Teljesen bezsongtam Conan kardjától

Tudta, hogy a Sin City bőrszerkós dominája nemcsak irtó dögös, de vagány a humora, és még a gyerekpszichológiáról is kiérlelt véleménye van? Rosario Dawson dolgozott együtt Tarantinóval, Oliver Stone-nal, Spike Lee-vel, most pedig A fogoly című gyerekrablós krimiben láthatjuk fáradhatatlan nyomozónőként Ryan Reynolds mellett. A színésznőt májusban, a cannes-i filmfesztivál alatt kérdezgettük egy kerekasztalos interjú keretében. Beszélt arról, milyen hatással volt rá Schwarzenegger, szerinte hogy lehet a gyerekünket megvédeni az internet sötét sikátorában, miért akar drogos anyát játszani, és megtudtuk, milyen olyan hidegben dolgozni, hogy még a forró víz is rögtön hóvá válik a levegőben, ha kilöttyentik. 

A fogolyban egy rendőrt alakítasz, aki egy eltűnt kislány után nyomoz. Mi vonzott leginkább ebben a szerepben?

Hogy együtt dolgozhattam Atom Egoyannal. Ő egy nagyon nyugis ember, aki kiválóan kommunikál a színészekkel, és ehhez a filmhez pont ez kellett, mert annyira árnyaltak a figurák, hogy nélküle elvesztem volna a részletekben. Jó pár évet ölel fel a film története, és olyan sok rétegre kellett odafigyelni, hogy nagyon kellett az, hogy bármilyen kérdéssel hozzá fordulhattam. Szinte gondolkodás nélkül tudott bármire válaszolni, amiken én amúgy órákat agyaltam volna magamban.

Rosario Dawson A fogoly cannes-i sajtótájékoztatója előtt Forrás: AFP

A film időkezelése nagyon bonyolult, folyamatosan ugrálunk egyik idősíkból a másikba. Nehéz volt a forgatás alatt észben tartani, hogy éppen hol jártok?

Nem, ezt is nagyon bírtam benne. Most láttam először a kész filmet, és felfigyeltem rá, hogy egyedül csak az én külsőm változik az idő múltával. Emlékszem, mennyit agyaltunk a jelmeztervezővel és a sminkessel, hogy hogyan mutassuk a különböző változásokat, amin a figurám átesik, ahogy telnek az évek. Ezt nagyon fontosnak tartottam, mert ezzel is tudunk segíteni a nézőknek, hogy ne veszítsék el a fonalat.

Mik azok a dolgok, amelyek különösen tetszettek Egoyan korábbi filmjeiben?

Az eljövendő szép napok volt az első film, amit láttam tőle, és amikor elkezdtünk ezen dolgozni, újra is néztem, mert hasonlónak éreztem a két filmet. A karakterek összetettsége és a történet, amit úgy mesél el a film, hogy fontos részeit nem mutatja meg. Mindkettő lassan építkezik, és igazán csak a végén áll össze a néző fejében a kép. A legtöbb filmjében fontos szerepet játszik a szexualitás, az emberi kapcsolatok, de az is, hogy a szereplők gyakran rögzített képeken figyelik egymást, ahogy itt is például. A táj is nagyon hasonló a két filmben: ez a nagy fehér, hófedte vidék, amiben minden nagyon plasztikusan jelenik meg, mert annyira kietlen, hogy nincs semmi, ami elvonná a figyelmedet.

Rosario Dawson és Atom Egoyan A fogoly cannes-i sajtótájékoztatóján Forrás: AFP

Milyen volt a kanadai hidegben forgatni?

Elképesztő! Azon a napon, amikor megérkeztünk Sudburybe, a stábtagok egyből mesélték, hogy annyira hideg van, hogy azzal szórakoztak, hogy forró vizet löttyintettek egymásra, ami a levegőben hóvá változott. A többiek elmentek kutyaszánnal kalandozni, sajnos nekem nem volt időm most erre. Többször forgattam már Kanadában, és szeretem azt a hangulatot, amit áraszt. Olyan európai. Bizonyos szempontból nagyon ismerős, másrészről meg sokkal nyugisabb, például forgatás közben bármikor megihattunk egy pohár bort anélkül, hogy ezen bárki megütközött volna. Családias volt a hangulat, Atom is simán odaült hozzánk az étkezésekkor, nem volt az a béna távolságtartás, ami meg tudja nehezíteni a munkát.

Biztos vagyok benne, hogy egyetlen kanadai rendőrön sem áll olyan jól az egyenruha, mint rajtad. Az egy kifejezetten ronda öltözék, amit te mégis elviselhetővé tudtál tenni.

Köszönöm a bókot! Nem tudom, hogy ez valóban így van-e, mindenesetre emlékszem, hogy amikor először megmutatták, hogy mit kell hordanom, elkerekedett szemmel néztem, és amikor felvettem, eleinte nagyon hülyén éreztem benne magamat. Annyira amerikai vagyok, hogy az én fejemben nem ilyen kép él egy rendőr egyenruhájáról.

Lelkileg mennyire megterhelő egy olyan filmben játszani, ami gyerekrablással és pedofíliával foglalkozik?

Semmiképpen nem kellemes. Amikor utánaolvasol ezeknek az ügyeknek, és megpróbálod beleképzelni magadat az elkövetők helyébe, akkor olyan dolgokkal szembesülsz, amiket aztán képtelenség kiverni a fejedből. Nicole munkája nem olyan, amit az ember csak úgy lerak a nap végén, és úgy tesz, mintha semmi nem történt volna. Nem, ő hazamegy, és ügyel rá, hogy a gyereke soha ne aludjon egy osztálytársánál, hogy egy pillanatra se tévessze őt szem elől, mindent alaposan megbeszél vele, és ha kimennek a parkba játszani, akkor vizslatja a többi gyereket, hogy nem lát-e köztük olyat, aki ismerős egy rendőrségi fotóról. Ez az éberség nála folyamatos, ami iszonyatosan fárasztó.

Ez nekem is ismerős. Kislánykorom óta végzek önkéntes munkát, anyukám egy nőket támogató segélyszolgálatnál dolgozott, tehát ilyesmivel foglalkoztam egész életemben, és foglalkozom ma is. Szerintem Egoyan is részben emiatt választott ki engem erre a szerepre. Olyan nőkkel táncoltam együtt Kongóban, akiket korábban rendszeresen megerőszakoltak. Valakit egyszer megütnek, és az egész élete romba dől, most képzeld el, hogy milyen erősnek kell lennie egy olyan nőnek, akit egy csapat katona megerőszakolt. Mégis ott táncoltak a gyerekeikkel és az anyjukkal, és nyíltan beszéltek azokról a szörnyűségekről, amik megestek velük. Mert őket nem ezek a borzalmak határozzák meg.

A fájdalom mindig relatív, nekem is vannak rossz napjaim, és ezt nem is akarom megtagadni magamtól, de ezektől a nőktől megtanultam túllépni a kis problémáimon, sérelmeimen. Oké, tegnap történt egy rossz dolog, de most már egy új nap van. Azokra az emberekre tudok a leginkább felnézni, akik képesek a fájdalmukból erőt kovácsolni. És nagyon jó, hogy korábban már szembesültem ilyen szörnyűségekkel, mert ha csak a film miatt kezdtem volna el foglalkozni velük, valószínűleg nagyon kikészültem volna.

Rosario Dawson és Scott Speedsman A fogoly című filmben Forrás: Cinetel

Az ismereteid szerint mit tehet egy szülő, hogy minimalizálja annak az esélyét, hogy elrabolják vagy bántalmazzák a gyerekét?

Sajnos az a helyzet, hogy ha a rendőrök napi 24 órában kint lennének az utcákon, akkor sem tudnák megakadályozni a bántalmazásokat. Mert az ilyen dolgok legtöbbször zárt ajtók mögött zajlanak, és olyan emberek követik el, akiket ismernek az áldozatok. A szomszédod, a szüleid, a nagybácsid, a családi orvos, a pap, a tanár. Hogyan is lehetne ezt megállítani? A gyerekek hetven százalékával kapcsolatba lépnek idegenek az interneten, harminc százalékuk akar találkozni a neten megismert emberekkel, és 17 százalékuk találkozik is. Mindez persze a szüleik tudomása nélkül történik. És ez nem feltétlenül rossz, mert barátságok vagy szerelmek is születhetnek az interneten, de az a szomorú valóság, hogy nem mindenki őszinte a szándékait illetően.

És erről muszáj beszélgetni a gyerekeiddel. Nem dőlhetsz hátra, és mondhatod, hogy jaj, én nem tudok semmit a számítógépekről. Valóban? Ott az a virtuális sötét sikátor, ahol te sosem jártál, de hagyod ott a gyerekeidet felügyelet nélkül portyázni? Ennek semmi értelme. Az is egy közösség, egy veszélyforrás, amit ismerned kell. Nem szabad hagyni, hogy a gyereked úgy barangoljon a neten, hogy te nem tudsz róla. Ismerned kell az összes jelszavát, tudatosítani kell bennük, hogy sose adjanak ki magukról személyes információkat, ne posztoljanak magukról szexuális töltetű fotókat, sőt leginkább semmilyen fotót. Ha valaki ilyen információt vagy fotót kér tőle, akkor mindig szóljon neked. Mert a legtöbb gyerek általában nem tudja, hogy mi helyénvaló, és mi nem.

Nagyon fiatalon megtanítjuk őket hazudni. Hogy ne vágjon pofákat, mosolyogjon, ha köszön neki a nagybácsi, akit amúgy ki nem állhat, satöbbi. És azt is hamar megtanulják, hogy nem uralkodnak a testük a fölött. Felveszed őket, amikor ezt nem is szeretnék, ráncigálod, ezt csináld, azt csináld, a rokonok puszilgatják, ölelgetik. Ezek után hogyan tudja az a gyerek megmondani, hogy valaki nem helyénvaló módon nyúlt hozzá? Szinte minden érintés kellemetlennek tűnik nekik.

De a legfontosabb a kommunikáció. Hogy bármit megbeszélhessen veled, tudja, hogy hozzád nyugodtan fordulhat. Van egy nagyszerű könyv, amit az egyik barátom írt, az a címe, hogy Talking Back to Facebook. Abban gyönyörűen leírja évekre lebontva, hogy adott korban mit szabad megengedni a gyerekednek. Mikor lehet saját tévéje, mikortól netezhet, milyen honlapokat látogathat, ilyesmi. És ezt lehet játékosan is kezelni, de a lényeg a biztonság.

Rosario Dawson A fogoly cannes-i díszbemutatóján Forrás: AFP

A fogolyban a tied az egyik főszerep, és úgy tűnik, neked sűrűn sikerül ilyen jó szerepeket kapnod. Nehéz manapság erős női szerepeket találni Hollywoodban? Hogyan változott ez az elmúlt húsz évben, amióta színészkedni kezdtél?

Lehet nehéz. Ha egy olyan színész vagy, aki nem rendez, és nem producerkedik, akkor feltétlenül. Ha csak üldögélsz, és várod, hogy beessen egy jó szerep, azt valakinek meg kell írnia, pénzt kell találni hozzá, és pluszba még eszükbe is kell, hogy jussál. Szóval egy csomó dolognak kell együtt állni ahhoz, hogy jó munkád legyen. És az ilyen szerepeket sokan játszanák el szívesen, és hajlandóak harcolni is értük. A karrierem elején sokszor csak néztem, ahogy elhappolják előlem a legjobb szerepeket.

Szerettél volna benne lenni a Harry Potter-filmekben?

Naná, miért ne?! Én a Kincsvadászok-on nőttem fel, ami azért nincs annyira távol a Harry Pottertől.

Annak pont most forgatják a remake-jét...

Tudom, basszus!0 Lehettem volna benne valami őrült nagynéni.

Beszéltél arról, hogy mennyire aktív vagy társadalmi ügyekben. Ha szerepet választasz, gondolsz arra, hogy az adott filmmel milyen számodra fontos ügyet tudsz fókuszba állítani?

Persze, például Gail szerepét a Sin City-filmekben pontosan ilyen megfontolásból vállaltam el. Géppuskával lövöldöző, bőrszerkós főkurvaként akartam felhívni a figyelmet a fegyverszabályozás fontosságára. Szóval nem.

Rosario Dawson a Sin City című filmben Forrás: SPI

Még mindig élvezed a munkádat?

Igen. Szeretek történeteket elmesélni, ez egy gyönyörű hagyomány. Az emberek beengednek az otthonukba, és hagyják, hogy megnevetessem, megríkassam vagy gondolkozásra késztessem őket. Szerintem ez egy elképesztő lehetőség, és nincs olyan történet, amit félnék elmesélni. Drogos anyuka akarok lenni, vagy ügyvéd, orvos, áldozat, túlélő, minden. Mert ez az élet, és ha lehetőségem van másfél órán keresztül megmutatni egy érdekes életet, akkor én élni fogok azzal a lehetőséggel.

Nézel még filmeket szórakozásból?

Persze.

Például miket?

Nem is tudom, mostanában rengeteg Star Trek-filmet néztem. És nagyszerű dokumentumfilmeket, azokat imádom. De akciófilmeket is. Pont most meséltem valakinek, hogy én még elmentem a moziba megnézni a Spawn - Az ivadék-ot, most képzeld el. Fogtuk magunkat a két bácsikámmal, és beültünk a Spawn-ra. De megnéztük a Rambo rebootját is. "Az igazi hősök nem halnak meg. Csak utántöltenek." Ó, igen.

Rosario Dawson az interjú közben Fotó: Varga Ferenc

Emlékszem, amikor Schwarzenegger még kormányzó volt, egy ügyben lobbiztam, és meglátogattam az irodájában. És ott volt a falon a kardja a Conan, a barbár-ból, és megengedte, hogy hadonásszak vele egy kicsit. Az piszkosul izgalmas volt, teljesen bezsongtam tőle! Örülök, hogy még mindig élvezem ezeket a dolgokat, még mindig le tudnak nyűgözni filmek, és nem vesztettem el a gyermeki lelkesedésemet. Idén nyáron volt 20 éve, hogy a pályán vagyok, és még mindig szerelmes vagyok a munkámba. Remélem, ez így is marad!