Idén volt tízéves az Egy makulátlan elme örök ragyogása. Zavar, hogy mindenki ezt a filmedet említi elsőként, ha rólad van szó?
Azt nem mondanám, hogy mindenki! Egy csomó gyerek például nem is ismeri az Egy makulátlan elmé-t, viszont imádják a Tekerd vissza, haver!-t. Az egy igazi mozgalmat indított el, rengetegen megcsinálták híres filmek svédelt verzióit. A legtöbb embernek tényleg mégis az Egy makulátlan elme jut eszébe először. Természetesen szívesen csinálnék egy új filmet, ami miatt kevesebbet emlegetnék az Egy makulátlan elme örök ragyogásá-t. Nem kizárt, hogy ez meg is fog történni! Addig pedig annak örülhetek, hogy legalább volt egy ilyen nagy hatású filmem.
Egy interjúban beszéltél arról, hogy kicsit furcsa, hogy Oscart nyertél az Egy makulátlan elme forgatókönyvéért, holott te csak egy rövid vázlatot írtál hozzá (Charlie Kaufman, Pierre Bismuth és Gondry mindhárman kaptak szobrot - a szerk.). Szoktad emiatt rosszul érezni magad?
Azért nem. Több munkám volt abban a forgatókönyvben annál az egyoldalas vázlatnál, közreműködtem a történet alakításában. Azt is gondolom, hogy több olyan dolog is van abban a filmben, ami szerintem legalább olyan értékes, mint a forgatókönyv, és már inkább az én munkámhoz köthető. Amikor valaki azt mondja, hogy nyertem egy Oscart, általában megjegyzem, hogy a szó szoros értelmében ez igaz, bár nem én írtam azt a forgatókönyvet. De ha valaki azzal jön, hogy nem érdemeltem meg, az a válaszom, hogy akkor is megkaptam, mehettek a fenébe.
A Noam Chomsky-filmet akkor kezdted el csinálni, mikor még a Zöld darázs című szuperprodukción dolgoztál Hollywoodban. Seth Rogen azt mondta tavaly egy podcastban, hogy a Zöld darázs forgatása egy "kibaszott katasztrófa" volt. Te is így jellemeznéd?
Nem. Szerintem ezt csak azért mondta, mert nem lett szupersikeres az a film, és emiatt szomorú. Pedig ne felejtsük el, hogy annak ellenére, hogy a Zöld darázs-t bukásként emlegetik, így is hozott 228 millió dollárt. Messze a legsikeresebb film, amit valaha csináltam. Én semmiképpen nem gondolnám, hogy katasztrofális lett volna az a forgatás. Voltak dolgok, amikben nem értettünk egyet Sethtel vagy a stúdióval, például sok vita volt az akciójelenetekkel kapcsolatban, de én büszke vagyok a filmre. Szerintem sikerült érdekes dolgokat csinálnunk, nem olyan lett, mint egy átlagos szuperhősös film.
Chomskyt sokat kérdezted nyelvészetről. Ennyire érdekel a nyelvészet?
Ha készítenék egy másik beszélgetős filmet Chomskyval, biztos politikai és társadalmi témákról is faggatnám. Nagyon bölcs embernek tartom. De amit meg akartam mutatni, az főként Chomsky gondolkodásának rendszere volt, és az emberség, ami e mögött áll.
Chomsky említette, hogy nem jár moziba, és egyetlen filmedet sem látta. Szokatlan volt olyasvalakivel beszélgetned, aki egyáltalán nem ismeri a munkáidat?
Nem igazán. Főleg azért, mert nem az én dolgaimról akartam vele beszélni. A titkárnője, Beverly egyébként nagy rajongója a művészetemnek, ő győzte meg Chomskyt, hogy részt vegyen ebben a dokumentumfilmben. Szóval azért valamennyire tisztában volt azzal, hogy mivel foglalkozom, és a titkárnőjének köszönhetően jó véleménnyel volt rólam.
Az animáció hány százalékát csináltad saját magad?
A film nagy részét én rajzoltam meg kockánként. Azt mondanám, hogy körülbelül a nyolcvan százaléka az én munkám. Volt pár bonyolult mozgás, aminek megrajzoltam az elejét és a végét, de a köztes fázisokat kiadtam barátoknak. Már három éve piszmogtam rajta, muszáj volt, hogy befejezzem végre.
Nem készült ki tőle a kezed?
A kezem még hagyján, de a szemem nagyon megsínylette a dolgot.
Miért voltak fontosak neked ezek a rajzok?
Úgy akartam illusztrálni Chomsky szavait, hogy közben ne egyszerűsítsem le a gondolatait. Az absztrakt ábrák eszembe juttatták azokat az iskolásoknak szóló régi ismeretterjesztő tévéműsorokat, amelyeket gyerekkoromban én is néztem. A nyolcvanas évek elején sokszor használtak az ilyen műsorokban egyszerű animációkat, hogy megértessenek valami tudományos elméletet a gyerekkel.
A filmben sikerült olyan személyes dolgokról is beszélned Chomskyval, mint például a feleségéhez és a gyerekeihez fűződő viszonya. Nehéz volt meggyőznöd őt, hogy ezek benne maradhassanak a filmben?
Chomsky nem szeret beszélni a magánéletéről, pedig szerintem nagyon érdekes, hogy milyen foglalkozást választottak a gyerekei. Észrevettem, hogy többször is magától hozta szóba a feleségét, akit nagyon fiatalon vett el, és 59 évig voltak együtt. Aztán amikor a magánéletével kapcsolatban kezdtem el kérdezni, először megpróbálta kerülni a témát, de aztán csak visszakanyarodott hozzá, és nagyon mély válaszokat adott. Szóval először tartózkodó volt, de később megnyílt.
Volt bármi, amit nem engedett belerakni a filmbe?
Nem, nem próbált beleszólni semmi ilyesmibe.
A rivalizálással kapcsolatban Chomsky azt mondja a filmben, hogy semmi értelme megpróbálni jobbnak lenni másnál. Te egyetértesz ezzel, vagy inkább szeretsz versenyezni másokkal?
Nem, én nem szeretem a versenyt. Igaz, hogy ha csinálok valamit, és az emberek azt mondják rá, hogy jobb, mint X. Y. munkája, akkor az jólesik. De a verseny nem motivál, inkább csak elkedvetlenít. A verseny mindig a győztest sarkallja jobb eredményre, aki lemarad, az meg csak rosszul érzi magát. Ennek pont fordítva kéne lennie.
Említed a filmben, hogy mennyire szétszórt tudsz lenni alkotás közben. Nehéz a kreatív energiáidat céltudatosan irányítanod?
Néha nagyon rá tudok pörögni az ötleteimre, máskor meg egyáltalán nem tudok koncentrálni semmire, és csak értelmetlenül cseszem az időmet.
Ma már csináltál bármi kreatívat?
Igen, délelőtt csináltam egy ajándékot egy barátomnak, akinek ma van a szülinapja. Nagyon pici legódarabokból kiírtam a nevét úgy, hogy azt csak nagyítóval lehet elolvasni.
Amikor hét évvel ezelőtt beszélgettünk, megkérdeztem, hogyan szeretnél meghalni, és azt válaszoltad, hogy szeretnél bátor lenni, ha jön a halál, de kétled, hogy az leszel. Most, hogy sok időt töltöttél együtt Noam Chomskyval, aki tökéletesen megbékélt a halandóságával, te is bátrabb lettél?
Sajnos nem. Inkább csak meg jobban szégyellem, hogy ennyire gyáva vagyok.
Változtatott rajtad valamit Chomsky?
Igen. Azt hiszem, Chomsky hatására kicsit megváltozott a reklámokhoz fűződő viszonyom. Néha csinálok reklámfilmeket nagy multinacionális cégeknek, amik kiszipolyozzák a munkásaikat a harmadik világban, és mostanában elkezdtem kicsit rosszul érezni magam emiatt. Bonyolult dolog ez, mert például a Chomsky-filmet magam finanszíroztam abból a pénzből, amiket reklámokkal kerestem. Tehát ha nem csinálok reklámokat, nincs ez a film. Chomsky is nagyon aggódik a légszennyezés miatt, mégis, ha egy távoli országban tart előadást, akkor oda repülővel megy, ami ugye szennyezi a környezetet. Mondhatnám, hogy ezzel önellentmondásba keveredik, de mégis talán több jót tesz az utazásaival, mint amennyi kárt okoz.
A Tajtékos napok című filmedből kivágtál 36 percet az amerikai bemutatóra. Most a hosszabb vagy a rövidebb verziót szereted jobban?
Hangulattól függ. Ha szomorkás vagyok, akkor a rövidebb verziót csípem jobban, ha vidám vagyok, akkor meg a hosszabbat.
Olvastam a volt barátnőd, Gabrielle Bell The Voyeurs című képregényét, amiben te vagy az egyik visszatérő karakter. Milyen volt viszontlátni magadat egy másik művész alkotásában?
Vicces volt, mert a kapcsolatunkat dolgozta fel, és egy csomó olyan dologra rámutatott, ami nekem akkor fel sem tűnt. Vannak részei, amik szerintem nem kifejezetten objektívek, de más részeknél meg arra kellett rájönnöm, hogy ő teljesen máshogy látta a közös dolgainkat, mint én. Kicsit olyan volt, mintha egy Super 8-as filmet néznék a múltamról, hogy közben tudom, hogy az egész az exbarátnőm szemszögéből van feldolgozva. Nagy élvezettel olvastam.
Sikerült valaha találkoznod Michael Jacksonnal? Tudom, hogy őt nagyon nagyra tartod.
Nem, sajnos soha nem találkoztam vele.
Szerettél volna?
Igen is, meg nem is. Számomra ő egy igazi jelenség, egy elképesztően nagy művész, de valahogy pont az határolta be, ami zsenivé tette. Gyerekként került be az amerikai szórakoztatóiparba, egyből hatalmas sikereket ért el, ezért soha nem tudott normális életet élni. Rengeteg érdekes dolog van vele kapcsolatban, de nagyon bizarr ember lett belőle élete második felére. Inkább a zenéjére szeretek emlékezni, ami nagyon időtálló, még mindig szuper.
Ha kapnál ötvenmillió dollárt, hogy megfilmesíts egy regényt, melyik regényt választanád?
Nem is tudom. Mostanában egy csomó orosz regényt olvastam, talán azok közül filmesíteném meg valamelyiket.
Kiktől olvastál például?
Csehov, Bulgakov, Gogol. Nagyon vicces történeteket írtak. Az biztos, hogy orosz nyelven, orosz színészekkel csinálnám meg, de a kosztümös filmektől kicsit félek. Sokáig úgy volt, hogy Philip K. Dick Ubik című regényéből csinálok filmet, de az istennek sem tudtam kitalálni, hogyan kéne hozzányúlni.
Van olyan magyar filmes, akinek ismered és szereted a munkáit?
Sajnálom, de nem csináltam meg a házi feladatot. Biztos vagyok benne, hogy többet is szeretek, de nem emlékszem egyikük nevére sem.
Láttál valami jó filmet mostanában?
Jót nem. Láttam nemrég egy filmet, amit gyűlöltem, de inkább nem árulnám el, melyik volt az.
- - - - - - - - - - - - - - - -
Az Animált beszélgetés Noam Chomskyval november 19-én, szerdán 19 órakor látható az Uránia moziban az Anilogue fesztivál nyitófilmjeként.