Nicole Kidman rögtön hasalt egy nagyot

Vágólapra másolva!

Szegény Nicole Kidmannek már megint egyedül kellene elvinnie a vállán egy rossz filmet. A cannes-i filmfesztivál nyitófilmjeként azonban lehetetlen küldetés egy ilyen butuska lányregényt, mint a Grace - Monaco csillaga lenyomni a filmőrültek torkán.

Onozó Róbert

Vágólapra másolva!

Nicole Kidman Cannes 2014 Olivier Dahan Grace - Monaco csillaga

Magasra volt téve a léc, elvégre ősszel a velencei szemlét a Gravitáció, februárban Berlint pedig A Grand Budapest Hotel nyitotta, mindkettő, azon kívül, hogy sztárokat és csillogást hoz a vörös szőnyegre, a filmkészítés legmagasabb szintjét képviseli, ügyesen eleget téve a művészi és az üzleti igényeknek is. Az idei cannes-i nyitófilm ehhez képest csak csillogást és egy hollywoodi szupersztárt tud felmutatni, de közben borzasztó kontraszt ahhoz képest, amit a francia filmszemle szeretne képviselni.

**Nicole Kidman a Grace - Monaco csillaga cannes-i díszbemutatóján** Forrás: AFP

Most repkednek a "gyalázat!", "minden idők legrosszabb nyitófilmje!" vélemények a Croisette-en, pedig Cannes-ban volt már gyengébb nyitófilm (A Da Vinci-kód, Vatel, Tulipános Fanfan) is, de tény, hogy az utóbbi években pont eltalálták a megfelelő kezdőhangot az Éjfélkor Párizsban, a Holdfény Királyság és A nagy Gatsby gálapremierjével. Papíron a Grace - Monaco csillaga sem tűnt rossz választásnak, elvégre francia a rendezője, Cannes-ban imádott hollywoodi csillag a főszereplője, a Riviérán forgatták és története valamelyest kapcsolódik a fesztiválhoz, ugyanis Grace Kelly és III.Rainer monacói herceg 1955-ben a cannes-i Carlton hotelben ismerkedtek meg.

A filmmel kapcsolatos baljós jelek azonban már azelőtt megjelentek, hogy bejelentették volna a kiválasztását a nyitógálára, ugyanis a tavalyi Oscar-szezonról elhalasztották először idén februárra, majd kiderült, hogy Olivier Dahan összekapott Harvey Weinstein producerrel azon, hogy melyikük verziója kerüljön végül mozikba. Pár héttel a fesztivál előtt már azt lehetett hallani, hogy Weinstein végül nem is fogja Amerikában forgalmazni, amiért egyébként nem is hibáztathatjuk. A végső vágáson való perpatvarok mindennaposak, főleg ha nem amerikai rendezők szembesülnek a hollywoodi stúdiórendszer szabályaival, de a Grace - Monaco csillaga esetében valószínűleg nem a film hosszával van a baj, hanem azzal, hogy sokkal kisebb részben koncentrál Grace Kellyre, az Oscar-díjas hollywoodi sztárra, mintsem Grácia monacói hercegnére.

**Grace - Monaco csillaga** Forrás: ProVideo

Ezzel önmagában még nem lenne baj, és azzal sem, hogy Dahan teljesen lazán kezeli a történelmet. Tulajdonképpen csak annyi igaz biztosan a film sztorijából, hogy Grace Kelly éppen akkoriban döntötte el végleg, hogy nem tér vissza Hollywoodba, amikor az adóparadicsom Monacót megpróbálta bekebelezni Franciaország. A kettő között azonban feltehetőleg nem volt kapcsolat, a film viszont úgy fikciósította az alaphelyzetet, hogy az derüljön ki; Grace Kellynek azért nem kellett már a filmsztárság, mert hercegnéként még nagyobb színészi kihívások elé állították.

Oké, miért is ne, a történelmi tényeknek utána tudunk nézni máshol. Azt is meg lehet bocsátani, hogy Kidman egy tízessel idősebb az akkori Grace Kellynél és különösebben nem is hasonlít rá. Láttunk már ilyet; Michelle Williams is remekül megragadta Marilyn Monroe kisugárzását (Egy hét Marilynnel) vagy a kétszer akkora Philip Seymour Hoffmantól is bevettük Truman Capote gesztusait (Capote), a színész színész és nem Madame Tussaud panoptikumából megelevenedett viaszbábu.

A Grace - Monaco csillaga mégis nagyon kínos élmény egy banális, butuska történettel, ami nem méltó sem Grace Kellyhez, sem Nicole Kidmanhez. Csak egy fokkal jobb a tavalyi rémséges Dianá-nál, úgyhogy reméljük, a dupla-bukta után több autóbalesetben meghalt hercegnőt már nem próbálnak eljátszatni ausztrál színésznőkkel (bár jelmezes trash-buli tematikájának el tudnám képzelni a két film dupla-vetítését).

Grace hercegné szerelmi dilemmája ráadásul teljesen légből kapott; az egyik pillanatban még boldogan pávázik a monacói rezidenciáján, a következőben pedig már válásról lamentál. Ezt a hiteltelen lányregény szálat próbálják feldobni a politikai intrikákkal és a még erőltetettebb My Fair Lady-t vagy még inkább A király beszédé-t másoló "tanítsuk meg hercegnőként viselkedni az amerikai sztárocskát"-szállal. Egyrészt nehéz elhinni, hogy egy Oscar-díjas hollywoodi sztárnak protokoll és viselkedés-oktatásra lenne szüksége, másrészt ezek a jelenetek már végképp a trash műfajának határait feszegetik. Nevetünk, de nem azért, mert bájos vagy mókás lenne, hanem mert kínos.

Nicole Kidman mindent megtesz, hogy méltósággal jöjjön ki ebből a kalandból és csak sajnálni lehet, hogy részben az ő nyakába varrják majd a bukást. Pedig Kidman mindig annyira jó, mint a rendezője és Lars von Trier, Gus Van Sant, Stanley Kubrick vagy Park Chan-wook kamerája előtt már bebizonyította, hogy páratlan színésznő. Olivier Dahanra viszont gyakran szokás úgy hivatkozni, hogy ő tette Oscar-díjas nemzetközi szupersztárrá Marion Cotillard-t, pedig a Piaf-nak sem a rendezés volt az erőssége, ráadásul Dahan következő filmje, a My Own Love Song kerékbe törte Renée Zellweger (aki tíz éve még egy ligában volt Kidmannel, mára pedig gyakorlatilag munkanélküli) karrierjét.

Dahanból hiányzik minden rendezői finomság és elegancia; hol tolakodó zenével, hol szájbarágós szimbólumokkal feszegeti a nézők tűrőképességét. Szinte biztos voltam benne, hogy az utolsó jelenetben az 53 évesre öregített Kidman (aki egyébként 45 éves volt a forgatás idején, de ezt hagyjuk is) lobogó hajjal vezet majd a halálos szerpentinen, majd kiírják, hogy kivel mi lett. Meglepetésemre a kettőből az első ziccert kihagyták, de azt nem, hogy a film során több ízben is jelentőségteljesen mutassák, hogy milyen veszélyesek a monacói hegyi utak. A rendező a sajtótájékoztatón nem győzte hangsúlyozni, hogy filmje nem hagyományos filmbiográfia és igaza van; a Grace - Monaco csillaga egy érdekes élet kevésbé érdekes részét teljesen érdektelen kitalációkkal feldúsító maszlag.

Cannes gyorsan ki fogja heverni ezt a fiaskót, hiszen közben indul is a versenyprogram Mike Leigh-vel, Atom Egoyannal és Nuri Bilge Ceylannal, így maximum jövőre emlegetjük majd, hogy ennél a nyitófilmnél csak jobbat találhatnak 2015-re. A Grace - Monaco csillaga viszont időközben megpróbálja meghódítani a mozikat is és a cannes-i bukta után nem lesz könnyű dolga. Arra mérget lehet venni, hogy többet így nem tölt meg filmszínházat, mint a fesztivál nyitóünnepségén, sőt csúfosan el fog hasalni a kasszáknál.