Sistereg, aztán robban

A Piszkos pénz James Gandolfini utolsó filmje, de ez csak egy a sok nyomós ok közül, amiért érdemes beülni erre a fenyegető hangulatú krimire. Tom Hardy együgyű csaposként próbál beolvadni a háttérbe, de egy cuki kiskutya, a csigaházából félénken előbújó Noomi Rapace és egy diliházat is megjárt vadbarom kiráncigálja onnan. Lassú tűzön sütögetett, szuper alvilági dráma, ami a végén még robban is egy nagyot. 

Bob többször is elmondja a Piszkos pénz-ben (The Drop), hogy ő csak egy pultos. Nincsenek nagy tervei, ő mindösszesen annyit akar, hogy hagyják békén, és ő szépen, nyugodtan elvan a pult mögött. Aki kettőnél több krimit látott, az innentől pontosan tudja, hogy ez a film a várakozásról fog szólni, hogy vajon mikor hagy fel a béketűréssel Bob, eljön-e, és ha igen, mikor jön el az a pont, amikor a környezetéhez hasonlóan, ő is erőszakkal próbálja leküzdeni a fölé tornyosuló problémákat.

Ez a várakozás a viszonylagos eseménytelensége ellenére is mindvégig feszültséggel teli, mivel Bobot Tom Hardy alakítja, és a Warrior – végső menet-ből , A sötét lovag: Felemelkedés-ből, de főleg a Bronson-ból tudjuk, milyen az, amikor az agyát ellepi a vörös köd, és tombolni kezd.

Tom Hardy a Piszkos pénz című filmben Forrás: InterCom

A Piszkos pénz a kortárs krimiirodalom nagyágyújának írásán alapul. Dennis Lehane regényéből készült a Titokzatos folyó és a Hideg nyomon is, amelyek az utóbbi idők legerősebb, legösszetettebb nyomozós filmjei. Mégis csalódáshoz vezethet, ha ezekhez a művekhez mérjük a Piszkos pénz-t, az utóbbi ugyanis egy Lehane-novellának a feldolgozása, és az író a forgatókönyv írásakor hiába bővítette ki a történetet, az meglehetősen sovány maradt. Ebben a filmben néha pont az az érdekes, hogy mennyi minden nem történik meg benne, ami egyébként a műfajtól elvárna a néző.

A főszereplők, hiába tiltakozna a legtöbbjük, ha ezt hallaná, kispályások. Nincs igazi súlyuk a brooklyni alvilágban. Ebből következik, hogy a film is csak egy szűk keresztmetszetét mutatja meg a bonyolult alvilági viszonyrendszereknek. Egy kocsma, amely a maffiának szánt pénzek gyűjtőpontjaként szolgál, egy katolikus templom, néhány utca, egy szimatoló nyomozó és egy csecsen maffiózó. Ebben a szűk térben kénytelen mozogni és ettől a két embertől függ a leginkább Bob és a kocsma üzemeltetője, Marv (James Gandolfini).

James Gandolfini és Tom Hardy a Piszkos pénz című filmben Forrás: InterCom

A fő különbség köztük, hogy Bob tisztában van a helyzetével, pontosan tudja, hogy mit engedhet meg magának. Marv viszont a múlt igézetében él, amikor még saját szavai szerint volt valaki, és nem csak a csecsen maffia egyik bárját üzemeltette. A Piszkos pénz fő kérdése, hogy azok az emberek, akik kemény fickónak vallják magukat, vajon tényleg elég kemények-e ahhoz, hogy változtassanak az életükön, vagy nem kellene inkább megbarátkozniuk a nekik kiosztott szerepekkel. Mindenki a kiút megtalálásáért gürcöl ebben a filmben, Bob az egyedüli, aki távolról, magát büntetve, lemondóan figyeli a megváltás esélyét. Mindig eljár ugyan misére, de sosem megy ki áldozni.

A Piszkos pénz is úgy kezdődik, mint a legtöbb, nagy felfedezésekkel és csavarokkal kecsegtető krimi, egy bűnténnyel. Két álarcos férfi betör Marv bárjába, és elviszik a bevételt. Marv és Bob nagy bajban vannak, a pénz ugyanis a csecsen maffiáé, és ha nem akarják, hogy a folyó fenekén vagy egy zsákban elásva érjen véget az életük, nekik is nyomozniuk kell a pénz és az elkövetők után. A Piszkos pénz azonban inkább lelassít, és előveszi a romantikus filmek legelcsépeltebb kliséjét, a cuki kiskutyát.

Tom Hardy a Piszkos pénz című filmben Forrás: InterCom

Hiába klisé, pont ez a szál teszi egyedivé a Piszkos pénz-t, mivel a kutya szakítja ki először a háttérből Bobot. Láthatjuk esetlen viselkedést, ahogy először legszívesebben elmenekülne a felelősség elől, és olyan komolyan rágódik a befogadásán, mintha egy egész árvaházról lenne szó. Végső soron a kukában talált pitbull-kölyök összehozza Bobot egy eleinte elzárkózó pincérnővel (Noomi Rapace). Járulékos teherként azonban megjelenik a nő őrült tekintetű exe is (Matthias Schoenarts), aki folyamatosan nyomasztja a csapost.

A Piszkos pénz mindenek előtt karakterdráma, amelyben a szereplők a múltban szerzett sérülésekkel küzdenek, és ez bőven elég, mivel tele van a film bivalyerős színészi alakításokkal. Tom Hardy néha olyan teszetoszának és elvarázsoltnak ábrázolja Bobot, hogy gyanússá válik, nem gyengeelméjű kicsit ez a srác? Közben pedig ott bugyog benne az elfojtott indulat, ami bármikor felszínre törhet. Hardy ismét bizonyította, hogy korunk egyik legizgalmasabb, legtehetségesebb színésze.

Tom Hardy és Noomi Rapace a Piszkos pénz című filmben Forrás: InterCom

Noomi Rapace lassan, félénken bújik elő a csigaházából, az ő igazán nagy pillanata akkor jön el, mikor az alávetett, megalázott nők minden szenvedését egy mondatba sűrítve megkérdezi: "Elmehetek most?". Kevés filmes páros érdemelte meg annyira egymást a közelmúltban, mint Hardy és Rapace. A Piszkos pénz mesterien, apránként és finoman adagolja a romantikát ebbe a kemény és zűrös világba, így egy pillanatra sem válik műfajidegenné ez a szál, amelyet okosan lebegve hagy a film.

James Gandolfini is méltó módon búcsúzik el. Jól ismert nehézkes szuszogásával, állandóan frusztrált és gondterhelt arckifejezéseivel emlékezetes és hibái ellenére is megindító portréját festette meg a helyzetébe belenyugodni képtelen kocsmárosnak. Schoenarts pedig ott folytatta, ahol a Bikanyak-ban abbahagyta: időzített bombaként ketyeg most is. Kevés az erőszak a filmben, inkább az állandó fenyegetettség érzete teszi feszültté a Piszkos pénz-t, ezért van az, hogy amikor végre eldurran valakinek az agya, akkor az tényleg üt.

Tom Hardy és Matthias Schoenarts a Piszkos pénz című filmben Forrás: InterCom

A belga Michael R. Roskam nagyot dobott első rendezésével, a zseniális Bikanyak még egy Oscar-jelölést is összegyűjtött. Amerikai bemutatkozásával nem akarta túlszárnyalni a Bikanyak-at, inkább egy mini-remekművet tett le az asztalra. Elsőre lehet, nem mutat sokat ez a régi időket idéző, elegánsan lassúfolyású film, helyette viszont bekúszik a bőr alá, és a szereplői még sokáig élnek bennünk tovább. Ritka adomány ez egy mostani filmtől: el lehet tanakodni a szereplők hibáin, döntésein, profin művelt önbecsapásain. Akik pedig életben maradtak, azoknak a további sorsa is kérdéseket vet fel, hiszen nyugvópontra értek ugyan, de az nagyon sérülékenynek tűnik.