Ez a gusztustalan féreg már az ön nappalijában is ott van

Az Éjjeli féreg működik izgalmas thrillerként és az egyre gátlástalanabb és vérszomjasabb média kritikájaként is, de ami igazán kiemeli a fordulatos krimik és társadalomkritikák közül az egy elképesztő, hihetetlen és vérfagyasztó átalakulás Jake Gyllenhaaltól. Az ő rémisztő paraarcát sose fogjuk elfelejteni. 

Lou Bloom - már a neve is isteni, de elég egy pillantás az Éjjeli féreg főhősének beesett arcára és rögtön tudjuk, hogy ezzel az embertársunkkal sohasem szeretnénk közelebbi kapcsolatba kerülni. Kifejezéstelenül meredő szemek, vámpírszerű arccsont és az a fajta idétlen félhosszú frizura, ami nem elég hosszú ahhoz, hogy összefogja, ezért néha bizarr csutakban köti fel a feje búbján. És akkor még meg sem szólalt. Lou ugyanis jó ideje munkanélküli Los Angelesben, de felettébb elszánt, hogy ez megváltozzon, ezért minden szó, ami kijön a száján, olyan, mintha "Hogyan legyünk sikeresek, stb."-típusú önsegítő könyvek nagy meggyőződéssel történő visszamondása lenne. Irtó nyugtalanító figura.

Ha egy hollywoodi producernek ezt a karaktert felvázolnák, valószínűleg azonnal nyúlna Steve Buscemi, Zachary Quinto, Cillian Murphy vagy Javier Bardem telefonszáma után, de az eddig csak forgatókönyvíróként ismert, elsőfilmes rendező Dan Gilroynak szerencsére eszébe jutott, hogy van ez a színész, Jake Gyllenhaal, aki hiába néz ki úgy, mint egy Marvel-szuperhős, menthetetlenül vonzódik a rizikós, sötét szerepekhez.

Jake Gyllenhaal az Éjjeli féreg című filmben Forrás: Big Bang Media

Gyllenhaal filmográfiájába teljesen következetesen beillik az Éjféli féreg, elvégre a Donnie Darkó-val tűnt fel, A zodiákus volt egyik első nagy főszerepe, az utóbbi években pedig olyan filmekben szerepelt, mint Az utolsó műszak, a Fogságban és az Enemy. Mégis ezekben a filmekben furaságuk ellenére is viszonylag szimpatikus karaktereket formált meg, de Lou Bloomként a visszataszítóság teljesen új dimenzióiba kirándul.

A karakter, illetve az alakítás annyira erős, hogy egy Kubrick, Scorsese vagy Fincher kaliberű rendező kamerája előtt azonnal beírná magát a filmtörténelembe Travis Bickle, Gépnarancs Alex és Tyler Durden mellé. Dan Gilroy azonban nyilván nem tart még ott, hogy ezekkel a rendezőlegendákkal együtt emlegessük a nevét, így az Éjjeli féreg inkább egy korrekt tévésorozat színvonalát hozza (ami a Totál szívás, a Mad Men és A drót korában egyáltalán nem számít sértésnek), mintsem egy évtizedekig ható kultfilmét. Simán el tudtam volna képzelni Lou Bloomot a Dexter valamelyik jobb évadában a főgonosznak; a bűnügyi szál, az autós üldözések és a rosszfiúk teljesen azt a világot idézik, bár az éjjeli Los Angelest pásztázó kamera által rögzített látvány megérdemli a széles vásznat.

Jake Gyllenhaal az Éjjeli féreg című filmben Forrás: Big Bang Media

Markolhatott volna nagyobbat is a film, elvégre, amikor a főhős híradós hiénaként definiálja újra magát és vért szimatolva rója a Los Angeles-i utcákat egy-egy megdöbbentő bűnügy vagy baleset lefilmezése reményében, megnyílik egy ütős médiaszatíra lehetősége.

Rene Russo is briliáns a kíméletlen hírszerkesztő szerepében és együttműködésük Gyllenhaallal bámulatosan beteg párost eredményez. Végeredményben viszont nem tudnak többet és frissebbet mondani annál, hogy a média genyó és a jó ízlés határait folyamatosan még lejjebb és lejjebb nyomja a magasabb nézettség érdekében.

Rene Russo és Jake Gyllenhaal az Éjjeli féreg című filmben Forrás: Big Bang Media

Ehhez viszont elég bekapcsolni a tévét a nappalinkban, a hírek nyolcvan százaléka nem csak Los Angelesben szól balesetekről, bűntényekről és a mindennapi biztonságérzetünk megingatásáról. A már említett David Fincher egy hónapja bemutatott Holtodiglan-ja bizonyos szempontból még bravúrosabb betekintést is enged a vérre szomjazó, szenzációhajhász hírmanipuláció világába, pedig ott is a krimi az elsődleges. Az Éjjeli féreg-ben viszont a fordulatos krimi elnyom minden mást, kivéve persze Jake Gyllenhaal rémálmainkban majd vissza-visszatérő paraarcát.