonyokra alakítsa a borítót. Stern szerint ez sokszor mégsem történik meg amiatt, hogy a stúdiófilmeknél általában nagyon sok embernek (a sztároknak, a producereknek is) beleszólási joga van abba, hogy mi és hogyan szerepel a borítón, és egy apró változtatás miatt nem éri meg végigcsinálni a jóváhagyatási procedúrát. De míg a magyar piac önmagában nagyon kicsi, az USA-n kívüli teljes nemzetközi piac egyre fontosabb, így egyre gyakoribb, hogy a stúdiók engedélyeznek bizonyos változtatásokat: például a Csúcsformában 3 amerikai DVD-jén az ott népszerűbb Chris Tuckert helyezték előtérbe, több külföldi változaton viszont Jackie Chant.
Általában a filmet méltató idézeteket is csak egy előre megadott listáról lehet kiválasztani, de itt is van kivétel: némelyik stúdió kifejezetten azt kéri, hogy helyi kritikusok idézeteit tegye a borítóra a magyar forgalmazó. De azért utóbbi esetben is le kell fordítani az idézeteket angolra, és jóvá kell hagyatni a stúdióval, mielőtt a borítóra kerülhetnek. Stern elmondta, hogy üres lózungok helyett igyekeznek olyan idézeteket használni, amelyek a magyar nézők számára is ismert filmhez hasonlítják a DVD-n szereplő filmet, de ilyen nem mindig van a választási lehetőségeik közt.
Megkaptuk tőle a magyarázatot arra a furcsa jelenségre is, hogy a sztárok neve mögött zárójelben sokszor nem a leghíresebb filmjeiket sorolják fel: ennek oka lehet, hogy ha ugyanannál a forgalmazónál van a színész egy másik filmje is, akkor inkább azt emelik ki, még akkor is, ha nem az a legismertebb. Zalaba elárulta, hogy ő néha becsempészi egy-egy kedvenc filmjét a zárójelbe, és inkább közelmúltbeli sikereket tüntet fel. "Spielbergnél például nem biztos, hogy az E.T.-t vagy a Cápá-t írnám oda, hanem egy újabb filmjét."
Minden esetben működőképes marketingfogásokról nem nagyon tudnak beszámolni; mint Stern mondja, "volt olyan noname film, amelynek a borítójára rátettünk egy majdnem pucér nőt két nagy fegyverrel, de így sem nézték meg". Azt viszont megemlítette, hogy a nézőriasztó "dráma" szót, és a színházi asszociációkat ébresztő "komédiá"-t kerülni szokták. Zalaba általánosságban úgy foglalja össze a feladatot, hogy "a célközönség fejével próbálok gondolkodni. A Pokoli futam-nál arra mentem rá, hogy milyen izgalmas, és hogy Paul Walker van benne a Halálos iram-ból, a Jane Eyre-nél pedig arra, hogy egy klasszikus feldolgozása, és hogy milyen díjakat nyert".
Teljesen változó, hogy melyik forgalmazó kit bíz meg a borítószöveg megírásával, sajnos egyáltalán nem szokás, hogy a film fordítója írja az ajánlót, amivel sok tartalmi tévedés kiküszöbölhető lenne. Viszont kiderült az is, hogy nem minden esetben a szöveg írója a hibás, amikor hülyeségek csúsznak be az ismertetőbe, ugyanis - különösen a moziforgalmazásból kimaradt, rögtön DVD-n megjelenő filmeknél - előfordul, hogy már azelőtt meg kell írni a szöveget, hogy a film elkészülne, és ilyenkor a szövegíró legfeljebb az előzetesre hagyatkozhat. Persze a nagy, mozikat már rég megjárt filmeknél ez a kifogás nem áll meg.