Tizenhét éves voltál, amikor a Faculty - Az invázium című tinihorror meghallgatásán először találkoztál Robert Rodriguez rendezővel. Szimpatikusnak találtad?
Á, első ránézésre Robert félelmetes fickó. Elképesztően magas, erős, már szinte túl jóképű, és hihetetlen a kisugárzása. Félénk tizenhét éves lány voltam, azt sem tudtam, mit kezdjek magammal. Nem mertem a szemébe nézni, de közben igyekeztem magabiztosnak tűnni. Elég jól sikerült, mert utólag azt mondta, hogy irtó kemény csajnak tűntem.
Akkor Rodriguez végül nem téged választott. Hogy sikerült meggyőznöd arról, hogy a Sin City-be viszont kellesz?
Nem volt könnyű, mert Robert akkor már látott a James Cameron ötletéből készült Sötét angyal című sorozatban, amiben egy szexi, bosszúszomjas, kőkemény nőt játszottam.Olyan lánynak képzelt, aki bárkinek szétrúgja a seggét, és nem igazán hitte, hogy el tudok játszani egy olyan kedves, ártatlan, áldozatszerű karaktert, mint Nancy. Én viszont pont azért vágytam mindenáron Nancy bőrébe bújni, mert nem akartam, hogy beskatulyázzanak a vagány, harcias lány szerepébe.
A kedves és romlatlan Nancy a Sin City második részében egy szomorú, alkoholista harcossá változik. Gondolod, hogy az egyetlen tiszta és ártatlan karakter eltüntetésével az egész film komorabb lett?
A Sin City: Ölni tudnál érte más, mint az első rész, de nem mondanám, hogy sötétebb. Szerintem szuperül sikerült. A karakterek kidolgozottak, és a sztori is végig szórakoztató.
Milyen volt kilenc év után újra találkozni a régi kollégákkal?
Olyan, mint egy érettségi találkozó. Roberttel sokat dolgoztam a Sin City első része óta, jól ismerjük már egymást, ő annak a gimis barátnak felel meg nekem, akivel az érettségi után is tartjuk a kapcsolatot. De mindannyian sokat változtunk az eltelt idő alatt, plusz kilencévnyi élettapasztalattal érkeztünk a forgatásra, és sokkal nagyobb összhangban dolgoztunk, mivel ismerjük egymást.
Arra is alkalmas egy ilyen folytatás, hogy lemérd mennyit fejlődtél szakmailag az eltelt idő alatt?
Persze. Remélem, hogy látható a változás. Vettem színészmesterség órákat, szerepeltem egy csomó filmben, és a hozzáállásom is sokat változott. Most teljesen el tudtam merülni a szerepben, nem fejből játszottam, teljesen azonosultam Nancyvel.
Egy interjúban azt mondtad, hogy a Sin City: Ölni tudnál érte volt életed legkeményebb munkája. Miért?
Most a figura sötét oldala került előtérbe, amihez tudtam kapcsolódni, de ez sosem könnyű. Ilyenkor újra előkerülnek azok a nehéz helyzetek, amelyeken a saját életemben kellett keresztülmennem. Fizikailag és lelkileg is nagyon megterhelő volt a forgatás, szörnyen elfáradtam minden nap végére.
Nancy egy sztriptíztáncosnő, de sem a Sin City-ben, sem más filmedben nem vetkőzöl le teljesen. Veszítettél már el szerepet azért, mert nem vállaltad a pucérkodást?
Nem. Hollywoodban teljesen szokványos, hogy digitális trükkökkel vagy testdublőrrel oldják meg a filmekben az ilyen jeleneteket. Minden színésznő szerződésében szerepel, hogy mennyire hajlandó levetkőzni. Mindenki annyit vállal be, amennyit még nem érez kellemetlennek, és ami összefér a róla kialakult képpel. Nem hinném, hogy bárkinek a kedvéért változtatnék a döntésemen.
Említetted, hogy a karriered kezdetén arra törekedtél, hogy ne skatulyázzanak be. Mostanában milyen szempontok szerint választasz szerepeket?
Eleinte csak az érdekelt, hogy olyan filmekben kapjak szerepet, amelyeket világszerte játszanak a mozik, és ismertté teszik a nevemet. Ezek nagyrészt kommersz alkotások voltak. Most már főleg olyan munkákat vállalok el, amelyek kreatív kihívást jelentenek, érdekesnek és inspirálónak tűnnek. Néha az is sokat számít, hogy kikkel játszhatok együtt. Már egyáltalán nem érdekel, hogy egy nagy stúdiófilmben vagy egy kis független alkotásban szerepelek.
Idén a Sin City: Ölni tudnál érte mellett négy másik filmben szerepelsz, mégis olyan, mintha a színészi karriered már nem foglalkoztatna annyira, mint korábban.
Amikor elkezdtem színészkedni a filmezés jelentette nekem a világot, mert semmi másom nem volt az életben. Se igazi barátságok, se párkapcsolat. De miután férjhez mentem, és megszülettek a gyerekeim, egészen új nézőpontból kezdtem el látni a dolgokat, és eltolódtak a hangsúlyok. Ráadásul vezetek egy sikeres vállalkozást is, ami lehetővé teszi, hogy csak olyan és annyi szerepet vállaljak el, amit tényleg akarok.