Úgy látom a fényt, mint soha eddig

Pálos Gergely operatőr. Újságíró: Pálos Máté

Roy Andersson egy bogaras zseni, a svéd Fellini, amúgy meg a legszarkasztikusabb humorú rendező a világon. Ritkán csinál mozifilmet, de most épp elkészült egy, az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről címűt a szerdán induló velencei filmfesztiválon vetítik először. És ennek a nagy hírű rendezőnek egy magyar srác az operatőre. A 30 éves Pálos Gergő fényképezett pár filmet itthon, az utóbbi két és fél évet pedig Andersson stockholmi műtermében töltötte. Vele beszélgettünk a rendező különös munkamódszeréről, a svéd tisztaságról és a pesti mocsokról. 

Roy Anderssont a legtöbben a Dalok a második emeletről című filmje miatt ismerik. 2000-ben mutatták be, és ez volt az első játékfilmje, amit már a csak rá jellemző stílusban forgatott le: kizárólag műteremben, természetellenes fénnyel, kameramozgás nélkül, fekete humorral átitatva tárta elénk a mindennapok abszurditását.

A film Cannes-ban elnyerte a zsűri nagydíját, és az akkor már nyugdíjas korú rendező mozikarrierje újra beindult. A hetvenes években ugyanis csinált két hagyományos filmet, de azok nem voltak túl sikeresek, így a reklámfilmezésbe menekült. Ott érlelte ki groteszk és teátrális filmstílusát, ami később meghozta számára az elismerést. Szereplői amatőrök (a Dalok... főhősére az IKEA-ban talált rá), akiket fehér alapozóval kennek le. A Dalok a második emeletről óta egy filmet csinált csak, a 2007-es Te, aki élsz-t, majd hét év után megint elkészült eggyel, a hosszú című galambossal.

Roy Andersson (a kép előterében) az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről forgatásán Forrás: Roy Andersson Filmproduktion AB

Az interneten meg lehet nézni pár érdekes werkvideót a forgatásról. Az egyikben bizarr, óriási hordószerű fémszerkezetet látható, amint embereket nyel el. Nehéz elképzelni, vajon mi történik abban a jelenetben.

Az volt az egyik legnehezebb és legbonyolultabb kép. Nem árulhatok el róla semmit a premier előtt, csak annyit, hogy a jelenet címe Asszír orgona. Ez a jelenet két hónapig készült, és végül egy régi oslói hangárban vettük fel. Az óriási fémszerkezet nem fért el máshol.

Hol vettétek fel a film többi részét?

Nagyrészt Roy Andersson saját stúdiójában. Vett egy teljes lakóházat Stockholm belvárosában még a nyolcvanas években, és úgy alakította át, hogy ő lakik a felső emeleten, másodikon van egy hangkeverő stúdió, meg egy vetítő, földszinten pedig két műterem. Az az épület az ő birodalma.

Hogyan kerültél Svédországba, a legnevesebb svéd filmrendező stúdiójához?

Az egyetemen nyertem egy Erasmus-ösztöndíjat, így lehetőségem nyílt egy külföldi szakmai gyakorlatra, amit Andersson cégénél töltöttem. Miután hazajöttem, megtudtam, hogy felmondtak az operatőr segédjének, és lehet, hogy szükség lenne rám. Vettem egy repülőjegyet kedden, csütörtökön ott voltam, pénteken bementem, hétfőtől pedig megvolt a szerződésem. Félidő tájékán az operatőr, Borbás István beteg lett, és átvettem a helyét.

Pálos Gergely Forrás: Origo

Tényleg három évig készült a film?

Igen, mert minden egyes jelenetet műteremben vettünk fel, és mindegyikhez nulláról épül fel a díszlet fából és hungarocellből. Egy jelenet elkészítése a skicctől a forgatásig körülbelül három-négy hétig tart, aprólékos munkával. Amikor először ide kerültem, ez nagyon meglepő volt, több hétre volt szükségem, hogy felvegyem a ritmust és belassuljak. Úgy éreztem, magam mintha egy festő műtermében dolgoznék.

Anderssonnak nagyon egyéni, abszurd stílusa van. Milyen munkamódszerrel hoztátok létre ezt a világot az új filmben?

Általában egy jelenet egyetlen beállításból áll, és mindig díszletben dolgozunk. A snittek alapja egy skicc, ami csak pár vonalat, a helyszínt és a hangulatot tartalmazza, például annyit, hogy négy ember beszélget egy buszmegállóban. Aztán referenciaképeket készítünk buszmegállókról, konzultálunk a díszletesekkel, eldöntjük a térszerkezetet, hogy milyen távol legyenek egymástól a szereplők, a buszmegállótábla színét, és hogy hol végződjön pontosan a járda vonala.

Ezzel párhuzamosan dolgozzuk ki a jelenet fényeit, kipróbálunk különböző hangulatokat, megoldásokat, alkonyi fényeket vagy napsütést. Roynak nagyon fontos a díszlet, régebben ő maga is a díszletben dolgozott, festett, kalapált. Mesélte a gyártásvezető, hogy egyszer egy reklám forgatására kijöttek a megrendelők, és megkérdezték a festékes munkaruhában kalapálgató Anderssont arról, hogy merre találják a rendezőt. De az Egy galamb...-ban már nem kalapált, egy összeszokott, viszonylag kis létszámú kreatív csapat végezte a munka nagy részét.

Pálos Gergely az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről című film forgatásán Forrás: Roy Andersson Filmproduktion AB

Mikor jönnek a képbe a színészek?

Egy-két kivételtől eltekintve a filmben mindenki amatőr. Minden új jelenet megtervezésénél Roy végignéz egy vastag katalógust, ami tele van emberek fotóival. Volt egy lány, akinek az volt a munkája, hogy furcsa embereket keressen az utcán, és fotózzon ebbe a könyvbe. Ha közülük valaki megtetszik a Roynak, akkor őt behívják, kipróbálják. Először egy teljesen üres stúdiótérben kezdjük el próbálni a jelenetet, amiben egy rúd jelzi a buszmegállót. Ilyenkor még a szöveg sincs teljesen kész, és a szereplők sem véglegesek, úgyhogy a próbák egyszerre castingok is. Forgatáskor aztán magukra kapják a jelmeztárban lévő szürke öltönyöket, kapnak egy fehér sminket, és beállnak a jelenetbe.

Voltak feszült pillanatok?

Persze, ilyenek minden forgatáson vannak. Roy azt várja el, hogy minden tökéletes legyen, és ha egy-egy különösen nehéz jelenetnél becsúszik bármilyen hiba, akkor ideges lesz. Minden kép egy kidolgozott koreográfiájú performansz, amiben az összes momentumnak, a fal színétől a nézésirányig a helyén kell lennie. Előfordult, hogy ez hatvanadszorra sikerült csak.

Egy kocka az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről című filmből Forrás: Roy Andersson Filmproduktion AB

Nem tartasz attól, hogy egy ennyire sajátos módszerből nehéz lesz kilépni, és más operatőri gondolkodásra átállni?

Nem, sőt. Annyit edzettem a szemem, hogy most úgy látom a fényt, mint soha eddig.

Milyen volt a munkakapcsolatotok Anderssonnal?

Andersson hetven fölött van, így kicsit olyan volt a viszonyunk, mint egy nagypapa-unoka kapcsolat. Mindig azt mondta nekem, hogy lépjek eggyel hátrébb, vagyis kevesebb érzelmet és hangulatot vigyek bele a világításba, képekbe, inkább tisztes távolból szemléljem az eseményeket.

Pálos Gergely az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről című film forgatásán Forrás: Roy Andersson Filmproduktion AB

Mennyire készített fel erre a munkára a Színház- és Filmművészeti Egyetem, ahol végeztél?

Máthé Tiborral rengeteget világítottunk, és sokszor kreatívan kellett gondolkozni, mert nem mindig volt meg a megfelelő eszközünk. Ezt a gondolkodásmódot kint is hasznosítottam.

Hogy érzed magad most itthon?

Gyakorlatilag két és fél évig egy műterempincében voltam, most jöttem fel a napvilágra. Lehetett hallani rossz híreket Magyarországról, de ki tudja, mi van valójában. Amit biztosan tudok, az az, hogy Stockholmban iszonyatos rend és tisztaság van az utcákon, úgyhogy szinte jólesik a szememnek a pesti rendezetlenség, a szemét, az ütött-kopott épületek.

Követted kintről a magyar filmgyártásban utóbbi években végbement változásokat, vitákat?

Igen, de egyelőre nem tudnék róla véleményt formálni.

Mihez kezdesz, ha a film bemutatója és a velencei filmfesztivál után visszatérsz Svédországba?

Munkát keresek. Igazából még mindig tanulom Svédországot. Nagyon más a svéd filmek vizuális világa. Mostanában fiatal filmrendezőkkel találkozom, keressük a lehetőséget a közös munkára. Nagyon szívesen dolgoznék Ruben Östlund, a Play - Gyerekjáték és a Turist rendezőjének cégénél, de ha úgy adódik, reklámokat is szívesen vállalnék.

Pálos Gergely Forrás: Origo

Itthoni munkákban nem is gondolkozol?

Dehogynem, minden jó ötletre vevő vagyok.

Láttál valami jó magyar filmet mostanában?

Aha, Reisz Gábor új filmjét, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan-t.

Abban is felmerül a fiatalok kivándorlása, mint téma.

Igen. Azt éreztem, hogy végre egy film, ami arról szól, ami van. És az is jó volt, hogy Reisz nemcsak rendező volt, hanem operatőr is, mert ettől valahogy még igazibbnak hat.