Holtodiglan (Gone Girl)
David Fincher ismét megcsinálta. Ugyan nem fogja megrengetni a világot, mint a Hetedik vagy a Harcosok klubja, de a Holtodiglan így is egy lehengerlően profin kivitelezett, ördögi és izgalmas thriller. Szóval pontosan olyan, amilyennek egy letehetetlen bűnügyi regény feldolgozásának lennie kell. Ember legyen a talpán, aki az összes csavart előre látja, minket például teljesen váratlanul ért, hogy milyen sok fekete humor szorult a filmbe. Süt belőle a cinizmus és az emberekből való teljes kiábrándultság, a mozi után még sokáig féregként fogja rágni a lelkünket.
- - -
A séf (Chef)
Akik nem akarnak kockáztatni, és csak egy kellemes estét akarnak eltölteni a városban, azok ne is keressenek tovább. A séf a középutas szórakoztatás mintapéldánya, ártalmatlanul eltelik vele két óra, és ráadásul még meg is éhezünk tőle, ugyanis gusztusosabbnál gusztusosabb ételeket készítenek benne. A főszereplő egy kicsit esetlen, mackós alkatú szakács, aki egy megsemmisítő kritika után úgy dönt, hogy otthagyja a munkahelyét, rendbe hoz egy büfékocsit, és azzal beutazza fél Amerikát. Az egész filmet áthatja egy laza hangulat, mellékszerepekben Scarlett Johansson és Robert Downey Jr. sziporkáznak.
- - -
Lavina (Force Majeure)
A svéd filmek előszeretettel szembesítenek bennünket feledni kívánt emberi kisszerűségünkkel, negatív tulajdonságainkkal, és ez alól a Lavina sem kivétel. Egy amerikai katasztrófafilmben a főszereplő privát mentőakcióba fog, és hőssé nemesedik, itt azonban gyáván hátrahagyva a családját a saját életét menti, amikor egy lavina megindul egy síközpont felé. A katasztrófa elhárul, de maradnak helyette kínzó kérdések, hogy mit lehet egy ilyen önző, pipogya férjjel kezdeni. Nem kell elidegenítő drámára számítani, a film életszerűen és sok humorral mutatja be a család nyűglődését.
- - -
Viktória - A zürichi expressz
Fontos és aktuális téma, itt az Origón is külön cikksorozatban foglalkoztunk a Svájcban dolgozó magyar prostituáltakkal, most pedig játékfilm készült róluk svájci-magyar koprodukcióban. El lehet felejteni a szokásos magyar filmes hibákat, csak annyit ordibálnak benne, amennyit muszáj, és nem nyomja bele kényszeredetten a fejünket a nyomorba, csupán hitelességre törekedve ábrázolja az itthoni és a svájci körülményeket. Az örvendetesen visszafogott filmhez kiválóan passzol a félamatőr Farkas Franciska minimalista játéka. Azoknak ajánljuk a Viktóriá-t, akik szeretik tudni, mi a helyzet most Magyarországon, és hogy ez milyen emberi sorsokat eredményez.
- - -
Az útvesztő (The Maze Runner)
A legyek ura és a mostanában divatos ifjúsági kalandfilmek legjobb elemeit gyúrja össze kiváló érzékkel Az útvesztő. Fiatalokat rabolnak el és zárnak be egy végtelennek tűnő labirintus által övezett tisztásra. Nem tudják, miért vannak ott, a nevükön kívül szinte semmire sem emlékeznek a múltjukból, csak egyet tudnak biztosan: valahogy életben kell maradniuk. A film pont azt nyújtja, amit elvárunk tőle, de azt a legmagasabb fokon: elképesztően látványosak a díszletek, a szereplők szerethetőek, a kalandjaik fordulatosak, ráadásul a szörnyes részek meglepően izgalmasak, sőt kifejezetten ijesztőek.
- - -
Utóélet
Nagyon kevés valóban remek magyar film készült a felnőtté válásról. Az Utóélet megszületésével szerencsére már eggyel több van belőlük. Ráadásul Zomborácz Virág egyedi módon, fanyar humorral és finoman stilizált képi világgal meséli el egy szorongó srác tétova közeledését az önállóság felé. A fiúnak ehhez még rendeznie kell a dolgokat az apja hazajáró szellemével, de jó úton halad, mert közben sikerül becsajoznia, és még egy bizarr karácsonyi előadást is összehoz.
- - -
Sráckor (Boyhood)
Az a csoda esett meg a filmmel, hogy a második hétvégéjén többen nézték meg, mint az elsőn. Az emberek úgy látszik bőszen ajánlgatják egymásnak a Sráckor-t, és jól teszik, ugyanis ez egy kihagyhatatlan film. Mindenkinek ajánljuk, de azoknak különösen, akik vérengző zombik és ripityára törő sportkocsik mellett a hétköznapi élettel is szeretnek szembesülni a mozikban. Richard Linklater nagy dolgot vitt végbe, mostantól két és fél órába összesűrítve bárki átélheti, hogy milyen érzés is volt felnőni mindenféle filmes túlzások nélkül.
- - -
Szabadesés
Tele vagyunk a héten magyar, illetve magyar kötődésű filmekkel, és akár mindhármat meg lehet nézni egymás után, mivel kellően változatosak is. Pálfi György Szabadesés-e azokhoz szól, akik szeretik a groteszket és a meghökkentést. Egy hétemeletes ház lakóinak az életébe pillanthatunk be, és egyik lakásban sem a húslevest csendben kanalazós rögvalósággal lehet majd találkozni. Meztelen nő bolyong a szmokingos urak között, máshol egy tehén is az asztalnál étkezik, Nagy Zsolt és Hőrich Nóra Lili pedig folpakkba csavarva szexel.
- - -
Ida
Művészfilm, de csak nyolcvan perces, és tök sok minden izgalmas történik benne. A címbéli apáca a fogadalma előtt egy kicsit belekóstol mindabba, ami addig kimaradt az életéből, még egy zenés klubba is ellátogat, ahol füstös jazz szól, és nem igazán tudja levenni a tekintetét az egyik zenészről. És ez még nem minden: az Ida egy gyönyörűen fényképezett, fekete-fehér road movie is egyben a hatvanas évek Lengyelországáról, amelyben a fiatal lány és államügyész nagynénje családjuk szörnyű sorsát próbálja kideríteni. Ezzel a filmmel gyúr Lengyelország a jövő évi Oscarra.
- - -
Az üldözött (A Most Wanted Man)
John le Carré szerencsés írónak vallhatja magát, ugyanis briliáns kémregényeit legalább olyan briliáns módon ültették át filmre az elmúlt években. Volt ugye a Suszter, szabó, baka, kém, most pedig jött Anton Corbijn, és eddigi legjobb filmjét alkotta meg Az üldözött-tel, amelyben még Philip Seymour Hoffman hibátlan búcsújátékát is élvezhetjük. Szuszog, akták felett görnyed vagy egy kocsiban izzad naphosszat, és a whiskytől remél pillanatnyi megkönnyebbülést. Szóval alakításával átélhetővé és fájdalmasan valószerűvé teszi számunkra a kémkedés folyamatát. A végig izgalmasan bonyolódó történet fikció ugyan, de az alapja, a szeptember 11. utáni terrorpara még mindig nagyon valós és aktuális.
- - -
Japán Filmhét
Szombattól öt napon át kortárs japán játék- és dokumentumfilmeket vetítenek a budapesti Toldi moziban. Két fő téma köré van felépítve a program: a mai japán fiatalságot bemutató filmeken kívül az országot ért katasztrófákkal és az ezt követő újrakezdéssel foglalkozó filmeket lehet nézni. Ha csak egyet választhatnánk, akkor a Yonosuke történeté-re mennénk el, az olyan filmek, amikben egy vidéki srác bekerül a pezsgő, nagyvárosi egyetemi létbe általában jól szoktak elsülni. Ha kettőt, beülnénk A Kirishima-ügy-re is, amiben egy japán gimnazista, hiába volt ő a legjobb, otthagyja a röplabda-klubot, és ez aztán feje tetejére állít mindent. Itt átböngészheti a programot.