Veronica Mars feszeng a moziban

A sorozat rajongói hét év után visszakapják egy estére Veronica Marst, az egykori tinidetektívet, aki talán nem is változott olyan sokat az eltelt idő alatt. Mozifilmnek kevés, de kellemes nosztalgiázásra tökéletesen alkalmas. 

A Veronica Mars nem mozifilm. Bár annak tetteti magát 107 perces játékidejével, és azzal a megtévesztő húzással, hogy az Egyesült Államokban és jó pár másik országban moziban is megnézhető, de sajnálom azt az embert, aki netán jegyet vesz rá minden előtudás nélkül, aztán azon kapja magát, hogy egy általa nem ismert tévésorozat dupla hosszúságú fináléjára ült be. Nyilvánvaló, hogy nem is új közönség megszólítása volt a cél, a Veronica Mars-film senki másnak nem szól, mint a rajongóknak, akik lelkesen végignézték a háromévados sorozatot, és akiknek 2007 óta hiányzik Veronica.

Kristen Bell a Veronica Mars című filmben Forrás: Warner Bros. Digital Distribution

Mondhatnám, hogy a film ajándék a rajongóknak Rob Thomastól, a sorozat atyjától, de ennél még egyszerűbb a helyzet: a film hatmillió dolláros költségvetését szinte teljes egészében a rajongók dobták össze, egyszerűen vettek maguknak egy filmet. Thomas és a címszerepet alakító Kristen Bell pedig ennek megfelelően egy pillanatig sem tettek úgy, mintha a projekt bármi másról szólna, mint a megrendelők igényeinek kiszolgálásáról. Ez így teljesen őszinte, és aki nem vár többet a filmtől, mint egy elnyújtott Veronica Mars-epizódtól, az valószínűleg nem is fog nagyot csalódni.

A film elején Veronica éppen állásinterjúkra járkál menő New York-i ügyvédi irodákhoz, ami remek lehetőséget biztosít arra, hogy elmesélje, hogy bizony-bizony maga mögött hagyta a kaliforniai Neptune-t és a magánnyomozósdit, készen áll rá, hogy betöltsön egy komoly, de a gyilkosok után rohangászáshoz képest nyugis állást, és békésen éldegéljen jóképű és megbízható pasija oldalán, aki nem más, mint Piz (Chris Lowell), akivel a harmadik évadban jött össze.

Ryan Hansen és Kristen Bell a Veronica Mars című filmben Forrás: Warner Bros. Digital Distribution

Ezeket a szép, racionális terveket Logan Echollsnak (Jason Dohring), Veronica volt pasijának a hívása bombázza szét, akinek már megint megölték az aktuális barátnőjét, akárcsak az első évad elején. Veronica erre természetesen otthagy csapot-papot, és hazautazik Neptune-ba, hogy segítsen Logannek, egyszersmind látogatásával meglepje az apukáját (Enrico Colantoni).

Az utcán a We Used to Be Friends-t, a sorozat főcímdalát pengeti a gitáros, Veronica hazatérve rögtön ledobja New York-i gönceit, és visszavedlik vagány kamaszlánnyá - beleértve természetesen a szegecsekkel díszített válltáskát is -, aztán sorban bukkannak fel a régi barátok és ellenségek - itt minden feltűnően azt szolgálja, hogy a rajongók kellemes osztálytalálkozó-hangulatba ringathassák magukat. És naná, hogy egy tényleges osztálytalálkozót is írtak a sztoriba, hiszen ennél egyszerűbb dramaturgiai eszköz nincs arra, hogy összetereljék a régi bandát.

Jason Dohring és Kristen Bell a Veronica Mars című filmben Forrás: Warner Bros. Digital Distribution

Ha nem merülünk el teljesen a jóleső nosztalgiázásban, akkor kicsit olyan érzésünk támadhat, hogy Thomasék egy listán végigmenve pipálgatták a kötelező elemeket, amelyeket a lehető legkisebb energiabefektetéssel, és sokszor a logikára fittyet hányva kötöttek össze. De igazság szerint már a sorozat sem a történetvezetés és a bűnügyek megoldásainak kifinomultságával tűnt ki, sokkal inkább a szerethető főhősökkel, és azzal, hogy végig izgalmas volt a szembenállás az émelyítően gazdag hírességekkel benépesített, morálisan lealjasodott Neptune, illetve az igazságért harcba szálló apa-lánya csapat közt. És ez megint működik.

Veronica és az apja zabálnivalók együtt, a helyi rendőrség továbbra is béna és korrupt. Logan és Veronica közt természetesen rögtön újra felizzik a szexuális vonzalom, Dick Casablancas még mindig hatalmas tahó, a két jó barátra, Wallace-ra és Macre továbbra is lehet számítani, és néhány vicces cameót is kapunk, minden a helyén van. Talán csak az energia kevés egy kicsit. Veronica jön-megy, nyomoz lelkiismeretesen, tudjuk, hogy az ügy végére fog járni, de közben nincs igazi feszültség, sosem pörög fel igazán a film.

Enrico Colantoni, Daran Norris és Jerry O'Connell a Veronica Mars című filmben Forrás: Warner Bros. Digital Distribution

Thomas ugyan írt már nagyjátékfilmet is, de sokkal nagyobb a tévés tapasztalata, talán ebből ered, hogy a dramaturgia nincs úgy felépítve, ahogy egy egész estés krimitől várnánk, végig inkább olyan érzést kelt a film, mintha egy túl hosszú epizódot néznénk egy sorozatból. De az is lehet, hogy ez szándékos, és a tökéletes nosztalgiázást szolgálja. Arra a célra pedig éppenséggel megfelel.