Elmondhatatlanul untatnak az olyan filmek, amelyek arról szólnak, hogy Hollywoodban mindenki kiüresedett és felszínes, sokkal érdekesebb amikor azt sugallják, hogy az álomgyár valójában rémálomgyár és futóbolondok lakják. Sajnos előbbiből van több, utóbbi pedig különösen David Lynch nyugdíjba vonulása (a Mulholland Drive - Inland Empire kettős után persze az se csoda, ha senki nem mert próbálkozni) óta hiánycikk. Szerencsére az idős korára egyre sokoldalúbb David Cronenberg felvette a kesztyűt, hogy az Alkony sugárút, a Hollywoodi lidércnyomás, A játékos, Mulholland Drive sor végre bővüljön, és ha nem is ért fel az elődökhöz, ősidők óta a legviccesebb fekete komédiát forgatta a filmvilág Mekkájáról.
Saját filmjei között is meglepő egy ennyire komikus hangvételű darab, bár a sajtótájékoztatón azt mondta, hogy ő minden filmjét mókásnak találja, és mindegyikre tud komédiaként is gondolni. A Veszélyes vágy és a Cosmopolis nem túl szerencsés kettőse azonban csak őt mulattatta, éppen ezért senki nem számított rá, hogy trash-gyanús hollywoodi szatírája újra felszállóágba repíti a karrierjét. A Maps to the Stars-ban viszont pont az a jó, hogy büszkén felvállalja a trash-t, mégsem lendül át kínosba. Pedig elképesztő jelenetek váltják egymást egy vérfertőző család és egy középkorú hollywoodi díva összefonódó történetében: Julianne Moore saját anyjával hempereg egy édeshármasban, Mia Wasikowska a szerelmi életéről mesél az éppen kakiló Moore-nak, halott gyerekek lubickolnak a medencében, Robert Pattinson pedig ismét egy limuzinban szexel.
A cannes-i sajtótájékoztatón persze nem hagyták ki a ziccert, hogy megkérdezzék a karrier-újrapozicionáláson ügyködő színészt, hogy kit volt jobb autóban elkapni: Juliette Binoche-t a Cosmopolis-ban vagy Julianne Moore-t a Maps to the Stars-ban, mire a színész röhögve azt mondta, hogy mindkettő hétpontos volt. Cronenberg, aki egyetlen eddigi cannes-i díját a szintén autószexes Karambol-nak köszönheti, viszont készségesen kifejtette, hogy ez nem egy perverz kattanás részéről, hanem egy amerikai toposz – a tinédzserek első lehetősége a magánéletre az autó – hatása.
A mókás és képtelen jelenetek azonban nem céltalanok; tökéletes görbe tükrét adják a celeb-kultúrának és a csillogás/hírnév addikciónak, ráadásul a forgatókönyv modern és folyamatosan a jelenre reflektál. Míg a 78 éves Woody Allen például az egyébként kiválóBlue Jasmine-ben elsütötte, hogy az internetet tanfolyamon oktatják, Cronenberg 71 évesen teljesen képben van; releváns utalások vannak a twitterre vagy éppen Justin Bieberre. Biebernek egyébként szinte alteregója a főhős-testvérpár fiú tagja, Evan Bird alakítása briliáns, ő a film egyik nagy felfedezése.
A pergős, kellemesen őrült forgatókönyv Bruce Wagnert dicséri, dialógusait érdemes lenne elolvasni külön, annyira hemzseg a jó szövegektől. A színészek szerencsére mindannyian benne vannak a buliban és lelkesen levetkőzik a hiúságukat.
Első az egyenlők között Julianne Moore, aki szinte mindig remek, de most egyenesen felejthetetlen. A negyven feletti hollywoodi színésznők minden rémálmát utoljára Laura Dern tudta ennyire hatásosan tolmácsolni a már említett Inland Empire-ben, de Moore karaktere könnyebben befogadható és szerethetőbb (kivéve amikor örömtáncot jár kolléganője gyerekének halála miatt, ami miatt ő kap meg egy szerepet). Számos meta-utalás van az Oscar-díjra is, ami botrányos módon eddig elkerülte a négyszer jelölt színésznőt, de ha van igazság a földön, akkor pont ezért a kompromisszumoktól mentes, bátor, őrült szerepért kaphatja meg jövő februárban.
Három további ok, amiért érdemes megnézni a Maps to the Stars-t:
1. Nagyon jó ötlet, hogy folyamatosan valódi személyekre hivatkoznak a filmben; Ryan Gosling, Nicole Kidman, Harvey Weinstein, stb. mind említésre kerülnek, Carrie Fisher pedig egyenesen saját magát alakítja.
2. Mia Wasikowska karaktere ugyan kicsit emlékeztet a Vonzások-ban, valamint az In Treatment című sorozatban nyújtott alakítására, de továbbra sincs nála bájosabb paraarc.
3. A Justin Bieber-epigon gyereksztár a Bad Babysitter című sorozattal keresett dollárszázmilliókat. Cronenberg rendezésében szívesen megnéznénk belőle pár epizódot.
Amit hiányoltunk a Maps to the Stars-ból:
Noha a film 90 százalékban remekül néz ki, az effektekre lehetett volna még pénzt és energiát fordítani. Különösen egy dramaturgiailag fontos tűzeset lett kifejezetten amatőr.