A Kavarás újabb bizonyíték arra, hogy a középszerű hollywoodi vígjátékok forgatókönyvíróit szerződésben kötelezik bizonyos egyáltalán nem vicces, még kevésbé eredeti, ám gusztustalan gegek cselekménybeli elhelyezésére. Ilyenek a randevún önmagukat lehányó, esetleg leköpő szereplők, az érzelmeiket kizárólag picsogással kifejező női figurák, a párzó állatok mutogatása és legalább egy darab nagy mellű, affektáló szőke szexbomba. Ezek az elemek a Kavarás-ban is rendre felbukkannak, és további kérdéseket vetnek fel.
Például vajon hány rosszul sikerült randevún vett részt életében az a forgatókönyvíró, akinek a rémes találkát az jelenti, ha a pasi a Hootersbe (ahol nagy mellű, forrónadrágos lányok a felszolgálók) szervezi a vacsorát, majd végig a meccset nézi a kivetítőn, direkt sértegeti a nőt, aki pedig a csípős rákocskákat a blúzára öklendezi? Az ehhez hasonló, műfajból fakadó túlzással és túlmagyarázással az a probléma, hogy hamar eléri azt a szintet, amikor csak rettenetesen irritáló és teljesen életszerűtlen lesz a szituáció, ahelyett, hogy szórakoztatná a nézőt. Az imént leírt kínos randi egyébként a film első jelenete, és egyben mélypontja is.
A fájdalmas válást átvészelt, két fiát egyedül nevelő anya, Lauren (Drew Barrymore) és a három lányával felesége halála után magára maradt Jim (Adam Sandler) ezek után soha nem találkozna többet saját akaratából az életben, de a romantikus komédiák istene újra összehozza őket egy szupermarket tamponrészlegénél. Egy hasonlóan hihetetlen következő fordulatnak köszönhetően váratlanul mindkét család Afrikában találja magát, persze, ugyanabban az apartmanban.
A cselekmény megírásával nagyjából egy uzsonnaszünetet tölthettek el az alkotók, mert az események között alig észlelhetünk ok-okozati összefüggést, de még a figurák barátkozására és a kapcsolatok fejlődésére is valahol a kamerák mögött kerülhetett sor. Ennek megfelelően, ha egy pillanatra elbambulunk, nagy eséllyel sosem fogjuk megtudni, hogyan kerültek ezek mindannyian egy másik földrészre.
A Kavarás-ban Afrika nagyjából egy giccses wellnesshotelt jelent, gyanús, hogy itt még az állatok és a növények sem autentikusak. A lényeg azonban, hogy az addig kedvetlenül lézengő Adam Sandler az utazástól félig-meddig életre kel, amiben nagy szerepe van annak a néhány politikailag tökéletesen inkorrekt poénnak, amit a szájába adnak. Ezek legalább őszinték. Drew Barrymore alakításával pedig csak az a probléma, hogy nem hiteles kétgyerekes anyaként, pedig már az életben is édesanya. Talán csak a gyerekszínészeket nem sikerült megkedvelnie.
Bár nevetni nemigen lehet a Kavarás-on, az öt gyerek összecsiszolódása, illetve a fiús, majd megszépülő kamaszlány és az Edward Cullen-külsejű morcos srác szerelmi bénázása szerethetővé teszi a filmet. Szintén van valami kedves abban, ahogy az idegen lányos apa a konfliktusokat is felvállalva összebarátkozik a nő fiaival. Az akaratuk ellenére új családba keveredő mostohatestvérek és a családok viszonyairól talán rendelkeznek saját tapasztalattal az írók. Ezekben a pillanatokban a Kavarás a nyolcvanas évek közkedvelt Vakáció-filmjeinek hangulatát idézi, és ez ebben az esetben egyértelműen dicséretként értendő.