A Zuhanórepülés-ben és a Fekete leves-ben is a budapesti alvilági közeg a legizgalmasabb, amiről el szoktad ejteni, hogy magad is belekóstoltál. Hogy is volt ez?
Láttam, és egész közel voltam hozzá, de nem kóstoltam bele soha személyesen. Hála a jó istennek, egészen korán elmentem művészeti irányba, és az, hogy nagyon intenzíven foglalkoztam a festészettel, távoltartott csomó dologtól. Gyerekkoromban a budapesti underground egy része rendszeresen nálunk gyülekezett, mert apám zenész és amatőrfilmes volt fiatalkorában. Állandóan pezsgett nálunk az élet, Xantus János vagy Bódy Gábor időnként engem is elvitt szereplőnek, mert kéznél voltam, én meg nagyon élveztem, mert olyankor nem kellett iskolába járni, és kaptam egy csomó zsebpénzt. Jó volt látni ezeket az embereket dolgozni, a Psyché forgatása például elképesztő élmény volt, ott semmi nem számított, minden volt, egy fél hadsereg. Aztán filmes szempontból hosszú szünet jött. Az alvilágtéma a Nyócker-rel kezdődött, aztán a Zuhanórepülés-ben teljesedett ki, ami Nagy Viktor sztorija, és ő hozott hozzá egy csomó ismeretséget. A Fekete leves-ben szereplő barátok, ismerősök nagy része abból a korszakból származik. Olyan emberek, akik a 90-es években exponálták magukat az éjszakában, és elég sokat tudnak erről. Akkoriban az alvilági élet nagyon pezsgett olyan helyeken, mint a Fortuna, a Citadella, meg a Balaton körül, és Perjés Zoli DJ-ként ezek közt az emberek közt mozgott, ő hozott több figurát is a filmbe. De ebben semmi misztikum nincs, egyikünk sem bűnöző vagy maffiózó. Ezek a figurák viszont ismerik a filmben látható szituációkat, százszor megélték őket, nem kell mondatokat adni a szájukba.
Miért vagy annyira szerelmes ebbe a világba?
Engem mindig is vonzott a törvényen kívüli karakter, a szabálynemkövető magatartás, az a típusú individualizmus, ami a bűnfilmek rosszfiú karaktereire jellemző. Ebben benne van a betyár, a szabadságharcos, a szegénylegény karaktere is, és ezek a filmben ilyen srácok.
Perjés Zoltán és haverjai kokózó, kurvázó, menő lakásban lébecoló figuráiról nekem nem éppen a szegénylegények jutnak eszembe. Nem féltél tőle, hogy a figura túl antipatikus lesz a nézőknek?
Nem akartuk, hogy egy picit is szimpatikusabb legyen annál, mint amilyen, és ő ilyen. De valamilyen különös okból azért a végére sokan megkedvelik. Mint ahogy Vágvölgyi figurája is iszonyat tenyérbe mászó, kekec és nagyképű, de ez egy ilyen karakter. Egyébként mindketten jó barátaim, Perjés fiának én vagyok a keresztapja. Ez egy baráti vállalkozás volt, másképp nem is lehetett volna megcsinálni. Különösen a finanszírozási modell miatt, amiről hamarosan kiderül, hogy mennyire volt sikeres. A stáb ingyen dolgozott, és csak akkor tudjuk kifizetni őket, ha az emberek elmennek megnézni a filmet. Jó lenne, ha működne, mert az azt jelentené, hogy lehet így, teljesen függetlenül filmet csinálni. Nekem ez fekszik, mert nehezen viselem, ha meg akarják mondani, hogy mit hogyan csináljak.
Ha már a függetlenségnél tartunk: tudtommal több pályázatot is beadtál a Filmalaphoz, de egyelőre egyiket sem támogatták. Szerinted mi az a forgatókönyveidben, ami nem jön be nekik?
Különböző szakmai okokkal utasítottak el, amivel nincs is semmi gond, nyilván nekik megvan a maguk szempontrendszere. Talán én egy kicsit sok vagyok nekik, az én sztorijaim kiverik náluk a biztosítékot, túl erősek. És általában nem illeszthetők bele egy klasszikus zsánerbe, és ezért marketing szempontjából nem könnyen tervezhetők előre. De ez nem is baj, abszolút szívesen csinálnék még alternatív módon filmeket, viszont az is igaz, hogy nagyon szeretnék történelmi filmet is csinálni, amit sajnos nem lehet ilyen módon. Van egy betyáros sztorim, amit be is adtam, afelé van bizonyos nyitottság a Filmalap részéről. Az is egy gengszterfilm egyébként, csak százötven évvel ezelőtt játszódik. A betyárvilág a szervezett bűnözés csimborasszója volt.
Évek óta dolgoztok Gauder Áronnal az Egill című, nagyszabású animációs filmeteken. Hogy áll az a projekt?
Három éve áll. Az idegösszeroppant rendezőt, akit a Fekete leves-ben játszom, nagyrészt az Egill-helyzet ihlette, bár hálistennek azért az idegösszeroppanásig nem jutottam el, mert lefoglalom magamat, igyekszem nem otthon ülni és depizni. De emiatt nagyon komoly csúszdában vagyunk. Áronnal együtt mindketten nagyon szeretnénk ezt a filmet befejezni, körülbelül a háromnegyede van kész, még egy év kemény munka lenne vele. Hendikepből indulunk, mert mindenki rég szétszéledt, aki dolgozott benne, de muszáj megcsinálni, mert nagyon sok munka, energia és pénz van benne. A Filmalap akkor támogat minket a hiányzó rész felével, ha külföldi forrásból be tudom hozni a másik felét, amit egyelőre nem sikerült, de dolgozunk rajta.
A színészeid a Zuhanórepülés-ben és a Fekete leves-ben is nagyon természetesek, olyan életszerűen hangzanak a mondatok a szájukból, ami magyar filmben nagyon ritka. A két film eléggé más módszerrel készült, mitől ennyire hasonló az eredmény?
Már a Zuhanórepülés-nél is nagyon sok energiát fordítottunk arra, hogy a szituációt, amiben megszületik egy jelenet, ne zavarjuk a filmezés technikai részleteivel. Minden jelenetet vettünk az elejétől végéig, két kamerával, sokszor. De tényleg más volt a módszer, ott meg voltak írva a dialógusok, tudta az operatőr, hogy mi fog történni, és nagyon komoly próbafolyamat és karakterre rákészülés előzte meg a forgatást, annyira, hogy mire elkezdődött, mindenki teljesen benne volt a figurájában. Zsoltit (Nagy Zsolt, a film főszereplője) vittük az éjszakába, Dorka (Gryllus Dorka) lejárt a kuplerájba a csajoktól rúdtáncot tanulni, ott is mindenkinek nagyon jól kellett ismernie a közeget. Ott volt megírt szöveg, de a klasszikus értelemben vett színészetet igyekeztem irtani. Halász Pétert figyeltem a Herminamező forgatásán (Novák egyik operatőrként, vágóként és producerként működött közre a filmben), és abból, ahogy ő szedte le a szereplőkről az összes létező színészetet, manírt, nagyon sokat tanultam. A Fekete leves-nél pedig ilyesmi szóba sem került, ahogy az improvizáció beindult, nem kellett ezzel foglalkozni. Klasszikus értelemben itt egyáltalán nem rendeztem a színészeimet. Időrendben forgattunk, ami nagyon fontos volt, így az összes karakter párhuzamosan ment át a történeten. És itt is volt előzetes felkészülés, például jártunk pszichoteraputához, aki csoportterápiát csinált velünk.
Némelyik jelenetről nehéz elhinni, hogy nem volt megírva, például arról, amikor Vágvölgyi figurája kihallgatja az emberét (Horváth János) a rablással kapcsolatban.
Pedig egy sor sem volt leírva, csak annyit tudott, hogy milyen kulcspontokra kell rákérdeznie. Ott helyben született meg a jelenet, amit felvettünk háromszor-négyszer, de ezek mind különböztek az improvizáció miatt. A vágásnál aztán a különböző felvételeket mozaikozgattuk össze egy jelenetté, ami baromi nehéz volt. Egy puzzle-t kellett összerakni, és aztán azt tömöríteni. Összesen 14-15 óra anyagot vettünk fel a Zuhanórepülés-nél és itt is, csak azt 34 nap alatt, ezt pedig 14 nap alatt forgattuk.
Itt sokkal kevesebb kapaszkodód volt, magabiztosabb lettél a Zuhanórepülés óta?
Az első naptól, ahogy elindult a dolog, éreztük, hogy működik, és nem volt időnk parázni. Volt egy nagyon erős flow-ja a dolognak. Kemény akadálypályán vágtáztunk bekötött szemű lóval, de óriási szerencsénk volt, mert több ponton is katasztrófába fordulhatott volna.
Például?
Amikor a pénzszállító őröket a rablás után kikérdezik a szőlősben a fiúk, volt egy fölrepedt száj, meg egy repedt borda. Élethűre sikeredett. Annak a jelenetnek a forgatásánál pedig, amikor pakolják ki a csomagtartóból a fegyvereket, bejelentés érkezett a rendőrségre, hogy három kopasz, kigyúrt ember fegyvereket pakolt egy csomagtartóba, belökött egy fiatalembert, és elhajtottak. A fiatalember a hangmérnök volt, akinek a hang rögzítéséhez be kellett feküdnie a csomagtartóba. Kiderült, hogy ugyan a TEK-nél lejelentettük a fegyvereket, de a kerületi rendőrség nem tudott a dologról.
Az, hogy a premier napján egyszerre három moziban volt bombariadó, ahol vetítették a filmet, egy üzenet volt szerinted?
Nekünk szólt, az biztos, és számtalan összeesküvés-elméletet szültünk nagy hirtelen, de valószínűleg egyik sem igaz, és úgysem fogjuk soha megfejteni. Bárki telefonálhatott egy utcai fülkéből.
Gondolod, hogy ez a film fájhat valakiknek?
Nem tudom. Ez egy fikció, amiben fikciósan beszélünk az olajbűnözéstől a mai napig tartó összefonódásokig. De ez csak háttér a sztorinkhoz. Annak idején Coppolának engedélyt kellett kérnie a Keresztapá-hoz a maffiától. Nekem nem kellett.
Mi filmes újságíróként gyakran megéljük azt, hogy persze minden filmesnek őrült fontos a sajtószabadság, de csak addig, amíg nem az ő filmjét kritizáljuk. Egy negatív Fekete leves-kritika kapcsán te is elég kemény kommentet írtál egy kritikusnak, nem beszélve Perjésről, aki veréssel fenyegette meg az újságírót.
Én életemben kétszer reagáltam kritikára, ez volt a második eset. Nem vagyok ilyen szempontból érzékeny, nálatok sem reklamáltam soha. Volt azért ebben egy kis tudatosság és nevelő célzat. Annak a kritikának a szerzője jó tollú fiú, de nagyon fiatal, és ebben a korban az ember azt gondolja magáról, hogy mindent tud, és egy picit szerettem volna megmutatni neki a mi oldalunkat is, és hogy azok a srácok, akiket ő leműmájerezett, pont hogy nem azok. És meghívtam, hogy jöjjön oda a Toldiba, és ismerkedjünk össze. Nagyon tökös volt, mert ezt meg is csinálta, és egy jót söröztünk, végül még Perjéssel is összehaverkodtak, amikor kiderült, hogy azonos a zenei ízlésük.
Azért elég általános jelenség, hogy a filmesek iszonyú érzékenyek a kritikára.
Nyilván azért, mert aki filmet készít, és éppen jönne ki vele, éppen meg akarja mutatni, annak rosszul esik. De én biztosan nem vagyok túlérzékeny, sőt, olyan vagyok, mint egy fatuskó. Ez a srác kipiszkálta belőlem a kommentárt, de jó eredménye lett.
Többen is kifogásolták, hogy a Titanic filmfesztivál óta megvágott verzióból kivetted a főhősök néhány fontos karakterépítő pillanatát, a "gengszterek dumálnak az autóban" típusú részekből, amikből kevesebb is elég lett volna, pedig túl sokat benne hagytál. Annak, hogy a barátaiddal forgatsz, nincs egy olyan hátulütője, hogy túlságosan is szerelmes leszel az anyagba?
Dehogynem. Csillag Manóval krokodilkönnyeket hullattunk minden egyes kivágott kockáért, mert már nagyon megszerettük a hosszú verziót, amiben sokkal több tere volt a karakterépítésnek. De amennyi egy ilyen típusú bűnfilmbe kell, annyi benne maradt. És az összes olyan anyag, amit kivettünk, közkincs lesz a DVD-extrák közt.
Az nem merült fel, hogy a végén hívjatok egy olyan filmest, akinek semmi kötődése nincs az anyaghoz, hogy ő is ránézzen teljesen külső szemlélőként?
Megmutattuk sok olyan barátunknak, akik szakemberek, de semmit nem tudtak a dologról, és kikértük a véleményüket. Sok szűrőn átment, és ez nem egy egófilm, tényleg közönségfilmet szerettünk volna csinálni. Szerintem a rövidebb verzió feszesebb, pörgősebb, nem ül le.
Nekem az nem teljesen stimmelt, hogy a figurád a végére hirtelen átment jófejbe, és míg addig egyáltalán nem érdekelte Fátyol Hermina karaktere, váratlanul elkezdett ott hősködni.
A lányt ki kellett menteni, és az ilyen végletes szituációkban válik el a szar a májtól. Ott belőlem hirtelen kijött a Grál-lovag, ami egyébként alapvetően vagyok.
De pont ez kicsit hiú megoldásnak tűnik.
Ez nem hiúság, tényleg, én nőügyekben Grál-lovag vagyok.
Egy olyan filmes, mint te, akinek hét év telt el az előző nagyjátékfilmje óta, miből él?
Azt én sem tudom, rettenetesen el vagyok adósodva. Főleg amióta az Egill-lel ideiglenesen zátonyra futottunk. Az elmúlt egy évben semmi mást nem csináltam, mint ezt a filmet. Nagy ritkán meg tudtam csinálni egy-egy klipet vagy grafikai tervet, meg van a Konkrét Könyvek kiadó, ami az enyém, de az se termel hasznot. Tavaly nyáron voltam statiszta meg díszletfestő a Herkules-ben, ilyenek. Ott vagyok íjászként valahol a 126. sorban. Szórakoztató volt, mert lehetett figyelni, hogyan dolgoznak. Nagyon nagyszabású és vérprofi volt. Technikailag minden volt, ami szem-szájnak ingere. Olyan kameramozgatók, ha kezembe kaparintanék egy ilyen cuccot akkor...
Akkor mit forgatnál?
Az említett nagyszabású magyar történelmi filmet. Kardozós-véreset, amilyenek a magyar történelem lapjai.
A filmben Perjés figurájának lakásán láthatók a festményeid. Továbbra is festesz?
Az utóbbi egy évben alig, de nagyon várom azt az első két szabad hetet, amikor végre le tudok ülni festeni, mert nagyon hiányzik. Engem az nagyon jól karbantart, helyrerakja az agyamat. Muszáj csinálnom, én alapvetően festő vagyok, a többi hobbi.
Amikor festesz, szokott lenni egy konkrét célod, mondjuk egy kiállítás?
Általában nem, amikor összegyűlik egy adag, lesz belőle egy kiállítás. De azok a pinafestmények, amik a filmben vannak, egy párizsi kiállításra készültek még 2004-ben. Egy foglalt házban szervezték francia diákok az EU-csatlakozás örömére, magyar művészekből. Az én kollekciómban pinák és önarcképek voltak vegyesen.
Sámándobolást is űzöl, ha jól láttam a Facebookon.
Igen, tagja vagyok a Búcsúkoncert zenekarnak, ami Cseh Andris, Gauder Áron és más barátaink zenekara, összesen nyolcan vagyunk. Én sámándobbal és különböző típusú vonyításokkal veszek részt benne. Gyerekkorom óta foglalkozunk ezzel, a nomád lovaskultúrák különböző dolgaival.
Honnan jön ez a kattanás?
Cseh Tamás még tízéves koromban levitt a bakonyi indiántáborba, és ott kezdődött. Én lovagolok, és minden ilyesmi nagyon érdekel. Most éppen kazah lovas birkózással foglalkozom, aminek az a lényege, hogy le kell egymást szedni a lóról. Alakul a szövetség, és szerettünk volna kijutni Kazahsztánba a lovasjátékokra, de én most a film miatt nem tudok menni. A másik kedvencem a buzkasi, amikor két csapat egy lefejezett kecskével "focizik" lóhátról.
Ez nem hangzik túl EU-kompatibilisnek.
Most már kitömött kecskével játsszák. A kecske ott kéznél van, ha focizni akarnak, csak lecsapják egy kecske fejét, és megy a meccs. De ez nem csak az ő játékuk, mi is lovas nomád nép voltunk, és a kun-hun rokonság révén unokatesók vagyunk. És én nagyon érzem magamban ezt a rokonságot. Nagyon szórakoztat, hogy fölülök egy ló hátára, és elindulok valamerre a Bakonyban.
A Facebookon Fényes Ösvény néven vagy fent. A perui kommunistákkal is rokonságot érzel?
Ez nem egészen úgy Fényes Ösvény, nincs mögötte ilyen ideológia.
Inkább buddhista irány?
Az is van benne, fiatalkoromban nagyon sok időt töltöttem Indiában, húszéves korom körül éltem egy ideig egy szerzetesrendben Nyugat-Bengálban, és már nagyon vágyom vissza. Ebből is látszik, hogy nem voltam olyan rosszfiú, a keleti filozófiákkal foglalkoztam, vegetáriánus voltam. A lényege ennek nem is múlt el, de a gyakorlati külsőségei igen.