Ilyen messze még soha nem jutott el ember

A Csillagok között visszahozza a régi romantikus képzetet, és az emberiség utolsó meghódítandó határvidékeként ábrázolja az űrt. A látványvilág káprázatos, filmen eddig soha nem látott valószerűséggel szembesülhetünk azzal, milyen is lehet áthaladni egy féregjáraton vagy az első lépéseket megtenni egy idegen bolygót. Ebben a sci-fiben még a száraz tudományos elméletek fejtegetése is leköti a nézőt. Kár, hogy az emberi dráma terjengőssé és csöpögőssé válik közben. 

Christopher Nolan a legnagyobb szabású filmjét alkotta meg a Csillagok között-tel, és ez igencsak nagy szó, hiszen például az Eredet-ben sem kispályázott. Ott az emberi álmok öt különböző szintjét hozta létre, most pedig megkapunk mindent, ami egy galaxisok közötti utazásról szóló, tudományos megalapozottságú sci-fi kapcsán eszünkbe juthat: haldokló Föld, féregjárat, relativitás-elmélet, eseményhorizont, ötödik dimenzió, és így tovább. Gondolati és tematikai sűrűsége miatt megterhelő élményt nyújt a Csillagok között, de közben rendkívüli módon beindítja az agyat, mintha csak egy elképesztő látványvilágú, maratoni hosszúságú, a könnyebb befogadhatóság végett hollywoodi fikcióba ágyazott előadáson járnánk a Planetáriumban.

A Csillagok között élesen elkülönül a többi gigantikus költségvetésű blockbustertől, és jóval nehezebb elhelyezni a szokványos skálán, amelynek a két szélső értéke a halálosan unalmas és az őrülten szórakoztató. Fél napig hagytam ülepedni, most azt tudom mondani, hogy hibái ellenére is csodálnivaló film, hiszen látványban egyetlen másik űrutazós sci-fi, még a Gravitáció sem vetekedhet vele. Ráadásul korszerűtlen optimizmusa is szimpatikussá teszi. Megy a duma ugyan a végveszedelemről, és állandóan sulykolják a száraz tudományos elméleteket, ez igaz, de legbelül az ismeretlen felfedezésére és meghódítására irányuló romantikus kalandvágy hajtja ezt a filmet.

Matthew McConaughey a Csillagok között című filmben Forrás: InterCom

Az eredetileg pilóta Cooperben (Matthew McConaughey) hiába buzog a kalandvágy, és emeli a tekintetét a csillagok fel, nem élheti ki azt. A két gyerekéről kell gondoskodnia, illetve a közeljövőben a túléléssel, és nem az űr meghódításával van elfoglalva az emberiség. Az ökológiai katasztrófa pontos okát nem köti az orrunkra a film, de rendszeres porviharok pusztítanak, és penész pusztítja a haszonnövényeket. Már csak a kukorica áll ellen neki, és az is, ki tudja meddig. Ismerős eljövetele ez a világvégének: addig szipolyoztuk ki a Földet, amíg az alkalmatlanná nem vált az emberi életre.

Cooper (Matthew McConaughey) farmerként kénytelen dolgozni, de utálja a földművelést. Azon dohog, hogy kutatókra és felfedezőkre, nem pedig tűzoltókra lenne szükség. Szerinte csak ők tudnának segíteni, de az állam már azt sem engedi, hogy a fiából mérnök lehessen - minél több földműves kell. Tomnak (Timothée Chalamet) nincs problémája ezzel, tetszik neki a farmon, Murph (Mackenzie Foy) nevű lánya azonban az apjára ütött: a szobájában állítólag egy kísértet lakozik, de nem fél tőle, inkább tudományos módszerekkel próbálja megismerni, rájönni jöttének okára.

Matthew McConaughey és Mackenzie Foy a Csillagok között című filmben Forrás: InterCom

A kislány kíváncsisága vezeti el Coopert és a szintén felfedező hajlamú Murphöt egy titkos NASA-bázisra, ahol kiderül, mégsem a földművelésbe öli minden erőforrását a kormányzat. Az a tervük az emberiség megmentésére, hogy egy féregjáraton keresztül űrhajót küldenek egy távoli galaxisba, ahol a kutatások szerint lehetnek az emberi életre alkalmas bolygók. Coopert gyorsan be is szervezik pilótának, három tudóst kap maga mellé az expedícióhoz, akit Anne Hathaway, David Gyasi és Wes Bentley alakít, valamint egy humorzsáknak programozott robotot. Kellett a terjedelmes expozíció, hogy tudjuk mi a tét, és hogy átérezzük a családját maga mögött hagyó Cooper döntésének gyötrelmét, de a film az űrhajó fellövésével indul be igazából.

Ahogy a legtöbb ambiciózus sci-fi, úgy a Csillagok között is visszautal a múltra, kritizálja a jelent és ezek alapján vázol fel egy lehetséges jövőképet. A hatalmas porviharokat nem Nolanék találták ki, a harmincas években egyszer már ellehetetlenítették a mezőgazdálkodást az amerikai Középnyugaton tömegvándorlást előidézve. És ha egyszer megtörtént, miért ne történhetne meg megint, csak ezúttal már úgy, hogy a Földön nincs hova menekülni előle? A jelenünkkel csak érintőlegesen foglalkozik a film, de azért utal a fogyasztói társadalom visszásságaira, és hogy ezek ökológiai katasztrófához is vezethetnek.

Csillagok között Forrás: InterCom

A jövőt a lehető legkevesebb futurisztikus elemmel ábrázolták, hogy minél valóságosabbnak és közelebbinek tűnjön. Koncepció volt, hogy tudományosan megalapozottak legyenek a filmben látható történések és jelenségek, például a féregjárat kinézete és működése. Ebben nagy segítség volt Kip Thorne elméleti fizikus, aki a film producere is volt egyben, és akivel Nolan állandóan konzultált. A rendezőt sokszor jogosan lehet vádolni azzal, hogy szájbarágósan magyaráz, de a Csillagok között-ben felvetett témák vannak olyan érdekesek, hogy megbocsátható legyen a tanár bácsis stílus. Néha persze akkor is elveszítjük a fonalat a tudományos magyarázatok közben, ha feszülten figyelünk.

A lényeg közben úgyis ott van a vásznon: hatalmas égitest mellett elhaladó parányi űrhajó, a dokkolás izgatott pillanatai, vagy az első lépések egy jéggel borított bolygón. Nem vagyok asztrofizikus, mindenesetre egészen sokáig kitartott bennem az az izgalmas érzés, hogy ez egyszer majd tényleg megtörténhet. Kár, hogy legkésőbb a második nagy csavar tájékán ez az érzés végleg elpárolgott. Ami a vége fele történik, az már annyira meredek, hogy csak a fantasztikum birodalmába tudom elhelyezni.

Jessica Chastain a Csillagok között című filmben Forrás: InterCom

A Csillagok között kezdetben Steven Spielberg projektje volt, és ez a kész filmen is meglátszik: messze ez Nolan legérzelmesebb műve. Legalább akkora nyomatékkal van a filmben jelen apa és lánya kapcsolata, mint az idegen bolygók kutatása. Cooper minden döntését áthajtja az otthon hagyott, időközben felnőtté váló Murph (Jessica Chastain) miatti bűntudat és felelősségérzet. Miatta indult el az űrbe, hogy biztosítsa a jövőjét, de ez egyúttal azt is jelenti, hogy talán sohasem látja többé. McConaughey és Chastain sokáig sikeresen elkerülik az olcsó szentimentalizmust, de a forgatókönyvvel ők sem hadakozhatnak a végtelenségig, túlontúl is érzelgőssé válik az egymástól fényévekre lévő családtagok drámája.

A többi karakternek csak annyi feladat jut, hogy előremozdítsák a cselekményt, illetve természetesnek ható párbeszédek helyett a filmben megjelenő elméleteket és dilemmákat a nézők számára kifejtsék. Ők már mind az előző filmjeiből jól ismert, rideg bábmesterként gondolkozó Nolan teremtényei. Anne Hathawayre hárul a legnehezebb feladat, ő egy olyan papírízű monológot kapott, ami a tudomány és az emberi érzelmek elválaszthatatlanságáról szól, és elhangzik benne az a súlyos mondat, hogy egyedül a szeretet ível át időn és téren.

Anne Hathaway a Csillagok között című filmben Forrás: InterCom

Cooper és Murph után a TARS nevű robot a film legemlékezetesebb szereplője, pedig ő csak egy alakját a feladat függvényében módosító téglatest, aki szeret viccelődni. Nolannek nem az emberi kapcsolatok, hanem a végtelen űr a kedvére való hazai pálya. Próbálkozott ugyan tisztességgel az előzővel, de az utóbbiban alkotott kiemelkedőt.