A Körberajzolva főhőse egy munkanélküli színész, aki elkeseredésében rendőrségi helyszíneléseken segít be hullaként. Ön 31 évesen rendezte az első filmjét, volt előtte valami hasonlóan szokatlan munkája?
Ennyire szokatlan nem. De bármilyen karrier során adódhat olyan pillanat, amikor az ember megkérdőjelezi magát. Ilyen nálam is többször előfordult.
A helyszínkiválasztástól kezdve dokumentálta a forgatást a Twitteren. Nyűg az ön számára, hogy már a rendezőknek is a közösségi médián kell pörögniük, vagy élvezi?
Szoktam twitterezni, és azt találtam ki, úgy fogom most használni, mint egy forgatási naplót. Másrészt ezzel nyitok az emberek felé is, hogy lássam a visszajelzéseiket.
Truffaut A menyasszony feketében volt című filmjének a plakátja a profilképe a Twitteren. Ez a kedvenc filmje?
Nem, bár Truffaut-t nagyon szeretem. Ez egyszerűen egy nagyon szép plakát, és jobb ötletnek tűnt ezt kirakni, mint a saját arcomat.
És akkor melyik a kedvenc filmje?
A legmeghatározóbb Jean-Pierre Melville-től A vörös kör és Claude Lelouch-tól A csibész volt. Tízévesen egy hétvége alatt megnéztem mindkettőt, majd azt mondtam a szüleimnek, hogy filmrendező szeretnék lenni.
Truffaut nyilatkozta egyszer a francia és az amerikai mozi különbsége kapcsán, hogy az "amerikai normák szerint a francia rendezők egytől-egyig intellektuálisak". Ön hogy látja ezt manapság?
Nem hiszem, hogy ez manapság is érvényes lenne, ez inkább arra az időszakra vonatkozott. A francia filmes hagyománynak van egy olyan jellege, mintha a film az irodalom folytatása lenne. Truffaut abban erős, hogy ezt az átmenetet tökéletesen vászonra tudta vinni. A francia mozi ereje a sokszínűségben rejlik. Évről-évre előjönnek új alkotók és szerzők, és megvan az a szerencsénk, hogy megtehetjük, hogy furcsa filmeket csinálunk. Az amerikai szerzői film szerintem manapság sokkal gyengébb, mint mondjuk a hetvenes években volt. Egyre inkább ipari, formatált hősökről és látványról szóló moziról beszélhetünk velük kapcsolatban.
A Körberajzolva producerei Jean-Pierre és Luc Dardenne voltak. Hogyan viselkedtek producerként? Mennyire hatott a látásmódjuk a filmre?
Egyszer egy napra elmentem hozzájuk Liége-be, és akkor beszélgettünk a filmről. Két-három ponton voltak érdekes megjegyzéseik a forgatókönyvvel kapcsolatban, de alapvetően tiszteletben tartották a művészi integritásomat. Egyáltalán nem szóltak bele semmibe, professzionálisan viselkedtek, és kellemes volt velük együtt dolgozni.
A Dardenne-fivérek filmjének vagy a Franciaország által nevezett Saint Laurentnak szurkol a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díj kategóriájánál?
Erre nem szeretnék válaszolni. Elsősorban azt szeretném, hogy ez a két film bekerüljön a legjobb kilencbe, és utána az ötbe is. A maga módján mindkét film nagyon jó. Idén nehéz lesz kiválasztani az öt legjobb filmet, mert nagyon erős a mezőny.
Az UniFrance elnökeként sok filmet már bemutató előtt lát. Jól szokta megsaccolni a filmek sikerét? Vagy volt olyan, ami esetleg nagyot bukott ahhoz képest, amit Ön várt?
Az UniFrance-nál dolgozom, de nem vagyok egy boxoffice-guru. Annyira különbözőa nemzetközi ésa francia piac, hogy nehéz bármit is megjósolni. Vannak azért meglepetések. Egy vígjáték, a Qu'est-ce qu'on a fait au Bon Dieu?, amiről úgy gondoltuk, hogy a sajátos humora miatt Franciaországon kívül nem lesz sikeres, nagyon jól működik Németországban és Törökországban is.
Elégedett volt saját filmje francia és nemzetközi fogadtatásával?
Azt szokták mondani, hogy a vígjáték nem egy exportálható műfaj. Viszont nagyon örültem, merty amikor elmentem bemutatni a filmet az Egyesült Államokba, Japánba vagy Izraelbe, mindenhol azzal láttam, hogy az emberek értik a film humorát.
Korábban dolgozott már együtt Annie Girardot-val, Sophie Marceau-val, vagy Kristin Scott Thomasszal. Kit tart most a legizgalmasabb színésznőnek, akivel szívesen dolgozna a jövőben?
Isabelle Huppert-rel vagy Marion Cotillard-ral szívesen dolgoznék, de alapvetően nem így gondolkodom. Először meg kell találnom a történetet, majd ahhoz válogatom össze a történetbe illő színészeket.
Gyakorlatilag minden héten van egy filmhét Budapesten, de a francia filmnapok mégis különleges volt sok éven át, és kár érte, hogy megszűnt. Miért döntöttek így?
A filmnapok lényege alapvetően a francia mozi promotálása volt. Időközben azonban változtak az idők és a magyarországi piac is, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább filmenként szeretnénk promózni. Az volt a baj, hogy filmnapok már nem elégítette ki a forgalmazók igényeit, kevés volt.