Nemzetközi szinten az egyik legsikeresebb francia rendező vagy, de soha nem kaptál még díjat Cannes-ban. Ez rosszul esik?
A Swimming Pool című filmembe is belecsempésztem, amit Billy Wilder mondott erről: A díjak olyanok, mint az aranyér, az összes seggfej előbb-utóbb kap egyet (angolul a "seggfej" és a "segglyuk" szavak megegyeznek - a szerk.).
Az elmúlt tizenöt évben tizennégy filmet rendeztél. Hogyan tudsz ilyen gyorsan dolgozni?
Próbálok évente egy filmet csinálni. Ha rajtam múlna, csinálnék kettő-hármat is, mint Fassbinder, de sok időt elvesz a filmek népszerűsítése, és gyakran a finanszírozásuk megszervezése sem könnyű.
Nem görcsölsz sokat a munkával?
Akkor vagyok elememben igazán, amikor a filmeken dolgozom. Nagyobb kín számomra például interjút adni, vagy díszbemutatókra járni.
A Fiatal és gyönyörű ötlete már régóta a fejedben volt?
A házban című filmemen sok év kihagyás után megint fiatal színészekkel dolgoztam. Ráébredtem, hogy az utolsó néhány filmem velem egykorú vagy nálam is idősebb emberekről szólt, ezért kedvem volt megint fiatalokkal foglalkozni. Különösen egy fiatal lánnyal. Így jött, hogy egy tinédzser lány portréját akarom elkészíteni.
Mi fogott meg ennek a lánynak a szexualitásában?
Ez a lány nem fél a veszélytől, nem érintik meg különösebben a dolgok. Egy tinédzserben tombolnak a hormonok, folyamatos változásban van a teste, nagyon fontos neki, hogy érezzen valamit. Ebben a korban az ember nem fél semmitől, halhatatlannak hiszi magát, ezért kísérletezni akar, erős érzéseket átélni. Egy szülőnek nagyon nehéz feldolgozni, hogy a gyereke szexuális lény. Különösen ennek a lánynak az esetében, akinek nagyon agresszív a szexualitása.
Hogy akadtál rá az Isabelle-t játszó Marine Vacthra?
Nagyon sokáig kerestem, rengeteg fiatal lánnyal találkoztam. Mindenkivel azt a jelenetet csináltattam meg, amiben a rendőr hallgatja ki Isabelle-t. Az fogott meg Marine-ban, hogy egyszerre volt jelen, de közben érezhetően máshol jártak a gondolatai. Ez nagyon kellett a szerephez, volt benne valami varázslatos, valami misztikus. A többi színésznővel sem volt baj, de ők túlságosan valóságosak voltak. Velük annyira egysíkú volt a jelenet, mintha egy tévésorozatot néznék, de Marine-ban megvan az a titokzatosság, ami a legnagyobb mozisztárok sajátja. Hogy a néző meg akarja fejteni, hogy mire gondol, mi zajlik a fejében. Óriási szerencse egy rendezőnek, amikor egy ilyen színésznővel hozza össze a sors. Tisztára, mint a Kulesov-kísérlet, te csak lefilmezed az arcát, és mindenki mást lát bele.
Nagyon természetesen a játéka. Hogyan értétek el ezt a hatást? Nehézséget okozott a forgatáson?
A forgatáson már nem volt gond, nagyon sokat próbáltunk előtte. Marine volt meg először, így ő tudott segíteni a többi színész kiválasztásánál is. A filmbéli családját már hozzá válogattuk. Csináltunk próbákat Géraldine Pailhasszal és Frédéric Pierrot-val (ők játsszák a lány szüleit a filmben), hogy lássam, hogyan működik a kapcsolata az anyjával és az apjával. Különösen fontos volt számomra, hogy a két nő közötti kapcsolat nagyon szoros legyen. Volt időnk azt is részletesen megbeszélni Marine-nal, hogy mit várok tőle a meztelen jelenetekben. Ez nagyon hasznos volt, mert így magabiztosan érkezett a forgatásra. Az is nagyon jól jött, hogy Marine eddig fotómodellként dolgozott, ezért nincs benne semmi szégyenérzet. Más színésznőknek gyakran gondot okoz a meztelenség, és mindig nagy megbeszélés tárgya, hogy mit hajlandóak megmutatni. Számára ez semmi gondot nem okozott, két másodperc alatt már meztelen is volt. Ráadásul gyönyörű szép, úgyhogy a stábnak is sok örömet okozott ezzel.
Ha egy színésznő problémázik a meztelenség miatt, hogyan próbálod meggyőzni?
Nincs titkos receptem, csak elmagyarázom neki, hogy miért fontos az adott meztelenkedés a filmben. Mindig megvan az oka. Ha csak annyi lenne, hogy le akarom vetkőztetni a színésznőt, mert disznó vagyok, akkor az nem tenne jót a filmnek. De ha történet megkívánja, akkor nincs mit tenni. A színésznők legtöbbször belátják ezt.
A legtöbb kritika megemlíti A nap szépét a filmeddel kapcsolatban. Hatással volt rád Bunuel filmje?
Természetesen eszembe jutott, mert A nap szépe az egyik legfontosabb film a prostitúcióról. De az én filmem nem a prostitúcióról szól, hanem a tinédzserkorról. Újranéztem A nap szépé-t, mert utoljára diákként láttam, és még mindig szeretem a filmet, de Bunuel a fantáziával és a valósággal játszik, és a végén nem tudod, hogy mi történt igazából. Talán amiatt, mert a hatvanas években készült a film, és nem volt lehetősége egyértelműbben fogalmazni. Én valóságos hátteret szerettem volna a történetemnek, itt nincs szó képzelődésről. Ami azt illeti, sokkal inkább a Szerelmeinkre című Pialat-film járt a fejemben. Azt is fiatalkoromban láttam először, és szerintem a legszebb film a felnőtté válásról.
Miért a prostitúciót választottad mégis a filmed témájául?
Mert foglalkoztat a téma, nem tudom, miért. Az érdekelt, hogy mi késztethet arra egy fiatal lányt, hogy elkezdje árulni a testét. A film elején nyilvánvalóvá teszem, hogy ez nem az anyagiak miatt történik, igazából nem szorul rá, és nem is használja semmire a pénzt, amit megkeres. Tehát valami más oka lehet. Ez a film nagy rejtélye. De prostitúció helyett nyugodtan lehetett volna anorexia vagy drogok. A lényeg, hogy ez a kamasz valami nagyon kemény dologgal akar kísérletezni.
Végeztél kutatásokat a témában?
Beszélgettem rendőrökkel, akik tiniprostituáltakkal foglalkoznak. Aki a pszichológust játssza a filmben, egy igazi pszichológus, akinek szintén ez a szakterülete. Elmondtam neki, hogy miket csinálna a főhősöm, és megkértem, mondja meg, hogy ezek tényleg így történnek-e a valóságban. Egy ilyen filmnél nem árt, ha stimmelnek a részletek.
Fontosnak tartottad, hogy ne ítélkezz a főhős felett?
Természetesen megvan a véleményem, de sosem akarok ítélkezni. Csak megmutatom, mi történik vele, hogyan viselkedik különböző helyzetekben. Követjük, próbáljuk megérteni őt, megfejteni a titkait.
Manapság a fiatalok azelőtt vetik bele magukat a szexualitásba, mielőtt erre testileg és lelkileg érettek lennének? Ez egy létező társadalmi probléma szerinted?
Nem akarok moralizálni. A dolgok úgy vannak, ahogy vannak. Ha egy fiatal meg akar tenni valamit, akkor úgyis megtalálja a módját, hogy megtegye. Tény, hogy manapság sokkal könnyebb eltévelyedni. Felmész az internetre, és már regisztrálhatsz is be egy prostituáltakat kiközvetítő oldalra. De mit tehetünk? Megtiltsuk, büntessük az ilyesmit? Nem tudom.
Hogyan képzeled el a főhősöd jövőjét? Mi lesz vele később szerinted?
Egy csomó emberrel beszélgettem a vetítés után, és vicces, hogy egyesek nagyon sötéten látják a jövőjét, mások szerint minden rendben lesz vele. Szerintem is, mert nyilvánvaló, hogy sokat tanult a történtekből, és a film végére nővé érik. Talán fontos lesz számára az erős szexualitás.Nagyon fontos az utolsó jelenet Charlotte Ramplinggel, mert tőle megkap valamit, amit az anyjától sosem tudott megkapni.
Tehát a prostitúció lehet pozitív élmény is?
Az élet élmények sorozata, minden azon múlik, hogy mit kezdesz ezekkel az élményekkel. Szerintem bármilyen élménynek lehet jótékony hatása, ha túléled, és megérted, hogy mit tettél.
Volt tavaly előtt egy hasonló témát feldolgozó ausztrál film, a Sleeping Beauty. Mindkét film főhősére ugyanaz a tompaság, már-már mazochizmus jellemző. Szerinted miért ilyenek ezek a lányok?
Szerintem ez egy védekezés. Nem tudja még, hogy mire vágyik. Szóval bizonyos szempontból ez az egész egy tanulási folyamat nála, mintha csak iskolában lenne. Tinédzserkorban ez ember alig tud valamit a szexuális vágyairól, fel kell fedeznie őket. Az első együttlét általában rémesen sül el, mint a filmben is azzal a szegény német fiúval. Eleinte többet foglalkozol a másik ember vágyaival, mint a sajátoddal. Vajon jó volt neki? Ilyeneken töprengsz. Meg kell tanulni, hogy mi okoz örömet neked, sokat tapasztalni, kísérletezni.
A film végefelé azt látjuk, hogy Isabelle és az idős kuncsaftja között kialakul egyfajta meghittség, ami már nem csak a szexről szól. Ugyanakkor a korabeli fiúval nincs meg köztük ugyanez az intimitás. Ez miért lehet?
Jobban érdeklik őt a férfiak, mint a fiúk. Amikor lebukik a családja előtt, amikor a szülei megtudják, hogy kurválkodott, Isabelle eldönti, hogy úgy fog viselkedni, ahogy a szülei szeretnék. Ezért összejön egy korban és társadalmi rangban hozzáillő fiúval, akit kedvel is, de nem elég neki. Valami erősebbre van szüksége.
Apakomplexusos ez a lány?
Az csak egy része a dolognak. Nem szeretném ennyire leegyszerűsíteni Isabelle figuráját.
A filmben négy évszakban meséled el a történetet. Miért választottad ezt a szerkezetet?
Mert azt akartam megmutatni, hogy fiatalkorban mennyire gyorsan változik az ember. Nyáron elveszíted a szüzességedet, ősszel felcsapsz kurvának, télen pedig már valami más történik veled. Az élet megy tovább, nem olyan drasztikus az egész. Tudtam, hogy nagyon komolyan is lehetne venni ezt a témát, éppen ezért akartam, hogy a szerkezet könnyedséget sugalljon. Egy impresszionista filmet szerettem volna csinálni, mert én sem tudom megfejteni ennek a fiatal lánynak a titkát. Csak pillanatokat mutatok, benyomásokat.
Minden fejezet egy Francoise Hardy-számmal kezdődik. Sokáig kerested a megfelelő zenét, vagy egyből ő ugrott be?
Franciaországban őt úgy ismerik, mint aki a legszebb dalokat énekelte a szerelmi csalódásról. Nagyon szomorúak a számai, nagyon melankolikusak. Adta magát, hogy az ő dalait használjam, központozásként működnek.
Te is ilyen zenét szeretsz?
Nem szeretem a zenét. Vagyis csak akkor foglalkozom zenével, ha az egyik filmemhez keresek valamit. Nincs kedvenc előadóm se, inkább a csendet kedvelem.
Sokat változott a forgatókönyv a forgatás alatt?
A forgatókönyv mindig változik, nyitott vagyok a többiek ötleteire forgatás közben. Próbáltuk kronológiai sorrendben felvenni a jeleneteket, mert az mindig jót tesz a filmnek, és úgy gondoltam, Marine-nak is könnyebb lesz úgy. Viszont tengerparti jelenetekkel kezdtünk, és az eredeti forgatókönyvben volt még egy befejező rész, amikor a család visszamegy a tengerhez. Ezt az utolsó jelenetet már a forgatás második napján felvettük, de a vágószobában rájöttem, hogy nem tudom használni, mert két hónap alatt Marine annyit változott - mind emberként, mind színészként -, hogy a néző azt hitte volna, hogy az egy flashback-jelenet.
Az utóbbi pár évben rendeztél vígjátékot, vicces thrillert és komoly drámát is. Mindig próbálsz új műfajhoz nyúlni, vagy csak így alakul?
Így alakul. Megyek, amerre az ösztöneim visznek. A lehetőségek sokfélesége az egyik dolog, amit nagyon szeretek a filmekben.
Szóval mi jön legközelebb?
Egy szerelmi történet.