A gyerekeket nem lövik le, ugye?

A The Artist - A némafilmes rendezője az Oscar-díj után bármit csinálhatott volna, de ő a csecsenföldi háborúról akart prédikálni a The Search című új filmjében. 

Ha egy nem amerikai rendező Oscart nyert, azonnal megtalálják a producerek mindenféle díjhajhász forgatókönyvvel, és nem egyszer tragédia a vége annak, amikor egy európai/dél-amerikai vagy ázsiai rendező szembesül a kőkemény, profitorientált hollywoodi szabályokkal. Se szeri, se száma az olyan eseteknek, amikor Hollywoodba csábított külföldi rendezőket kirúgtak vagy lecseréltek.

Abdul Khalim Mamutsiev és Bérénice Bejo a The Search című filmben Forrás: Cannes Film Festival

A francia Michel Hazanavicius a The Artist - A némafilmes sikere után megpróbálhatta volna a kivételt erősíteni és rendezni egy hollywoodi komédiát (Franciaországban az OSS 117 James Bond-paródiákkal futott be), egy képregény-adaptációt vagy éppen egy újabb díjvadász-megható drámát, de esze ágában sem volt. Inkább fogta a nejét, Bérénice Bejót (akit szintén Oscarra jelöltek a The Artist-ért, tavaly pedig A múlt-béli alakításáért elnyerte a cannes-i filmfesztivál legjobb női alakításának járó díjat) és elmentek Grúziába egy csecsenföldi háborús drámát forgatni.

Elment az esze, hogy ilyen nyilvánvaló mozikassza-méreg témához nyúlt? Vagy azt gondolta, hogy az Oscar-díj miatt innentől muszáj fajsúlyos drámákat rendeznie? Valószínűleg is-is, de a The Search témája állítólag már a The Artist sikere előtt is foglalkoztatta, csak most volt meg a megfelelő anyagi háttere, hogy meg is valósíthassa. A The Search egyébként részben az azonos című 1948-as Fred Zinnemann-drámán alapul, de abban a Montgomery Clift által megformált amerikai katona istápolt egy Auschwitz-túlélő cseh fiút, míg most Bérénice Bejo EU-alkalmazottja fogad be egy csecsen kissrácot.

Maksim Emelyanov a The Search című filmben Forrás: Cannes Film Festival

Gyerek, háború, humanitárius üzenet, külpolitikai aktualitás - mi ez, ha nem díjhajhászat? A The Search elkötelezettségén azonban sokkal inkább az érződik, hogy Hazanavicius nem trófeákat akar nyerni, hanem szeretné, ha egy klasszikus stílusú, izgalmas filmdrámán keresztül több néző gondolkodna el arról, hogy mi folyik a szomszédban. El is mondta, hogy a dokumentumfilmek lehet, hogy pontosabbak, de nem jutnak el elég nézőhöz és ő kifejezetten arra szerette volna felhasználni az Oscar-díj és az újabb cannes-i versenybe válogatás miatt ráirányuló figyelmet, hogy egy számára fontos témához nyúljon.

A baj csak az, hogy a The Search nem csak fontos akar lenni, hanem nagybetűs FONTOS, és a jó szándékra rátelepszik az erőlködés és hatásvadászat. Az alapanyag erős, elkötelezett színészi alakításokat látunk (Bejón kívül Annette Beningtől és a kilencéves Abdul Khalim Mamutsievtől) és nehéz közömbösnek maradni a közelmúltbéli valós események láttán, különösen a jelenleg is zajló ukrajnai események fényében, de akkor is túlzás megható zenei aláfestéssel hullákat és kétségbeesett túlélőket mutatni vagy a kamerára fröccsenteni a vért. A hollywoodi háborús filmek giccsparádéjához vagy akár egy komolyan vett Spielberg-filmhez képest is a The Search még mindig egész visszafogott, de a cannes-i versenyprogramból mégis kilógott egy ennyire didaktikus darab.

Kis dolog, de bosszantó pongyolaság az is, hogy Bejo karaktere az Európai Unió "emberjogi bizottságának" dolgozik, holott ilyen szerv nincs is, és hol az EU Bizottságára utalnak, hol a Parlamentre, de nem vették a fáradtságot, hogy pontosan utánanézzenek, hogy ténylegesen kinek a hatásköre az EU humanitárius tevékenysége. Éppen ezért demagógnak hat, amikor Annette Bening karaktere azt mondja, hogy "Sokkal nagyobb haszna van örökbefogadni egy csecsen árvát, mint jelentéseket és állásfoglalásokat elfogadni". Egy jószándékú, de pontatlan és hatásvadász film sem biztos, hogy annyira hasznos, mint alkotói remélték - a The Search-öt a cannes-i sajtóvetítésen például csúnyán kifütyülték.